A haza, amely egy nagyobb kert. Döbrentei Kornél tavaly megjelent verseskötete kapta ezt a címet, amelynek – utalva hazai viszonyainkra – a következő alcímet adta a költő: Versek a megmaradásért. Idén Döbrentei Kornélnak ítélték oda az alternatív Kossuth-díjat, amit ma adnak át a költőnek. Az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítvány elsőként 1996-ban Hernádi Gyula írót, 1997-ben posztumusz Bertha Bulcsú írót, 1998-ban Mészöly Dezső írót, műfordítót, majd 2003-ban posztumusz Wass Albert írót tüntette ki alternatív Kossuth-díjjal. A kuratóriumnak olyan neves művészek a tagjai, mint Gyurkovics Tibor, Jankovics Marcell, Makovecz Imre, Melocco Miklós és Schrammel Imre. Az Alternatív Magyar Művészeti Díj Alapítványt Balogh Gyula vállalkozó, Vaja község egykori polgármestere és Földváry Györgyi könyvtáros hozta létre. A díj odaítélésének hátteréről beszélgettem Döbrentei Kornéllal, Gyurkovics Tiborral és Makovecz Imrével.
– Van egy állami Kossuth-díj. Miért van szükség egy másikra?
Gyurkovics Tibor: A Miatyánkban van egy kedves mondatom: Bocsásd meg a mi bűneinket, és mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Számomra ez a Miatyánk lényege, mi ezt akarjuk minden fórumon és írásban képviselni. Nemrég Újpesten jártam, és a metróállomás egyik boltocskájából kihajolt egy ember, aki ezt kérdezte: ,,Író úr! Miért szégyen magyarnak lenni? Ha nem szégyen észtnek, finnek, olasznak, franciának lenni, akkor miért szégyen a magyarságot vállalni?” Az alternatív Kossuth-díj ahhoz kapcsolódik, hogy az egyes kormányok időnként nem eléggé magyarok.
– Ez alatt mit ért?
– A magyarság karizmatika, elkötelezettség. Az elmúlt tizenöt évben, de még régebben sem igen láttam olyan kormányt, amely rendre előhívta volna azt a magyar érzetet, amit egy magyar író képvisel. Természetesen volt több nagyság, aki megkapta méltán s jogosan a Kossuth-díjat, de úgy éreztük, hogy kell olyan ellenpont, amelyik az úgynevezett hivatalos Kossuth-díj mellett ki tud emelni egy-egy olyan embert, aki megtestesíti ezt a kívánságot.
– Az alternatív Kossuth-díjat most Döbrentei Kornélnak ítélte oda a kuratórium. Miért?
– Úgy gondoltuk, hogy ő olyan tehetséges, eredeti nyelvezetű költő, aki versei, prózái, esszéi alapján immár ezt megérdemli. Nem mindegy persze számunkra, hogy azt a nemzeti vonalat képviseli, ami a magyar költészetben évszázados hagyomány.
– Makovecz Imre építész is támogatta a költő díját. Ön miért adta rá a voksát?
Makovecz Imre: Helyet kell adni olyan emberi magatartásnak és ezzel azonos költészeti megnyilvánulásnak, ami egy férfitól elvárható. Ennek van ősképe a magyar költészetben, nem is egy. Például Balassi Bálint.
– Férfias költőnek tartja Döbrentei Kornélt?
– Nem. Hanem férfias a magatartása, egyenes beszéde, bátor és természetes kiállása adekvát a költészetével.
– Egyesek majd azt fogják gondolni, hogy ez az alternatív Kossuth-díj egyfajta provokáció.
