Lakásügyben Magyarország tíz-tizenöt év alatt elérheti az európai színvonalat – jelentette ki lapunknak Fegyverneky Sándor, a kormányrendelettel 2003. augusztus végén létrehozott Országos Lakás- és Építésügyi Hivatal elnöke. Elmondta: a napokban kerül a kormány elé a tizenöt évre szóló Nemzeti lakásprogram, amelynek részleteit annak elfogadása után ismertetik. Annyit azonban elárult, hogy a program kitűzi a hosszú távú stratégiai célokat, amelyek megvalósítása elsősorban a hivatal feladata lesz.
Fegyverneky szerint az új hivatalban nagyobb hangsúlyt kapott a lakásügy, amellyel a rendszerváltozás óta számos tárca és szervezet foglalkozott. (A területnek még a választások előtt önálló minisztériumot ígért a jelenleg kormányzó MSZP. – A szerk.)
– Hazánkban lakásból nincs mennyiségi hiány, hiszen a legfrissebb adatok szerint száz szobára átlagosan 96 ember jut, inkább a minőséggel vannak gondok – állítja az elnök, aki Magyarországot képviselte az olaszországi Padovában múlt héten tartott európai lakásügyi miniszterek tanácskozásán. Hozzátette: bár az Európai Unióban nem egységes a gyakorlat, a lakásügy azonban több országban külön tárcát kapott.
Fegyverneky Sándor, aki kinevezését megelőzően a főváros XIII. kerületének főépítésze volt, úgy véli, hogy az építésügy rendkívül fontos, mert az épített környezet jelentősen befolyásolja életünket, és magát a lakásügyet is. Ezért már javában dolgoznak az építési törvény átfogó módosításán, amelynek nyomán a települési építési szabályzatok szintén megváltoznak majd. Mindez főként az öt hónap múlva bekövetkező EU-csatlakozás miatt szükséges, ugyanis a normákat, a szabványokat össze kell „csiszolni” – tette hozzá.
A közeljövő teendőit számba véve kifejtette: az Országgyűlés már tárgyalja az új társasházi törvényt, amely megkönnyítheti a tulajdonosi közösségek döntéseit, elsősorban a felújításoknál és a rehabilitációnál. Hamarosan a parlamenti képviselők asztalára kerül a lakásszövetkezeti törvény tervezete is.
– Határozott szándékunk, hogy a lakásprivatizáció nyomán 8 százalékosra csökkent bérlakásállományt hosszú távon jelentősen növeljük, hiszen az Európai Unióban ez az arány 30-35 százalék. Ezért a soron következő munka, a már általunk előkészített jogszabály a lakbér-támogatásról szól. Ezzel a még mindig nagy bérlakás-fenntartó önkormányzatok mellett megjelenhetnek a piacon a magánbefektetők, és új forrás vonható be a lakásszektorba – hangsúlyozta a hivatal elnöke. Kísérleti jelleggel már jövőre bevezetnék a rendszert, amelyre milliárdos nagyságrendű összeget szánnak. Ennek lényege, hogy a beruházók által felépített új házak lakásait külön-külön nem adnák el, hanem maguk a vállalkozások vagy az épületeket egyben megvásárolók lennének a bérbeadók. A magánbefektetések megtérülése érdekében piaci lakbéreket állapítanak majd meg, az állam pedig a bérlőket támogatná az önkormányzatokon keresztül.
Fegyverneky szerint így lassan visszaállhat a háború előtt bevált lakásbérlet, magas színvonalú szolgáltatásokkal, de a támogatás révén a bérlők által megfizethetően. A régi önkormányzati lakásokban maradók, a bérleti díj tartalmának pontos meghatározása, valamint az arányosság érdekében egy lakbértörvény kialakításának a feltételeit is vizsgálják.
A hivatal elnöke elismerte, hogy a fenti tervek megvalósításán túlmenően elengedhetetlen az évtizedek óta pusztuló százéves belvárosi házak és a panelépületek gondjainak megoldása: a rehabilitációs programok finanszírozásához uniós pénzeket is remélnek. Az előző kormányzat által létrehozott Széchenyi-tervben szereplő lakásprogramok szerinte tovább folytatódnak. Az idén is lehetett jelentkezni panelház-felújításra, utólagos hőszigetelésre, miközben épülhetnek a romalakások a lakhatásra méltatlan épületek helyett – szögezte le.
A panelrengetegek egyidejű, vagy legalábbis tömbösített felújítása ugyanakkor országos szinten megoldásra vár. Néhány településen, így Budapest XVIII. kerületében az önkormányzat tárgyalásokat kezdett a lakókkal egy ilyen program megvalósítása érdekében. Néhány lakás, egy-egy lépcsőház tatarozása ugyanis csupán csepp a tengerben a nem ritkán városméretű lakótelepeken. A felújítások terheit az egyre nehezebb gazdasági helyzetű önkormányzatok sem tudják egyedül magukra vállalni, miközben a családoknak már gyakran a fenntartásra sincs pénzük. Ebben a helyzetben kellene átfogó megoldást kínálni. Ezért a hivatal az ingatlanok jogi rendezését, például a lakótelepi úszótelkek megszüntetését, a lakótelepi közterületek tulajdonba adásának a lehetőségeit keresi.
Fegyverneky Sándor végezetül azt is elmondta: tisztában van vele, hogy a lakásügyre, a terület gondjainak megoldására sok száz milliárd forint kellene, mégis bízik a sikerben. – Ki képzelte volna, mondjuk tíz évvel ezelőtt, hogy ennyi autót, mobiltelefont, számítógépet vesznek az emberek, mint ma? Ebben a tekintetben Budapest nem marad le például Bécs mögött. Ha kihasználjuk a magyar lakásállomány sokszínűségét, e téren is hamar előbbre juthatunk – fogalmazott. Ezzel szemben Battha Pál, a Lakásbérlők Egyesülete (Labe) elnöke – bár, mint mondta, nagy várakozással tekint az új hivatal tevékenysége elé – egyelőre nem osztja Fegyverneky Sándor derűlátását.
