Szakállas hírek a budai Rudas fürdő történetéből: a Gellért-hegy alatt fakadó hőforrások gyógyító vizére már az 1200-as években fürdőt építettek a johannita rendi, ispotályos lovagok, három évszázaddal később – 1556 és 1566 között – Szokoli Musztafa budai basa készíttetett boltozatos medence- és gőzfürdőt az ősi dunai átkelőhely közelében. Újabb kerek háromszáz évvel később, 1866. május 16-án az alábbi közérdekű hírt plakátozták ki Pest-Budán magyarul és gót betűkkel: „A fürdő igazgatóság (Direction des Bruckbades) tisztelettel értesíti a közönséget, miszerint a kitűnő gyógyhatásáról hazánkban általánosan ismeretes, és a fürdővendégek nagyobb kényelmére újonnan átalakított Rudas-fürdő megnyitott. A vendéglátó helyiségek újonnan megnagyobbíttattak, a vendég szobák czélszerűen átalakíttattak, nem különben a fürdők ára tetemesen leszállíttatott stb. usw.”
Ez utóbbi hír nemcsak azért elgondolkodtatóan időszerű most, mert ép elmével elképzelhetetlen manapság bármely szolgáltatás árának leszállítása, hanem mert hónapok óta járja a hír a roppant kedvelt budai fürdő háza táján, hogy – a szomszédos Rác fürdő után – hamarosan a Rudas is bezár, állítólag felújítás céljából. Az állítólag szónak itt és most különös jelentősége van, miután minden információ, ami a fürdővendégek, a személyzet, a helyben működő gyógyászati részleg betegei és dolgozói, a büfé, továbbá az egyéni és csoportos érdeklődők – beleértve a sajtót is – rendelkezésére áll, ezzel kezdődik. A fürdő bezárásáról szóló hírek hetek óta úgy lebegnek, mint a termálmedencék kálcium-magnézium-hidrogén-karbonátos és szulfátos radioaktív hévizében az alkálium- és fluoridionok. A közelgő zárórának a mendemondákon kívül konkrét jelei, hogy az erre az évre kiadott kedvezményes éves bérletek csak negyed évre érvényesek, és a szakorvosi beutalók is csak március 31-ig használhatók fel.
Hogy a fürdő törzsközönségének (és személyzetének stb.) akut bizonytalanságát megértsük, tudni illik, hogy ebből a fajta, a török hódoltság idejéből származó fürdőből nem sok létezik a Balkánon innen, azok is mind a Duna budai partján fakadó, világhírű termálforrások mentén vannak, közülük azonban ma már egyedül csak a Rudas alkalmas a hagyománytisztelő, többgenerációs törzsközönség és betegkör ellátására. A Császár fürdő török kori fedett medencéje a reumakórház épülettömbjén belül található, csupán időszakos belső használatra szolgál, a közelében lévő Malom-tó gyalázatosan pusztulni hagyott épülete Fehér Béla-regénybe illő romfürdő. A Fő utcai Király – különösen a Rudashoz képest – kicsi, műszakilag elavult, a nyitvatartási ideje és a férfinapokon a fürdőt látogató közönség egy részének irányultsága amúgy sem teszi lehetővé a konzervatív ízlésű vendégek zavartalan fürdőzését. Az Erzsébet híd budai hídfője közelében lévő másik török fürdő, a tabáni Rác esete pedig csak táplálja a Rudas vendégeinek aggodalmát, az épületet ugyanis 2002 tavaszán bezárták, meglehetősen fura pénzügyi kondíciókkal „privatizálták”, és azóta egyetlen jövőbe mutató kapavágás sem történt az épületért. (A két éve bezárt Rác fürdőből a fellengzős tervek szerint mélygarázzsal és vendéglátó-létesítményekkel jelentősen kibővített luxustermálhotelt létesítenek, amelyet sikló köt össze a Citadellával. Ebből eddig láthatóan annyi történt, hogy a fürdő faláról eltűnt a nagyóra, és pár napja új cégtábla került a bezárt kapu fölé: „Hevesi Thermál”.)
