Időzítés

Apró hír, hírecske, szinte szóra sem érdemes, legfeljebb annyi marad meg az emlékezet hátsó, sötét bugyraiban, hogy a Medgyessy-kormány lakáshitel-szigorító döntése még a szocialista frakcióban is felháborodást keltett (Kuncze Gábor további szigorításokat tart szükségesnek, lehet majd még háborogni), szóval derék emberek ezek a szocialisták, a különös külső amúgy érző szívet takar, éppen mint Troppauer Hümér esetében.
„Éles kritikával illették tegnap az MSZP-frakció rendkívüli ülésén a kedvezményes lakáshitelek szigorításáról hozott kormánydöntést, jobban mondva annak bevezetését.”
Így szól a hír, s az olvasóban együttérzést gerjeszt. Lám, lám… És tényleg. Mert haza kell majd menni a sok szocialista képviselőnek is, s az ő esetükben a haza egyszersmind választókerületet jelent, ahol sok-sok dühös ember várja a megfáradt képviselőt, s mind-mind szembesíteni akarja (fogja) őket bizonyos választási ígéretekkel. Jóléti rendszerváltást! – fogják sikoltani a népek, a szocialista képviselő pedig egészen hülyén fog állni a sikoltás közepében, olyasféle mosollyal, mint amikor forrasztópákát dugnak az ember ülepébe épp. Forrón…
S ugyan tudja a szocialista képviselő, hogy ilyenkor azt kell mondania: „az Orbán-kormány miatt van ez így”, mégis… Egyre nehezebb ezt mondania. S a főnökre gondol olyankor a szocialista képviselő, a főnök szüleire, meg a jó kubai koktélokra, s arra még, hogy mi a frászért is csinálja ő ezt az egészet.
Szóval látja az olvasó a szocialista képviselőt a sikoltás közepében, és szánalom önti el szívét. De aztán tovább olvas: „(…) többen hangsúlyozták: bár gazdaságilag megértik a kabinet döntését, de azt nem pont karácsony előtt kellett volna meghozni, várni lehetett volna január 1-jéig.”
Úgy illan el az iménti szánalom az olvasóból, miképpen Medgyessy Péter bátorsága, amikor szembetalálja magát egy magyar tőmondattal.
Láss csudát: mindössze az időzítéssel van a baj. Szocialista képviselőnek nem az fáj, hogy magyar családok tízezreinek, netán százezreinek a reménysége lett füstté egy pillanat alatt; hogy fiatalok tízezrei, illetve százezrei megint évekig egy fedél alatt maradnak szüleikkel, s lemondanak a családalapításról, gyermekvállalásról. Ez nem baj. A baj mindössze annyi, hogy mindezt a karácsonyfa alá tette a Medgyessy-kormány.
Végül is hosszan el lehetne most bíbelődni ezzel a hírrel, lehetne írni mindenfélét arról, hogy a modern kori tömegdemokrácia miért lett tökéletes csődtömeg; hogy szárnyas betét, intelligens mosópor és politikus, politikai párt miképpen üldögél egy polcon, s miképpen adja-veszi ezeket a média. Időzítés, PR, Ron Werber. De most nem írunk erről mindenfélét. Helyette felidézünk egy néhány esztendővel ezelőtti esetet: történt, hogy kinevezték Svájc új bukaresti nagykövetét. A diplomata elfoglalta állomáshelyét, majd néhány hónap múlva hazarepült, és kérte felmentését. Amikor megkérdezték tőle, vajon miért döntött így, miért nem hajlandó visszarepülni a román fővárosba, így válaszolt: – Képtelen voltam megszokni, hogy románnak lenni foglalkozás.
Magyar szocialistának lenni is foglalkozás.
Karácsony előtt, karácsony után.
Húsvétkor majd nyuszijelmezbe bújnak, és tojnak egyet a fejünkre. Időzítés, időzítés…