– Nem vagyok hajlandó azokkal a Magyarországon élő emberekkel beszélni, akik bármilyen, a fennmaradásunkat segítő gesztust megkérdőjeleznek. Nem vagyok hajlandó foglalkozni azokkal, akik azt írják, hogy az általam ingyen tervezett és végig gondozott petőhenyei templomot én dühömben terveztem. Nem vagyok hajlandó azokkal foglalkozni, akik engem leantiszemitáznak, akik úgy gondolják, ha valaki a nemzete érdekeit képviseli, akkor az bűnös. Én ezekkel az emberekkel a hátralévő időmben, amíg élek, nem vagyok hajlandó foglalkozni. Ezért tehát jelen esetben a Döbrenteit ért bírálatok, vádak nem érdekelnek. Elegem van a reggeltől estig tartó „zsidózásból”. Én a zsidókat embereknek tartom, akik semmivel sem alávalóbbak a többieknél, sőt hajlandó vagyok elfogadni, hogy Isten választott népe. Hajlandó vagyok szentnek tekinteni, de egyre nem vagyok hajlandó: elfogadni azt, hogy én egy ember alatti lény vagyok.
– Milyen elismeréseket tudhat magáénak Döbrentei Kornél?
Döbrentei Kornél: József Attila-díjat kaptam. Később elnyertem a Lezsák Sándorék által alapított Kölcsey irodalmi díjat, valamint a Balassi Bálint-emlékkardot kaptam meg. Az Antall-kormány utolsó évében átvehettem a Magyar Köztársasági Érdemrend polgári tiszti keresztjét.
– Talán azért nem kap állami elismerést, mert egy billogot sütöttek önre, mely szerint antiszemita, rasszista megnyilvánulásai vannak. Emiatt tiltakozásul többen a Magyar Írószövetségből is kiléptek. Mit érez?
– Ez elkeserít és felháborít. Bizony ez a fajta állott víz, ahol még ilyen baktériumok tenyészhetnek, nagyon is zavaros. Azért is veszélyes, mert nem lehet tiszta vizet önteni a pohárba, nem lehet megtisztulni.
– A Tilos Rádióban egy munkatárs a kereszténység kiirtásáról beszélt tavaly szenteste. Ez akkor olyan felháborodást keltett a keresztény vallásúak körében, hogy tiltakozó demonstrációt szerveztek a Tilos Rádió elé. Az elhangzott felszólalása miatt kilépett a Magyar Írószövetségből Parti Nagy Lajos, Görgey Gábor, Nádas Péter és még sokan mások. És most már Konrád György is. Az említettekkel együtt huszonnégy író nyílt levelet írt Kalász Márton elnöknek, követelve, hogy a Magyar Írószövetség elnöksége a nyilvánosság előtt határolódjon el Döbrentei Kornél kirekesztő szellemiségű nyilvános fellépéseitől, szólítsa fel őt választmányi tagságáról való lemondásra, valamint a gyűlöletre uszító megnyilvánulásainak beszüntetésére. A Népszabadságban azt is olvashatjuk, hogy a Magyar Írószövetség választmányában nincs helye olyanoknak, akik nyíltan vagy burkoltan antiszemita, fajvédő nézeteket képviselnek. Igazak ezek a vádak?
– Ezek a vádak nem igazak, nem tisztem magyarázkodni. Ha valaki valamit elutasít Magyarországon, mert úgy érzi, hogy a nemzetét, annak értékrendjét, erkölcsi fogódzkodóit akarja megtámadni, abban a pillanatban vád éri. Egy mondatot citáltak a beszédemből. Előzményként elmondtam, hogy 1945-től a kommunisták hatalomra jutásával vallási köntösben üldözték nyíltan a magyarságot, hiszen a magyarság Szent István óta döntő többségében a keresztény vallásra tért át. Azt a magyarságot alázták meg, amelynek nagy költője, Balassi Bálint a kereszténység védelmében esett el az oszmán birodalom elleni harcban. Királyaink Európa kereszténységének hadaival együtt több keresztes hadjáratot vezettek. Ugyanakkor abba az Európába igyekszünk, ahol a keresztény vallás nagyon is erős. S ne feledkezzünk meg arról a kétmilliárd emberről a világban, aki kereszténynek vallja magát. Ezért szólaltam meg a kereszténység, a keresztény kultúra, a magyarság védelmében. Így azt a mondatomat emelték ki, hogy elegem van abból: a magyarság megsemmisítéséért vallási köntösben harcot vívnak álorcában, álpróféták, akiknek a szakálluk igazi.
