Magyarországon jellemzően irodaépületek, logisztikai központok, multinacionális vállalatok telephelyei épülnek lízingkonstrukcióban. A megbízó egy lízingcéggel építteti meg a saját igényei szerint kialakított ingatlant, majd hoszszú távú bérletbe veszi tőle. A zárt végű konstrukcióban az ingatlan a lízingcég tulajdonából a szerződés lejártával az addigi bérlő birtokába kerül, a nyílt végű konstrukciónál ez nem automatikus: a szerződés lejártával dönti el a bérlő, hogy a maradványérték megfizetésével megveszi-e az ingatlant, vagy sem.
A halasztott tulajdonszerzésnek ez a módja az autópiacon már közismert és elfogadott, az ingatlanok terén azonban eddig zömmel csak óriásberuházások valósultak meg ebben a konstrukcióban. A szektorban mostanában jelennek meg azok a cégek, amelyek már nemcsak vállalkozásoknak, hanem magánembereknek is ajánlanak lakásszerzési vagy -felújítási céllal különböző lízinglehetőségeket. A megoldás nagyban hasonlít a banki kölcsönhöz, azzal a különbséggel, hogy itt önrész helyett viszonylag magas első díjrészletet, majd havonta meghatározott mértékű lízingdíjat kell fizetni.
Egyelőre nem tűnik úgy, hogy a lehetőség különösebben csábító lehetne a kispénzűeknek. A lízingcégek kifejezetten a drága környékekre, például a budai zöldövezetre koncentrálnak, s olyan ügyfeleket csábítanak, akiknek lenne pénzük lakásvásárlásra, de tőkéjüket jóval nagyobb haszonnal tudják forgatni, mint amennyi a lízingdíj költsége, vagy új lakást akarnak vásárolni, de nem szeretnék eladni a már meglévő ingatlanjukat.
A lakáshitelezési kedvezmények módosulása a lízingkonstrukciók elterjedését segítheti. A tulajdonszerzés halasztott formájának népszerűvé válásában szerepet játszhat, hogy a lízingcégek jóval rugalmasabbak a bankoknál: mivel fedezetként biztosan számíthatnak a lakásra, nem támasztanak olyan szigorú feltételeket, mint a kölcsönző pénzintézetek.
origo.hu
Megérkezett a magyar eper – ennyibe kerül idén a kedvenc gyümölcs
