Kardélen

„…a kard maradt. Az öcsémmel rendre kicsentük a szobából és összecsaptunk vele. Mint idősebbet, engem illetett a villogó penge a markolattal, Gábor öcsémnek a hüvely jutott, azzal hadonászott szegényke. Így koptattuk, öltük a fegyvert: a markolatáról fityegő aranybojt leszakadt, és lepattogzott a penge fényes máza, mindent elkövettünk, hogy szimpla vasdarabbá züllesszük. Egyszer aztán rajtakapott apánk a kardozáson, de nem náspángolt el érte. Attól kezdve mesélt a háborúról, férfibátorságról és egy, a miénknél sokkalta nagyobb kertről: a hazáról.” (Döbrentei Kornél: Önéletrajzrészlet)