– Amíg nem ismerik fel az elmúlt évtized valamennyi kormányzatának lakáspolitikai tévedéseit és hibáit, addig nincs esély valós fordulatra – állítja Battha, aki szerint csaknem négy évvel ezelőtt az előző kormányzat lakáspolitikai felelőse, Hegedűs Éva is a bérlakásállomány növelését ígérte meg.
– Ám három év alatt harmincezerrel csökkent a bérlakások száma, miközben az állami költségvetés több tíz milliárd forintjából ennek töredéke, csupán néhány ezer épült.
A KSH 2002-es adatai szerint az önkormányzati bérlakások száma már 160 ezer alatt van, ez az összes lakások számának nem nyolc, hanem csupán négy százaléka. Ugyanakkor a magántulajdonú és a bérbeadással hasznosított lakások száma – használható adatok híján – szinte megbecsülhetetlen.
Battha Pál úgy véli, a lakásügyben minden szinten káosz uralkodik. A bérlők kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, a bérleti feltételek kiszámíthatatlanok, a fiatalok lakáshoz jutási kilátásai a Széchenyi-terv elsorvasztásával tovább romlottak. Könnyen belátható ugyanis, hogy az idei, mintegy 10 milliárd forintos keret országosan nagyon kevés, főként, hogy nem csak a bérlakásépítést támogatják belőle. Az önkormányzatok akár a csillagos égig is emelhetik a lakbéreket, mert a hatályos jogszabályok szerint csak az Alkotmánybíróság semmisíthetné meg az erről szóló rendeleteket, ám a taláros testület régebbi elvi határozata szerint azokat csak törvényességi szempontokból vizsgálják, számszerűségi oldalról nem. A jelenlegi kormányzat – korábbi ígéretei ellenére – sem egyeztet a civil szervezetekkel, így a lakásbérlők, illetve a bérlakások helyzetével foglalkozó Labe véleményét sem kérték ki a beharangozott Nemzeti lakásprogram elkészítésekor – fűzte hozzá Battha Pál. Szerinte az EU-csatlakozás önmagában még nem oldja meg belátható időn belül a gondokat. Ezért a stockholmi székhelyű Nemzetközi Lakásbérlők Egyesületének (IUT) közép- és kelet-európai (Magyarország, Csehország, Lengyelország, Litvánia, Horvátország, Szerbia, Bosznia és Macedónia) tagszervezetei október 6-án Zágrábban elfogadtak egy nyilatkozatot, amelyet az uniós lakásügyi miniszterek minapi tanácskozására – a következő tíz évben „csatlakozó”, összességében mintegy 150 millió polgár nevében tett felhívásként – valamennyi érintett politikusnak megküldtek. Ebben többek között leszögezik: a lakásügyi helyzet a rendszerváltó országok többségében aggasztóvá vált. A tömeges privatizáció következtében a szegényebbek, a nagycsaládosok és az idősek súlyos lakásfenntartási gondokkal küszködnek. A lakhatásra vonatkozó, EU-tagállamok által is aláírt nemzetközi dokumentumok érvényesítése érdekében az IUT öt pontban foglalta össze javaslatait. Többek között azt szeretnék, hogy azokban az országokban, ahol még nincs, vezessék be a lakásügyi ombudsman intézményét. Javasolják, hogy az unión belül erősítsék meg a civil szervezetek, így a lakásbérlők érdekérvényesítési lehetőségeit. Felhívják a figyelmet a lakásprivatizáció nyomán kialakult szociális nehézségekre. Céljuk az is, hogy az uniós fejlesztési alapokból a legkirekesztettebb rétegek is támogatáshoz juthassanak valamilyen módon, akár felújításokhoz, rehabilitációhoz, akár új lakások építéséhez.
Battha Pál ezzel kapcsolatban kifejtette: az Európai Unióban jelenleg nincs „lakáskérdés”, a témakör nem prioritás. Jövő májustól azonban ezen változtatni kell, különösen a várható munkaerő-piaci és szociális összefüggések miatt. Egy illúzióval azonban mindenkinek le kell számolnia: jelentős állami támogatásokra – ellentétben például az egykori NDK-ban történt folyamatokkal – egyik csatlakozó országban sem számíthatnak a lakásbérlők – tette hozzá.
***
Nem lesz lakástámogatási alap.
Tizenötödik alkalommal tartották informális találkozójukat az Európai Unió, valamint a leendő tagállamok lakásügyi miniszterei és államtitkárai 2003. november 26. és 28. között Padovában. A résztvevők megállapították: a lakhatáshoz való jog ugyan szerepel a legtöbb uniós ország jogszabályaiban, értelmezése azonban mindenütt eltérő. A legtöbb aggodalmat az állami segítségnyújtás kérdése veti fel, és az országok véleménye különbözik a strukturális alapok felhasználásáról is. A tanácskozók egyetértettek abban, hogy lakásügyi szabályozások maradjanak a tagállamok hatáskörében, ám a vezérelveknek összhangban kell lenniük az EU céljaival. Végül nem támogatták egy újabb lakástámogatási alap létrehozását, csak a már meglévő, úgynevezett monitoringrendszer továbbfejlesztését. (Sz. Zs.)
origo.hu
Brüsszelben senki nem várta, hogy Trump megnyeri a választást
