Egy év nagy idő lehet nemcsak az utcai, hanem a politikai hadszíntereken is, de nem az latin-amerikai szemmel nézve, hiszen a mindennapok mellett a jelek szerint a politikai folyamatok is igen kényelmes tempóban haladnak itt. Az Egyesült Államok Venezuelába látogató s a washingtoni tervezetet Chávez asztalán tálaló Jimmy Carter exelnök tavaly két lehetőséget ajánlott az államfőnek: alkotmánymódosítással szabályozzák szigorúbban az elnöki jogköröket, vagy írjanak ki népszavazást. Utóbbit eddig összesen 3,4 millióan támogatták aláírásukkal, de a választási bizottság mindeddig pont anynyit érvénytelenített közülük, hogy számuk a referendum kiírásához szükséges 2,4 milliót sosem érhette el. Pedig a hajthatatlannak ismert Chávez érdekes módon tavaly még hajlandóságot mutatott a tervek elfogadására, de a napokban mégis megismétlődni látszanak az egy éve történtek. Egy, a venezuelaihoz hasonló olajkinccsel rendelkező ország esetén azonban nehezen képzelhető el, hogy a kiszélesedéssel fenyegető belviszály ne kapjon nemzetközi visszhangot.
Múlt hét végén a Chávez ellen tüntetők a G15 csoport csúcsértekezletének helyszínén akarták átadni petíciójukat, amellyel fel kívánták hívni a világ figyelmét problémáikra. Mint megfogalmazták: népszavazást követelnek a szerintük „önkényuralmat gyakorló, korrupt és az országot romlásba taszító” Chávez visszahívásáról. Az erőszakba torkollt megmozdulás résztvevőit a felfegyverkezett rendfenntartók végül megfékezték, a csúcstalálkozó ennek ellenére közel sem érhette el céljait. Lelkes beszédében – a nemzetközi színtereken egyébként nem túl otthonosan mozgó – Chávez hiába hívta fel a figyelmet olyan közös problémákra, mint a főként amerikai érdekköröknek való mind nagyobb kiszolgáltatottság, a vendégek igencsak szkeptikusnak mutatkoztak a találkozó hasznosságát illetően. Nestor Kirchner argentin államfő környezete nem is titkolta, hogy a caracasi út célja elsősorban a brazil és a venezuelai elnökkel való találkozó volt. Alvaro Uribe kolumbiai elnök mindössze néhány órát töltött Venezuelában, Luiz Inácio Lula da Silva brazil államfő pedig indoklás nélkül a tervezettnél korábban hazautazott.
Az egyre kényelmetlenebbül helyezkedő Chávezt tehát már nem csak az utca emberei, hanem láthatóan a nagypolitika résztvevői is szorítóba fogták. S bár az iraki invázió óta washingtoni körökben kevésbé elegáns dolog nyíltan az olajkérdésekről diskurálni, a Venezuela komoly exportpartnerének számító Egyesült Államok is nyilván komoly figyelmet szentel a caracasi eseményeknek. Az egyre nagyobb nyersanyag-behozatalra szoruló Washingtonnak ugyanis egyértelmű érdeke a latin-amerikai országot sújtó válságkorszak mielőbbi lezárása, mindehhez azonban nélkülözhetetlen, hogy megfelelő tárgyalópartnerre leljen Caracasban. Az ellenzék egyelőre a tankokkal való fenyegetés ellenére sem mutatja az enyhülés jeleit, s mivel Chávez egyre több fejtörést okoz, de egyre kevésbé kelti megbízható üzletember benyomását, könnyen lehet, hogy előbb-utóbb Washington is jobbnak látja, ha segít lecserélni az ötödik legnagyobb olajexportőr ország fejét. S ami ezután következhet, az a közelmúltból jól ismert.
origo.hu
Kegyetlen gyilkosságot tervelt ki két rab a szegedi börtönben