A Rudas fürdőre visszatérve, azt senki sem vitatja, hogy a több száz éves épületre rég ráférne egy alapos tatarozás. A háború előtt készült képeken látható, idillikus környezetben lévő fürdő a hozzá tartozó hotellel, étteremmel, ivócsarnokkal és promenáddal már csak várostörténeti emlék, Budapest 1945. évi ostroma szinte megsemmisítette a becses műemléket. A Dunába robbantott Erzsébet híd tövében csak egy szomorú romhalmaz maradt. A nyolcszögletű fürdőtér beomlott kőkupolája helyett az 50-es években készítettek új gömbhéjazatot vasbetonból. A napról napra komoly igénybevételnek kitett száraz és nedves gőzkamrák, a folyamatos vízáramlású, különböző hőfokú medencék, a fűtés, a szellőztetés és más gépészeti berendezések alapvetően elavultak, száztíz százalékig kiszolgáltak. Az öltözők csak a napi karbantartásnak köszönhetően szolgálnak megfelelően, de a tágas előcsarnok például kritikus műszaki állapotban van, tetején évek óta befolyik az eső, a hólé. Az egész épületegyüttes külső képe katasztrofális, az elpusztíthatatlan graffitik hovatovább inkább javítanak a látványon, elterelve a figyelmet a leomlott vakolatról.
Az időszerű és szükségszerű renoválás konkrét információi helyett azonban – egy hónappal a tervezett bezárás előtt – a „senki nem tud semmit” és a zuhanyszintű pletykák állapotában leledzik a Rudas tekintélyes létszámú törzsközönsége, akik között érdekességképpen vezető állami és politikai személyiségek is vannak. (Egyes vélemények szerint ez mostanában inkább árt, mint használ a Rudas ügyének.) Ami eddig tényszerű: a fürdő felújításához a Széchenyi-terv keretéből tavaly odaítéltek 195 millió forintot, amely mellé a beruházónak is le kell tennie a projekthez szükséges pénzt. Hogy ez mennyi, arra azt a választ kaptuk a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Rt.-nél, hogy amíg a Fővárosi Közgyűlés nem hagyta jóvá a 2004. évi költségvetést, ők sem tudhatják. Tekintve, hogy a Városházán e cikk megjelenésekor még csak az ez évi forrásmegosztás szerepel a napirenden, a büdzsét majd csak ezután tárgyalják. Az állami költségvetés amúgy is gorombán megnyirbálta a budapesti önkormányzat szabadon felhasználható pénzkeretét, nem sok biztatóra lehet számítani. A fürdő, amellett, hogy egészségügyi intézmény is, védett műemlék, kötelező régészeti feltárással, ami előre nem látható, nem tervezhető többletkiadásokat vonhat maga után.
Az elmúlt hetekben új térfigyelő rendszert helyeztek el az előtérben, bekamerázták a pénztárt és a fürdőbejáratot, a letörlőben az öreg klórmeszes vödör helyett új, automata lábfertőtlenítő gépet helyeztek el. Ez napok alatt kiürült, most újra ott egy műanyag vödör, rossz nyelvek szerint valakinek pont egy ilyen kell a március végi záráskor. A két éve becsukott Rác fürdő közeli példája arra int mindenkit, aki felelős döntési helyzetben van a Rudas sorsát illetően, hogy amíg a beruházáshoz szükséges egzakt, pontos kiviteli és pénzügyi tervek nem állnak rendelkezésre, nincs kijelölve a felelős kivitelező, nincs a bankszámlán a jóváhagyott projekt fedezetéül szolgáló összeg, addig ne zárják be a fürdőt. Egyelőre mindenki jobban jár – a vendégek, a személyzet, a fürdőt üzemeltető cég, még az úgynevezett „világváros” is –, később pedig „remélhető, hogy a tisztelt közönség a jövőben sem hagyja megtagadni szíves részvételét az abban található nagyobb kényelemtől”. Mint az 1866. esztendei felújítás után.
origo.hu
Rétvári Bence: Az idén 11 milliárd forintnyi teljesítményjuttatást kapnak a rendvédelmi dolgozók
