Én nem tudom...

Én nem tudom, miért terjedt el a szocialistákról, hogy rosszul kommunikálnak. Ugyanis minden dolgok közül a kommunikációhoz és az anyagi javak megszerzéséhez értenek leginkább.
Természetesen itt nem a teljes körű tájékoztatásról beszélek, sokkal inkább a szüntelen magyarázkodásról, a tények sajátos kezeléséről, s arról a szómágiáról, amelyet a Kádár-kori apparátus fejlesztett tökélyre, s amelyet a KB első titkárától a legutolsó népfront- aktivistáig reflexszerűen gyakorolt. Az alap talán ez a megfogalmazás: „Népünk rendületlenül halad előre a szocializmus építésének útján.” A mai szocialisták táborában minden híresztelés ellenére szintén rendületlenség tapasztalható, élvonalbeli kommunikációs szakembereik különb s különbféle módon magyarázzák a megmagyarázhatatlant, s hárítják át az átháríthatatlant. Közléseik lényege, hogy nincs semmi baj, s ha netán mégis van, azt nem ők okozták, sőt éppen ők azok, akik időben hozzákezdtek az egyébként nem létező problémák elhárításához, amelyeknek előidézője az ellenzék. Eme kommunikációs stratégia másik módszere az elterelés, amely az áthárítással együtt is sikerrel alkalmazható. Az elterelés nem egyéb, mint egy szakmai fogás, ami a valóság tényeiről ideológiai problémák felvetéseivel és sulykolásával vonja el a figyelmet. A baloldal ebben mindig hű segítőtársakra lelt a radikális jobboldalon, amely a lélek szüntelen izzásából eredően erőnek erejével az abszolút igazságot akarja felszínre hozni, s eközben a legdurvább kommunikációs hibákat követi el. Egy, a röplabdából származó példával tehetjük világossá a dolgot: a szélsőjobb adott esetben a liberális baloldal „feladójának” tekinthető, bár a lecsapásra alkalmas magas labdák a pálya túlsó feléről jönnek, az eredmény mégis ugyanaz. Láthatjuk, hogy a meggondolatlan beszéd és cselekvés mennyire veszedelmes. Tipikus példa erre, hogy amikor az ország gazdasági helyzete egyértelműen bizonyítani látszik a kormány teljes dilettantizmusát és alkalmatlanságát, a közbeszéd zászlóégetésről folyik.
Ha nem állnak rendelkezésre megfelelő tények, a balliberális kommunikátorok természetesen arra is képesek, hogy meg nem történt dolgokat valóságként tárjanak elénk. Számos példa van a közelmúltból a „fasiszta fenyegetettség” áltényekkel való alátámasztására, de a hazug vád előbb-utóbb lelepleződik, csak az áll meg, aminek legalább egy kevés valóságalapja van.
Túl ezen, a kormány és az MSZP pozitívnak tekinthető üzeneteiben is mindig felfedezhető bizonyos jól átgondolt, jágói hátsó szándék. Vegyük például Medgyessy Péter eme szavait: „Meg kell becsülni az időseket, mert nekik köszönhető, hogy Magyarország beléphet az Európai Unióba.” Ez egy tényállítás. Ugyanis a csecsemők valóban nem tettek semmit azért, hogy hazánk EU-konform legyen. Ráadásul a csecsemők bőrfejűek. Viszont nincs szavazati joguk. Itt eszembe jut az a spontán politikai vita, amely minap a Lehel piacon robbant ki a jelenlétemben, s ahol jobboldali érvfölény látszott kibontakozni, mikor is egy EU-kompatibilis idős, baloldali hölgy kivágta: „Medgyessy szeret bennünket, Orbán viszont azt se bánná, ha éhen döglenénk.”
Az idős emberek szeretik hallani, ha valami pozitív dolog nekik köszönhető. Ugyanakkor viszont ezt a fiatalok is szeretik, ha nem is fektetnek rá akkora súlyt, mint az öregek. A fenti mondás azonban mindenképpen a Fidesz-ellenes előítéletekre épül, s erősen emlékeztet a legszebb Kádár-kori szlogenekre, ugyanis ősi reflexeket hoz mozgásba. Ki mondhatná, hogy Medgyessy rosszul kommunikál?
Állapítsuk meg: rosszul kormányoz, feladatával képtelen megbirkózni, viszont bár akadozva, de jól beszél.
Hogy ez mire elég, én nem tudom…