Kirakatpolitika

Most aztán törhetjük a fejünket: mond-e nagy ívűt a miniszterelnök a kormányzó párt mai szegedi kongresszusán, vagy sem? A tervezett program alapján nagyjából ennyi a tétje az MSZP tanácskozásának. A tippem egyébként igen, Medgyessy Péter ugyanis, bármennyire igyekszik magát a pártok fölé helyezni az utóbbi hetekben, aligha teheti meg, hogy éppen az őt kormányfőnek jelölő szervezet reprezentatív fórumán mondjon egy hírértékű bejelentéseket nélkülöző beszédet. Logikus lenne feltételezni, hogy a miniszterelnök a szocialisták európai parlamenti kampánynyitóján nem a közjogi kérdésekre, hanem a társadalmat valóban feszítő problémákra fókuszál – kézzelfogható, forintokra váltható ígéreteket tesz, konkrét intézkedéseket jelent be. Csakhogy, állítólagos biztató jelek ide vagy oda, a gazdaság állapota, főként pedig saját maga és kormánya 21 és fél hónapos kiábrándító produkciója riasztóan szűkre szabta a mozgásteret.
Amikor tegnap délután a párt internetes honlapjára kattintottam, meghökkentően szegényes kongresszusi napirend fogadott. Mintha a szervezők szeme előtt egyetlen cél lebegett volna: minél gyorsabban, érdemi vita nélkül kipipálni a kötelező feladatot, a választási lista jóváhagyását. Azon listáét, amelyet a párton belüli erőcsoportok hosszas alkudozása formált. Délelőtt 11 órakor kezdődik a kongresszus, 15 óra 10 perckor pedig már a tervek szerint Kovács László zárszavát hallgathatják a kitartó küldöttek. Mindössze négy órába zsúfolják tehát össze a protokolláris köszöntőket, a vezető politikusok (Kovács, Medgyessy, Horn) beszédeit, a hivatalos programban megjelölt további négy (!) felszólalást, illetve a szavazási procedúrát. Holott a szocialisták is jól tudják, volna mit tisztázniuk egymással. Toller László pécsi polgármester a Népszabadságnak nyilatkozva például egyértelművé tette, hogy nem felhőtlen a miniszterelnök és a pártelnök viszonya; a Medgyessy–Kovács tandem mintha nem egy irányba húzna. A nyár óta tapasztalt kudarcsorozat hatására tapinthatóvá vált az elégedetlenség az MSZP soraiban a kormánnyal és személy szerint a miniszterelnökkel szemben, aki ezt érzékelve indított hatásos kommunikációs offenzívát. Részben sikerrel, hiszen Toller is arról beszél, hogy a problémák gyökere az arculatát vesztett pártban keresendő, s Medgyessy mintegy kényszerből vállalta magára a politikai kezdeményezést. Az utóbbi időszakban csendesebbé vált pártelnök posztjáért leplezetlen vetélkedés indult, egyre többen sürgetik a jövő tavasszal esedékes tisztújítás előrehozását. Eközben nem tudni, hogy a Kovács helyére (is) pályázó Gyurcsány Ferenc mit gondol a miniszterelnök ötleteiről. Az MSZP permanens ideológiai útkeresése egyre kevésbé fedi el a kíméletlen, gyanú szerint nagyvállalkozói hátterű tagvásárlásokkal kísért hatalmi küzdelmet.
Nem gondolom persze, hogy éppen egy kampánykongresszuson kell kibeszélni a párt gondjait, de abban is biztos vagyok, hogy azokat még egy jelen pillanatban nem túl valószínű sikeres választási szereplés sem orvosolná, legfeljebb a szembenézést odázná el. Ha valaki nem borítja fel a forgatókönyvet, ma tét nélküli médiaesemény helyszíne lesz a Tisza-parti város. Az előzményeket – lásd az M5-ös bármi áron a kongresszusra időzített matricásítása – és a szereplőket ismerve a posztkommunista bumfordiság lép frigyre a modern eszközöket alkalmazó politikai marketinggel. Tanulságos lesz.