Pofon a Felvidékről?

Hány jelzés, tiltakozás, pofon kell még Medgyessy Péternek ahhoz, hogy felismerje: szabadon választott magyar miniszterelnökhöz méltatlan az, ahogyan ő és kormánya az utóbbi másfél évben viszonyul a határon túli nemzetrészekhez? Mennyi csalódásnak, elkeseredettségnek és dühnek kell öszszegyűlnie a szomszédos országok magyarlakta vidékein ahhoz, hogy az erdélyi származására oly büszke Medgyessy Péter végre azt tegye, amit az alkotmány tételesen rögzít? „A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja a Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását” – áll az alaptörvény általános rendelkezései között, s ha a szocialista–szabad demokrata-kormány eddigi ténykedését vesszük alapul, nem nehéz megállapítani, hogy az alkotmány e passzusának betűje és szelleme egyaránt sérül.
Bugár Béla várhatóan visszautasítja a nemzeti ünnep alkalmából neki szánt kitüntetést, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykereszt fokozatát. A Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke – Duray Miklóssal, Tőkés Lászlóval vagy Ágoston Andrással ellentétben – mindmáig igyekezett bizalmat szavazni a Medgyessy-kabinetnek, s hinni az ígéreteknek, majd az azok elmaradását követő cinikus magyarázkodásoknak. Most telt be az a bizonyos pohár. Bár a kitüntetés visszautasításának hivatalos indoklását Bugár Béla csak a nemzeti ünnep utáni napra ígéri, az elégedetlenség okai már hosszú hónapok óta ismertek. Kezdődött minden azzal, hogy az alig beiktatott kormány azon nyomban nekiesett a határon túliak szülőföldön való megmaradását, ottani boldogulását elősegítő státustörvénynek. Annak a jogszabálynak, amelyet egyébként a szocialista frakció is megszavazott. A státustörvény megnyirbálásával egyetlen határon túli magyar szervezet sem értett egyet, többségük mégis elfogadta azt, abból a logikából kiindulva, hogy legalább a megmaradt kedvezményektől ne essenek el a jogszabály alanyai. A felvidékiek esetében a státustörvénynek külön története van. Először a pozsonyi vezetés ellenezte hajthatatlanul a jogszabály végrehajtását, később pedig a Brüszszelben aláírt magyar–szlovák megállapodás kétértelmű megfogalmazása okozott csalódást a Felvidéken, hiszen a jelen állás szerint a státustörvény által biztosított oktatási-nevelési támogatások nem jutnak el a pályázó családokhoz.
A kedvezménytörvény körüli hercehurca és gáncsoskodás után az anyaországi támogatási rendszer egésze került a kormány célkeresztjébe. A Draskovics-csomag részeként 1,2 milliárd forinttal kevesebb jut az anyaországon kívül élő magyarokra 2003-hoz képest. Az idén a tervezett 2004-es költségvetéshez képest 884,1 millió forinttal, vagyis hozzávetőlegesen tizenöt százalékkal kevesebb pénz jut a határon túliak támogatására. Ami annyit jelent, hogy hosszú évek során, rendkívül nehéz körülmények között kiépített intézményrendszerek kerülnek veszélybe. Történik mindez a határon túliak véleményének semmibevétele mellett. A kormány lassan egy éve vonakodik attól, hogy a kisebbségben élő magyarok vezető politikusainak szemébe nézzen, hogy érveiket meghallgassa. Tavaly ősszel lett volna esedékes a Magyar Állandó Értekezlet (Máért) soronkövetkező ülése, amelynek témái között olyan kérdések szerepeltek volna, mint a státustörvény végrehajtása, a kettős állampolgárság vagy az autonómia. Az egyeztetés elmaradt, s a kormányzat még arra sem méltatta a határon túli szervezeteket, hogy megindokolja az összehívás elmaradásának indokát. A támogatások drasztikus csökkentésekor a Medgyessy-kabinet szintén megkerülte a Máértot, annak ellenére, hogy a határon túliak folyamatosan sürgették a tanácskozás mielőbbi összehívását. Ezt tette az MKP is, Budapest azonban tudomást sem vett a felvidéki aggályokról.
