Rég kísérte ilyen élénk érdeklődés és ennyi találgatás új modell bevezetését a magyar piacon. A matuzsálemi kort megért, és magának ehhez méltó tiszteletet kivívott Swift a magyar lakosság évről évre nagyobb hányadának kínált sallangoktól mentes, végletekig megbízható megoldást a közlekedésre. A robusztus technika érve mellett persze mindvégig ott volt az egyszerű konstrukciónak és a hazai gyártásnak köszönhetően rendkívül kedvező ár, a bőkezű gyári garancia, valamint az értékesítési akciók szakadatlan sora is, így nem csoda, hogy a Magyarországon forgalomban lévő személygépkocsik közül ma minden tizennegyedik a mi autónk.
A Suzuki tehát komoly dilemmában lehetett, amikor sor került a modellváltásra. A minőség és az ár, a modern kor és a kispénzű vásárlók követelményeinek versenyéből végül az előremutatóbb, igényesebb, ám egyszersmind költségesebb opció került ki győztesen. Az Ignis az azonos nevű, egy ideje – nyilván a közelgő metamorfózis okán – már nem árusított japán gyártású modell alapjaira épül. A Suzuki azonban, felmérve az európai (és azon belül is a magyar) vásárlók igényeit, jelentősen megnövelte az autó hosszát. A 15 centiméteres gyarapodásból 12 a csomagtartót növeli, így a poggyászoknak immár 236 liternyi tér jut. Ez ugyan tágasnak továbbra sem nevezhető, de a 3,77 méteres hosszhoz képest elfogadható érték – a jelen esetben mérvadó, az Ignisnél 7 centivel hosszabb, ötajtós Swift csomagterénél pedig közel másfélszer nagyobb.
A maradék bő hüvelyknyi nyújtás a tengelytávra jutott, a hátsó utasok előtt teremtve tágasabb lábteret. Csodákra megint csak nem számíthatunk, ám a kategória átlagánál nincs rosszabb dolga a magas plafonú Ignisben utazóknak. Az immár három személyes üléspad háttámláját több fokozatban dönthetjük, ezáltal némi kényelmetlenség árán túlméretes bőröndök mellett is szállíthatunk utasokat. Sajnos a csomagtartó padlója a rögzített ülőfelülettel van egy síkban, így a hátlap teljes lefektetésekor fél arasznyi lépcső osztja meg a maximálisan 1 köbméteres üreg rakodófelületét. Ezért az autó alapkonstrukciója tehető felelőssé: a magas padló az egykori négykerékhajtás folyománya, amely ősztől visszaköltözik az Ignisbe. Ugyancsak ekkor jelenik meg a kínálatban a ma még ismeretlen paraméterekkel rendelkező 1,5 literes benzinmotor (opcióként akár automatikus váltóval), valamint a Fiattól származó 1,25 literes dízel.
Pillanatnyilag azonban csak egyetlen hajtáslánccal kapható az Ignis. Az első kerekeket forgató, 1,3 literes motor újdonsága a szívóoldali változó szelepvezérlés. A 93 lóerős hajtómű a Suzukiktól megszokott harsány lelkesedéssel mozgatja a nem egészen egy tonnás járművet. A lassú manőverezést elektromos szervokormány könnyíti meg. A magas építés ellenére kanyarban jóval csekélyebb mértékben dől a karosszéria, mint a Wagon R esetében, 17 centiméteres szabad magassága révén pedig az Ignis könnyedén megbirkózik a göröngyös földutakkal és a járdaszegélyekkel, ami várhatóan különösen népszerűvé teszi az autót a vásárlók körében.
A Swift utódlása körüli legfontosabb kérdés természetesen az ár. Az Ignis alapverziója – széria kétoldali légzsákkal és szervokormánnyal – 2,35 millió forintba kerül, ami mintegy 20 százalékkal magasabb az azonos lökettérfogatú, ötajtós elődénél. Valóban ideje tehát másképp gondolni a Suzukira. Az Ignis modern rajzú műszerfalával, kifejezetten kellemes tapintású kárpitjaival, a rendkívül divatos sportos haszonjárműveket idéző formatervével, hangsúlyozott biztonsági alapfelszereltségével és nem utolsó sorban fejlett motorvezérlésével már egy új korszak gyermeke. A kétmillió forint körül elérhető, megbízható minimálautó szerepköre ezentúl az egyliteres Wagon R-re hárul, az Ignis pedig jó eséllyel magasabb presztízsű körökből csábíthat át vásárlókat az elnyűhetetlen Suzukik táborába.
origo.hu
A klímák után a hűtőket is betiltaná az EU
