Megalakult az új szerb kormány

Új kormánya van Szerbiának. A parlament a kisebbségi koalíciós kabinetet az ellenzéki szocialista képviselők szavazataival fogadta el. A kormányfő Vojiszlav Kostunica, helyettese Miroljub Labusz lett. A kormánynak tizenhét minisztere van, kilenc tárcát a Szerbiai Demokrata Párt, négyet-négyet pedig a G17 Plusz, a Szerb Megújhodási Mozgalom és az Új Szerbia kapott. A kormány tagjai letették a hivatali esküt.

Megtartotta első ülését a hivatalos aktus után az új kormány. A helyzetelemzők nem jósolnak nagy jövőt az új szerb kabinetnek, amelyet nem kevesen „életképtelen tákolmánynak” tartanak. A parlament előtt elhangzó Kostunica-expozé az Európához való közeledést jelölte meg ugyan fő stratégiai célként, ám a hágai együttműködéssel kapcsolatos vagy éppen a koszovói kérdésre vonatkozó állásfoglalás nincs összhangban ezzel a kinyilatkoztatott törekvéssel. Kostunicáéknak ugyanis engedményeket kellett tenniük a szocialistáknak a támogatásért, igaz, ez nem is esett minden esetben nehezükre. A szocialisták egyébként figyelmeztettek is: addig számíthat a kisebbségi kormány a támogatásukra, amíg programjában felismerhetők lesznek a szocialista célok is, amelyek között az a botrányos követelés is szerepel, hogy felelősségre kell vonni azt a személyt, aki „törvénytelenül” kiszolgáltatta Milosevicset a hágai törvényszéknek. A kijelölt miniszterelnök expozéja nem az európai irányultságot, hanem inkább azt mutatja, hogy Szerbia ismét a nemzetközi elszigeteltség felé sodródik.
Zsarko Koracs, a Demokrata Pártba betársult Szociáldemokrata Unió vezetője már arra figyelmeztetett, hogy a szocialisták viszszajövetele okozta politikai légkör a feszültség fokozódását idézte elő a többnemzetiségű környezetekben. Ez már megfigyelhető a Vajdaság esetében, ahol viszonylag gyorsan radikalizálódott a helyzet. A Milosevics-féle Szerbiai Szocialista Pártnak (SPS) és kádereinek visszatérése a politikai színtérre megnyitja ugyanazokat a kérdéseket, amelyek a Milosevics-rezsim idején voltak időszerűek. Téves az az állítás, hogy a szocialisták támogatása csak technikai. A volt szocialista funkcionáriusok ugyanis ismét uralják a médiát, s még fenyegetőznek is, hogy megbosszulják „október 5-ét” (így nevezik Szerbiában Milosevics megbuktatását, amely 2000. október 5-én történt). Ha az forradalom volt, akkor most csendes, de erőteljes ellenforradalom zajlik. Lassú visszarendeződés. Természetesen nem „rendeződik vissza” egészen a legkegyetlenebb milosevicsi időkig, de biztosan leépülnek a még erőre sem kapó reformfolyamatok. Hogy ez megváltozzon, a kormányt támogató szocialistákat a Borisz Tadics vezette demokratáknak kellene felváltaniuk. De Tadics az expozé elhangzása után kijelentette, hogy ebbe a kormányba akkor sem menne, ha hívnák.