Míg az MKP-politikusok gyakorlatilag nemkívánatos személyekké váltak Medgyessy Péter és Kovács László köreiben, addig baráti látogatásra Magyarországra érkezett bizonyos Robert Fico. A Smer nevű szlovák párt vezetője alig néhány nappal budapesti vizitje előtt éles nacionalista kirohanást intézett az MKP ellen, s nyíltan revizionizmussal vádolta meg Bugár Béláékat. Ficónak nem ez volt az első magyarellenes megnyilvánulása. Pártja még Meciarnál is hevesebben ellenezte a révkomáromi magyar egyetem megnyitását. Ficóék érvei között szerepelt például, hogy a stressz atyjáról, Selye Jánosról nem lehet egyetemet elnevezni, mert ilyen nevű ember sosem létezett, az illető tudóst ugyanis Hans Selyének hívták, de ez sem ok arra, hogy a magyarok Szlovákiában, egy olyan országban önálló egyetemet kapjanak, ahol már huszonnégy egyetem működik, és azok fenntartására sincs pénz. A Smer képviselői egyhangúlag törvényellenesnek tartották a pozsonyi törvényhozás magyar egyetemalapításra vonatkozó döntését. Robert Fico korábban egy hetilapnak azt nyilatkozta, a Magyar Koalíció Pártjának normális országban nem volna helye. „Azt mondom: beszéljetek magyarul, csináljatok, amit akartok, használjátok a magyar nyelvet a hivatalokkal való kapcsolatokban, vannak színházaitok, televíziós műsorotok, mindenetek megvan, amit akartok? De Szlovákia állampolgárai vagytok, tehát tanuljátok meg és használjátok az állam nyelvét, a szlovák nyelvet” – íme egy magyaroknak szánt nyilatkozatgyöngyszem Ficótól. Mindezek ismeretében – és az MKP előzetes intése ellenére – fogadta Kovács László Robert Ficót. S nemcsak fogadta, de az MSZP részéről támogatást ígért ahhoz, hogy a Smer mielőbb bebocsátást kapjon az Európai Szocialisták Pártjába és a Szocialista Internacionáléba.
Egy ilyen megalázássorozat után jutott eszébe Medgyessy Péter miniszterelnöknek (vagy az amerikai tanácsadópárosnak), hogy valamiféle kárpótlásként, durcás kedvére gyógyírként a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykereszt fokozatával lepi meg Bugár Bélát. Nagyvonalú kormányfői hátbaveregetés a mellőzöttnek, avagy fizetség a jövőbeni hallgatásért? Van-e határa a cinizmusnak? Még mielőtt bárki azt hinné, a kormányfő szívére veszi Bugár Béla határozott állásfoglalását, érdemes tájékozódni a Népszabadságból. A lap szerint „a kitüntetés visszautasítása összefügghet Orbán Viktor hónap eleji szlovákiai útjával, amely során a Fidesz elnöke többször is négyszemközt tárgyalt az MKP vezetőjével, és valamilyen formában nyomást gyakorolhatott rá”. Összeáll a kép, nemde? A kormánylapnál már tudják, most is Orbán húzogatja a háttérből a szálakat. „Otromba újságírói csúsztatásnak, de akár minősíthetetlen hazugságnak is nevezhetném az ilyen feltételezést” – foglalta össze sommásan Bugár Béla, a Népszabadságban megjelent hírrel kapcsolatos véleményét. Medgyessy Péter maga is jól tudja, a kitüntetést azt követően ajánlotta fel telefonon Bugárnak, miután Orbán Viktor már elutazott Szlovákiából.
Félő, hogy Duray Miklós után Bugár Béla is feketelistára kerül Budapesten. S hamarosan eljöhet az az idő is, amikor a mogorva magyar határőr egykedvűen közli a Fidesz-bérenc felvidéki politikusokkal: nem léphetnek be Magyarországra, mert jelenlétük veszélyezteti a szocialista állam biztonságát.