Pisztolyhősök összecsapása

Ez a fickó meg akarta ölni a papámat – jelentette ki az iraki háború megindulása előtt George Bush elnök. Azzal, hogy a jelenlegi elnök pisztolyhőssé avanzsálta idősebb George Busht és Szaddám Huszeint, már meg is adta a propagandaháború alaphangját, és körvonalazta várható színvonalát.

Joggal foglalkoztatja a világ közvéleményét, hogy a szeptember 11-i terrortámadásokból fakadó erkölcsi tőkét miképp foszlatta semmivé a Bush-kormányzat? Ma ugyanis már nyilvánvaló, hogy az amerikai propaganda sebezhetőségét és hiányosságait az iraki háború teljes mélységében feltárta. Jóval az Irak elleni hadjárat előtt világosan látszott, hogy a szóban forgó lélektani előny vészesen olvad. Nem erősítették az amerikaiak igazságos háborúról szőtt elméletét az afganisztáni bombázások, azóta kiderült többek között, hogy a guantánamói fogolytáborban sínylődő embereket törvénytelenül tartották-tartják fogva. Ami az iraki háború előtti napokat illeti, emlékezetes televíziós szózatában George Bush elnök nem is a támadás indokait sorolta, sokkal inkább az elrettentésre helyezte a hangsúlyt. Beszédének minősége voltaképpen nem különbözött Szaddám Huszein hasonló felhívásától, és ez már előrevetítette az elkövetkezendő eseményeket.
Az amerikai propaganda csúfosan leszerepelt az Irak elleni hadjáratban. Mindenki világosan láthatta, hogy ennek a háborúnak más a célrendszere, mint amit Washingtonban láttatni szeretnének. A sajtómunkások pártosságát tekintve megfontolandónak tűnnek Ari Uvneri izraeli író szavai: „A középkorban a hadseregeket nagyszámú prostituált kísérte. Az iraki háborúban az amerikai és brit csapatokat nagyszámú újságíró kíséri.” Egy biztos, az amerikai hadsereg vezetése az iraki helyszíneken különbséget tett az újságírók között, és az ismeretlen szándékú tudósítókat távol tartotta az eseményektől.
Elgondolkodtató például, hogy április 8-án rakétákat lőttek ki az al-Dzsazíra és az Abu Dhabi televíziók ellen, majd a független újságírók főhadiszállásának számító Palestine szállodát támadták harckocsikkal, pusztán azért, hogy minden kritikus hangot elnémítsanak. Másfajta bánásmód járt a washingtoni háborús propagandaszószólójának számító Fox News televíziós társaságnak, amely elképesztő elfogultsággal, a sajtótisztesség írott és íratlan szabályait felrúgva szállította a kozmetikázott háborús híreket. A Rupert Murdoch tulajdonában álló orgánumot hevesen bírálták a vetélytársak is, Ted Turner, a CNN első embere például a „háború fő előmozdítójának” nevezte őket. Egyúttal figyelmeztetett arra, hogy az amerikai média maroknyi ember kezében összpontosul. Turner „egészségtelen” jelenségnek nevezte továbbá, hogy néhány vállalat dönti el, mi szerepeljen a világ tömegtájékoztatásában.