Az utóbbi két évben a visegrádi országok mindegyikében tudatosult a csoport létezése és a visegrádi négyekről egyre szélesebbek a lakosság ismeretei. Különösen Lengyelországban (27 százalékról 39 százalékra) és Magyarországon (35 százalékról 44 százalékra) nőtt azoknak a száma, akik már hallottak a visegrádi négyekről, és deklaráltan hozzá tudnak szólni a témához. Érdekes módon Lengyelországban például ez az ismeretbővülés nem csupán a nagyvárosok tanult rétegeiben volt jellemző, hanem a társadalom egészében. A visegrádi együttműködésről alkotott ismeretek terjedésében tehát nem játszottak közre társadalmi-demográfiai tényezők. Az együttműködés leginkább Szlovákiában volt látványos, hiszen ott nagyobb politikai jelentőséget kapott ez a fórum. Mivel Szlovákia csak később kapott meghívást a NATO kötelékébe, és az Európai Unióhoz csatlakozó országok sorába is csak később fogadták be, ezért a visegrádi együttműködés számára egyfajta hídszerepet töltött be a nyugati intézmények irányában.
Az elemzők Patrycja Buchalska a varsói Keleti Tanulmányok Központjának, Mateusz Falkowski a Társadalomtudományi Intézetnek és Grzegorz Gromadzki, a Stefan Bátory Alapítványnak a kutatója leszögezik, hogy a csatlakozási tárgyalások időszaka nem hatott ösztönzőleg a visegrádi párbeszéd kialakulására, inkább a konfliktusokat és az érdekkülönbségeket hozta felszínre. Az uniós tagság első éveiben a négy ország politikai elitje és társadalma új kihívásokkal és európai problémákkal találja majd szemben magát. Ebben a kezdeti időszakban természetes módon arra próbálnak majd energiát fektetni, hogyan találjanak szövetségest a régi uniós tagállamok között, és hogyan alakítsák át politikai és államigazgatási rendszerüket az uniós követelményeknek megfelelően. Mindez várhatóan megint csak inkább a rivalizálásnak kedvez majd, a visegrádi kezdeményezés pedig háttérbe szorulhat.
A csatlakozásig hátralévő hónapokban a kutatók a legfontosabbnak azt tartják, hogy a fenti felméréseket is figyelembe véve még egyszer elgondolkodjunk azon, mi a szerepe a visegrádi együttműködésnek, és milyen alapokra kellene a kapcsolatokat helyezni a kibővített unióban. Inkább most, mint a tagság első – hektikus – hónapjaiban, illetve éveiben érdemes az alapelveket tisztázni. A jelenlegi helyzetben – teszik hozzá – feltétlenül szükség lenne arra, hogy a négy állam újradefiniálja az együttműködés tartalmát és formáját, vagy elismerjék, hogy az eltérő érdekekből kifolyólag az együttműködés csupán politikai deklaráció. Az elemzők ezzel kapcsolatban három javaslatot fogalmaztak meg: mint megállapítják, reális módon fel kell ismerni azt, hogy az együttműködés mindenekelőtt politikai konzultációk számára kialakított mechanizmus. A prioritás ebből kifolyólag ezen mechanizmus minél hatékonyabbá tétele kellene hogy legyen. Amennyiben a visegrádi csoportot mint önálló politikai kezdeményezésekkel is előálló és a nehézségekkel, illetve érdekkülönbségekkel is tisztában lévő együttműködést képzeljük el, úgy a csoportnak egy-két kezdeményezésre kellene koncentrálnia. Végül a kutatások eredményeire alapozva megállapítják, hogy a négy ország társadalma tisztában van a regionális együttműködés keretével, és annak fenntartását támogatják, ezen elvárásoknak megfelelve még inkább közismertté kell tenni a visegrádi együttműködést, többek között például a Visegrádi Alap megerősítésén keresztül, a kulturális csereprogramok, ösztöndíjak és projektlehetőségek kiterjesztésével.
origo.hu
Eladó a vármegye legkisebb háza – különleges ajánlat Vérteskethelyről