– Nem gondolja, hogy ez félreérthető?
– A beszédem előtt jártam nem sokkal Erdélyben, ahol az emberek panaszkodtak, hogy érintetlen, keresztény tömböket, vallási közösségeket próbálnak szakállas pópák görögkeleti templomépítéssel szétverni. S akkor még nem beszéltem a csángók elleni, vallási köntösben folytatott elrománosításról. Visszautasítom a szövegembe való belemagyarázást. Amit én tettem, az nemzeti, önvédelmi reflex volt.
– Veszélyben érzi a magyar nemzet létét?
– Nagyon. Nemcsak azért, mert a születés csökken és akár hatmillióra is fogyatkozhat a magyarság létszáma, hanem azért is, mert a magyar önsorsrontó. Attól is féltem, hogy minden olyan kapaszkodót elvesznek s már elvettek tőle, amiben hihet. Említhetném, hogy Szent István koronáját svájci sapkának nevezték, avagy lefattyúzták Jézus Krisztust. Ilyen értelemben nőhet veszélyessé ez az összehangolt támadás minden ellen, ami a magyarságnak érték.
– Döbrentei Kornélt a nagy nyomás ellenére végül is nem zárták ki az írószövetség választmányából, sőt, Kalász Márton azt nyilatkozta, hogy ez a szövetség nem gondolatrendőrség. Gyurkovics Tibor a választmány tagja. Ön mit gondol erről?
Gyurkovics Tibor: Ez a fajta provokatív ürügykeresés nem egyszerűen Döbrentei Kornélra irányult. Ha végignézzük azokat, akik a mondvacsinált ürügy kapcsán a tiltakozó levelet néhány jobb sorsra érdemes írón kívül aláírták, azok talán nem érzik magukat a saját bőrükben olyan önfeledten, olyan identitásban, mint kellene. Sajnálom. Viszont senki nem szólt arról, hogy micsoda förtelmes hangon beszélnek, nemcsak a Tilos Rádióban, hanem ahogyan teszik évtizedekre visszamenőkig egyes költők, írók, közéleti emberek, újságírók különböző orgánumokban, s milyen hangon illetik Szűz Máriát, vagy Szent Istvánt. Ezek minősíthetetlenek. Akkor sem Görgey Gábor, sem Parti Nagy Lajos nem tiltakozott, hogy ez méltatlan az ő köreikhez.
– Mi akkor a cél?
– A cél a Magyar Írószövetség felszámolása.
– Eörsi István szerint az írószövetség széthullása csak javára lenne a magyar irodalomnak.
– Eörsi Istvánról nem óhajtok beszélni. Szójárásukat használva kódolt szövegek vannak ezekben az ürügyekben, mint például, hogy az írószövetség mindig sztálinista szerkezet volt. Ez nem igaz. A sztálini időt az írók nagyon nehezen vészelték át, mint például Illyés Gyula, Németh László, Tamási Áron, Déry Tibor vagy Veres Péter. Köztudott, 1956-ban helyzete magaslatán állt, mondhatni a forradalmat előkészítette, s ez összefüggött azzal, hogy az írószövetség nemzeti intézménnyé vált. Tehát mindkét oldalról, balról és a nemzeti oldalról is hősök fémjelzik ezt az írószövetséget, annak ellenére, hogy – mint egy nagy monstrum – nem mozog olyan könnyedén, ahogyan kellene.
– Miért akarják szétverni?
– A Magyar Írószövetség tagjainak a zöme nemzeti oldalon álló írókból áll, ami természetes, mint ahogy minden francia, grúz vagy dán író is saját nemzetéhez tartozónak vallja magát. Ebben azt a bizonyos kozmopolita, nemzetközi technikát nem olyan könnyű érvényesíteni. Másrészt az írószövetség patinás épületét, székházát és szervezetét, azt hiszem, más emberek akarják utóbb birtokolni.
– Egyesektől azt hallani, hogy miután Döbrentei Kornélt nem zárták ki a választmányból, az írószövetség elvesztette maradék erkölcsi tőkéjét.
