Terrorcsoportok véres passiójátéka

Nagyjából Mel Gibson nagy vihart kavaró Passiójának bemutatójával egy időre esik a síiták élőben előadott passiója, az Asúra. A véres vallási ünnepen arra emlékeznek a mozlim síita irányzatának követői, hogy a próféta negyedik követője, Husszein vereséget szenvedett 662-ben a kerbelai csatában. Akkor Jazid kalifa katonái elállták az Eufráteszhez vezető utat, Husszeint és szomjazó újszülött fiát, Hasszánt pedig kardélre hányták.

Husszein és Jazid híveinek harca, a síita radikalizmus és a szunnita ortodoxia küzdelme azóta is meghatározza a térség erőviszonyait. A síiták Husszein és Haszszán szenvedéseit bemutató önkorbácsoló megemlékezésüket harminc éve először mutathatják be Szaddám Huszein uralmának megdöntése folytán, ám a diktátor nemcsak a síiták vallásos radikalizmusát tiltotta be, de annak ellenpólusát is. A bagdadi és kerbelai robbantásokat még lehetne Szaddám híveinek tulajdonítani, ám ez nem magyarázná azt az összhangot, amely a pakisztáni, ugyancsak az Asúra körmenet ellen intézett robbantások kapcsán tapasztalható.
A legnagyobb valószínűség szerint az al-Kaida követte el ezeket a merényleteket helyi szervezetei segítségével. Bagdadban az Anszar Ul-Iszlám, Kerbelában pedig a nemzetközi arab önkéntesek révén, míg a pakisztáni robbantásokat a helyi al-Kaidához kötődő szervezetek közül leginkább a Laskar-i Taiba követhette el, hiszen ez a szervezet ápol jó kapcsolatokat azokkal az iszlám szélsőségesekkel, akik a pakisztáni vezető körökbe, a katonai és titkosszolgálati vezetésbe is beépültek. Ezeknek a pakisztáni szervezeteknek érdekük, hogy Szaddám elfogása után a terroristák utáni hajtóvadászat ne Afganisztánban, valamint a pastu és beludzs törzsi területeken folytatódjon. Számukra jóval kedvezőbb, ha Irakban állandósul a káosz, ami az amerikaiakat ott tartja, vagy végleges távozásra készteti később, így nem teszi lehetővé Oszama bin Laden, Omar molla és a hálózat teoretikusa, az egyiptomi Ajman al-Zavahiri elfogását. Ráadásul a pakisztáni robbantás helyszínén, Kvettában a síita közösség hazarákból, afganisztáni menekültekből áll, akiket nem kedvel a helyi szunnita lakosság. Ezáltal lassul az afgán menekültek hazatérése, így gyengül az al-Kaida toborzási bázisa.
Iránban a februári választásokon a konzervatívok elsöprő győzelmével már nem esik szó az al-Kaida agytrösztje, Szaif al-Ádel és más, Iránban lévő prominensek bíróság elé állításáról. A perzsa állam a világ síitáinak védelmezője szerepében tetszeleg, így tőkét kovácsol abból, hogy az amerikai beavatkozás nyomán keletkezett káoszban gyilkolják a síitákat. Önmagában az iraki háború nem vetette vissza a terrorizmust, ellenkezőleg: ahol politikai és katonai vákuum van, ott az al-Kaida megjelenik. Ez pedig a térség országai bizonyos vezető köreinek – például az iráni és a pakisztáni héjáknak – sincs ellenére.