Szegedi utcák, tornyok

Móra Ferenc barátja és munkatársa volt a hajdani Szegeden Cs. Sebestyén Károly, a sokoldalú tudós. Foglalkozott történelemmel, néprajzzal, őstörténettel, nyelvészettel, régészettel, irodalom- és helytörténettel. Utóbbi tárgyú, a régi Szegedre vonatkozó írásait adta most közre a helyi Bába és Társa Kiadó Péter László gondozásában. Az Utcák, terek, templomok, házak című könyv gazdag válogatás az erdélyi születésű, tehát nem eredendően Tisza-parti lokálpatrióta, Cs. Sebestyén (1876–1956) sok évtizedes helytörténeti munkásságából. E sokoldalú érdeklődés fókuszában a szegedi Dömötör-torony állt, amelyet Cs. Sebestyén mentett meg az enyészettől, ezért Móra annak idején azt javasolta: nevezzék el Sebestyén-toronynak. A tudós volt az, aki felismerte a helybeli „napsugárdíszes” házak néprajzi becsét, elmélkedett a régi temetőkről, a hajdani Palánkváros sajátosságairól, a nagy árvíz után létrehozott sugárutakról, a szegedi csonka toronyról és a középkori város építészetének francia vonatkozásairól. Külön munkát szentelt a helybeli, gyakran változó utcaneveknek, berzenkedve az ellen az ostoba, a hagyományok őrzésére fittyet hányó magyar szokás ellen, amely az utcákat, tereket időről időre „átkereszteli”. Érdekes elmélkedést szán arra, hol állt a régi Szeged vesztőhelye, és mit kell tudni a „Törökfej-házról”.
Sebestyén már idős ember volt, amikor felkérték: írná meg emlékeit hajdani főnökéről, mesteréről és barátjáról, Móra Ferencről. Az emlékezés, ha nem sikerült is a tudósnak befejeznie, végül elkészült. A nagy írót emberközelből ábrázolja a hajdani beosztott. Elmeséli, milyen türelmes főnök volt Móra, hogyan vitte el néha – egy-egy szép nyári, őszi napon – némi természetjárásra a közeli mezőkre, folyópartokra a kollégákat. Csodálattal emlékezik Móra legendás munkabírására, néprajzi és régészeti kutatásaira. Megemlíti – igaz, diszkrét távolból – az író „szerelmi kalandjait”. Tűnődik barátságain, képzőművészekhez fűződő kapcsolatain, szabadkőművességén, mértéktartó borozásain – itt Tömörkény a „bezzeg”! – és tragikus nikotinizmusán. Végül korai halálán.
Ideje volt végre Cs. Sebestyén Károly munkásságára ráirányítani a feledékeny utókor figyelmét. Péter Lászlóé az érdem. Azt viszont sajnálhatjuk, hogy a könyvet – ahogy ez manapság általános gyakorlat a könyvkiadók többségénél – nem korrigálták tisztességesen. Verrocchio nevét például kétszer is megkísérlik leírni, de helyesen egyszer sem sikerül.
(Cs. Sebestyén Károly: Utcák, terek, templomok, házak – Válogatott írások Szegedről. Bába és Társa Kiadó, Szeged, 2004. Ármegjelölés nélkül)