Kitagadottak háborúja

Az eltelt évtizedek tapasztalatai alapján sokan afféle „alvó szervezetnek” hitték a Baszkföld és Szabadság (ETA) nevű szervezetet, a tegnapi robbantások után azonban ez a vélekedés már nem tartható tovább. Igaz, az utóbbi évtizedekben nagyrészt okafogyottá váltak az ETA 1959-es megalakulásakor még oly fontos nemzeti célok, a szervezet mégis képes a csapásmérésre, amint azt tegnapi akciója is bebizonyította. Mindenesetre alaposan megtévesztették a világot, hiszen az előző években leginkább csak fenyegetőztek a nyári turistaszezonra időzített támadásokkal.
Az ETA megalakulása után kilenc évvel követte el első politikai merényletét, amikor meggyilkolta Guipúzcoa tartomány rendőrfőnökét. A baszk szeparatizmust voltaképpen a Franco-rendszer tartotta életben, a központosító madridi törekvések miatt – legalábbis eleinte – sokan szimpatizáltak a titkos hadsereggel. Az ETA a 70-es évek első felében elsősorban emberrablásokkal hívta fel magára a figyelmet. Nagy feltűnést keltett, amikor 1973-ban felrobbantották Luis Carrero Blanco admirálist, Franco tábornok kinevezett utódát.
Franco 1975-ben bekövetkezett halála alapvető változásokat hozott a spanyolországi többség és kisebbségek viszonyában, az új állam teret engedett a regionális törekvéseknek. 1979-ben létrejött a baszk területi autonómia, amely széles jogkörökkel, például saját rendőrséggel és önálló gazdaságpolitikával jár együtt. Az ETA céljai azonban változatlanok maradtak, azóta is lankadatlanul küzd a spanyolországi és franciaországi baszk tartományokból álló, önálló Baszkföld megteremtéséért. A 80-as évek elején a baloldali és a nacionalista szárny szembefordult egymással, s ez utóbbi véres leszámolássorozatot kezdett a spanyol állami intézmények és közszereplők ellen. Nem kímélték a civil lakosságot sem, tíz év alatt csaknem hatszáz ember esett a hadjárat áldozatául. Az ETA nem válogatott az eszközökben, robbantottak bevásárlóközpontban, autóbuszon és a mindennapi élet más helyszínein.
Célrendszerét, közvetlen politikai céljait tekintve az ETA éppúgy nacionalista és szeparatista, akárcsak az észak-írországi IRA vagy a palesztin Hamász, de ez utóbbiakkal ellentétben csaknem teljesen elveszítette tömegbázisát, saját közössége is nemet mond a tegnap is megtapasztalt erőszakra. Az ETA másik fogyatékossága, hogy képtelen hatékonyan működő politikai fedőszervezetet létrehozni fegyveres szándékai igazolására. A sokáig Herri Batasuna néven működő Batasuna pártot a madridi kormány 2002-ben illegalitásba kényszerítette.
Jelenleg tehát nem az a kérdés, hogy az ETA képes-e valóra váltani politikai céjait – hiszen az önálló Baszkföld fegyveres úton kivívandó függetlenségét a baszk polgárok többsége is ellenzi –, hanem az, hogy meddig tarthatja rettegésben a vétlen polgári lakosságot néhány, feltehetőleg a saját elvbarátaik köréből is kitagadott fanatikus merénylő.