A jobboldal megújítója

P O R T R É

Míg a nagyapja és apja örökébe készülő volt külügyminiszter, a vasárnapi görögországi választásokon végül vereséget szenvedő Georgiosz Papandreu a kampány során felvonultatott show-elemekkel csak növelte népszerűségét, az ellenzéki Kosztasz Karamanlisz mindvégig csak újabb és újabb csaták megvívására kényszerült.
Az egykori miniszterelnök, a nagybátyjára utalva – olykor nem kis gúnnyal – „kis Kosztasznak” nevezett negyvenhét éves Karamanlisz a legtöbb pofont azonban épp saját oldaláról kapta, főként azok részéről, akik inkább a Miltiadisz Evert képviselte szélsőségesebb nézetekkel szimpatizálnak. A nagyobb szociális érzékenység később mégis meghozta gyümölcsét, így a jobboldali szavazóbázist idővel sikerült a vidéki lakosságra is kiszélesíteni.
Mindebben persze az is közrejátszott, hogy az euró bevezetését követő drasztikus áremelések a lakosságnak éppen a szegényebb rétegét érintették a legmélyebben, így ők tömegesen fordultak el a baloldali értékeket hirdető, de egyre fáradtabbnak tűnő Kosztasz Szimitisz vezette kormánytól. A Görögország-szerte igen népszerűnek számító Papandreu próbálta menteni a menthetőt. Egyik utolsó kampányútja épp Leszboszra, a család őseinek otthonába vezetett, amelynek kikötőjébe nagy ünnepség keretében futott be hajója. Mint hirdették, amilyen szépen kikötött ez a bárka, úgy ér majd ismét révbe a baloldal is. Tévedtek.
Bár a mediterrán mentalitásra kevésbé jellemző, az Új Demokrácia pártot 1997 óta kormányzó Karamanlisz számára látványos sikert hozott az is, hogy tevékenykedése során igyekezett kerülni a konfliktusokat, s a sorozatos kemény viták ellenére nyugodt viszonyra törekedett baloldali riválisaival. Nem vitatta a sikereket, a választók elé ugyanakkor egy új alternatívát próbált állítani. Kritikusan fogalmazott a korrupció térnyerése, az egészségügyi ellátás és a közoktatás rossz állapota miatt, s szocialista vetélytársai szemére vetette azok „arrogáns stílusát” is. Ő maga azonban – ellensúlyozandó, hogy ellenfelei nemegyszer felszínesnek és populistának minősítették – az elmúlt hetek kampányhadjárata során mindvégig megpróbálta egy jókedvű, határozott, s egyben megbízható politikus benyomását kelteni. Bár sokan úgy vélik, egy olyan párharcból, ahol nem pártokra, csak a két jelöltre kellett volna szavazni, valószínűleg Papandreu került volna ki győztesen, Karamanlisz érdemeit – aránylag fiatal kora ellenére – mind szélesebb körben kezdik elismerni. Megfigyelők ráadásul rámutatnak: bontakozzon ki a görög politikusok közt olykor akár üvöltözésig fajuló vita is, a fontos nemzeti kérdésekben mégis mindig sikerül megtalálniuk az összhangot.