– Vessenek magukra, akik így fogalmaznak. Az antiszemitizmus mumusával – ami nincs – ijesztgetik az embereket, a közvéleményt. Ezt megpróbálta már ez a szűk írócsoportocska Cseres Tiborral és Csoóri Sándorral is eljátszani.
– Mi történt ebben az országban? Miért vált ketté a művészeti élet Makovecz Imre, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke szerint?
Makovecz Imre: Ennek hosszú története van. Önálló magyar államiság Buda elfoglalása, 1541 óta nincsen. Ha ez bármelyik európai országgal történik, akkor az a nép már nem létezik. Isten csodájának tartom, hogy még mindig vagyunk, noha egyikünket Stefkának hívják, a másikat Makovecznek. És mégis létezik a magyarság. De ezzel a kisemmizett, önálló állam nélküli néppel az első világháború után történt valamilyen nagyon súlyos atrocitás: ez pedig Károlyi Mihály kormánya, majd a kommün és az azt követő 1945 utáni történelem. Amelyet még nehezebbé tesz a magyarok és elsősorban a zsidók vészkorszaka. Megbocsáthatatlan bűnöket követtek el a magyarság ellen, főként a Nyugat háttér-politizálásának következményeként és azt követően az utódállamokban. A Rákosi- és Kádár-féle szocializmus pedig szétrombolta azt a maradék társadalmi szövetet is, ami ezt a társadalmat összekötötte és aláásta azt a természetes koherenciát, ami minden nemzeti fönnmaradáshoz szükséges. A magyar nép mind a mai napig bénán nézi, hogy az ötvenéves kontraszelekció eredményeképpen hogyan adják el nemsokára a talpuk alól a földet is. S marad egy kisemmizett szolga nép, amelyet egy kontraszelektált elit vezényel. A kontraszelektált elit természetes tulajdonsága az, hogy gyűlöli az alattvalóit és gyűlölik egymást. Én mégis optimista vagyok. Mert ha a posztkommunista országokat nézem – kivéve Lengyelországot –, azt látom, hogy itt ugyan pokol van, szemben Romániával, Szlovákiával, Horvátországgal, Szlovéniával, de mégis ebből a pokolból megtisztulva, főnixmadárként fog a magyarság kiemelkedni, mert mi a túlélésre rendezkedtünk be.
– Ebben a hangulatban ítélték oda Döbrentei Kornélnak az alternatív Kossuth-díjat. Csaplár Vilmos szerint ez megakasztotta az irodalmi kerekasztalt.
Gyurkovics Tibor: Sajnos úgy látom, hogy éppen Csaplárék keresnek okot a Döbrentei-ügyben az írószövetség elleni általános támadásra, a szövetség hiteltelenítésére. A kerekasztalt ők akasztják meg, kiterjesztve a mindenkori antiszemitizmus trükkjét a választmányra is. S ezzel a rémmel ijesztgetik az országot – egyébként méltatlanul alacsony megfogalmazásban. Az én felfogásom nem változott. A treuga deit – Isten békéjét – kívánom minden írószervezetnek és írónak. Remélem, olyan írók, mint Konrád György, visszafogják társaikat az acsarkodástól, amellyel mindenek fölött önmaguknak, de az írótársadalomnak is vészesen ártanak. Engem az érdekel, hogy fölnőtt egy nemzedék, amelyik Ady után újra nyelvi ornátusban jelenik meg. Nagy László volt ennek a magyar költészetnek a megújítója. Az ezt követő csoport, hogy úgy mondjam, Nagy László köpönyegéből bújt ki: Ágh István, az öccse, Bella István, Kis Benedek, ugyanígy Utassy József és Döbrentei Kornél is. Utóbbi olyan hangon tud megszólalni, amely nemzeti hang, amely a népi gondolkodásnak kemény, szálfaegyenes változata. Hernádi Gyula fogalmazta meg a legjobban: ki ez a Döbrentei Kornél? Egy tüzes lelkű költő, aki félti a nemzetét. Ez az indoka a díj átadásának.
origo.hu
Menczer Tamás: Elfogtam egy levelet!
