Legalább ötször változtatták meg a címét. Hívták Természettudományi Közlönynek, Természettudománynak, Természet és Technikának, Természet és Társadalomnak, 1968 óta Természet Világa a címe. De akármire keresztelték is, mindig a Magyar Természettudományi Társulat szolgálatában állt. És egyúttal a magyar tudósok társadalmának, a természettudományok és a műszaki tudományok iránt érdeklődő közembereknek. Szerzői közt szinte valamennyi kiváló tudósunk neve megtalálható Eötvös Lorándtól Szent-Györgyi Albertig, Szentágothai Jánosig. De neves „műkedvelők” is boldogan adták oda közlésre dolgozataikat. Kossuth Lajosnak például, aki turini száműzetésében rendszeresen foglalkozott természetrajzi megfigyelésekkel, tíz írását adták közre.
– Válságos időket élt át az 1860-as években a Királyi Magyar Természettudományi Társaság, a folyóirat gazdája. Mi sem mutatta ezt jobban – mondja Staar Gyula, a Természet Világa főszerkesztője –, mint a csökkenő taglétszám. Akik maradtak, tagdíj fejében megkapták az új lapot. A Szily Kálmán által 1869. január elsején alapított kiadvány épp jókor érkezett, megmentette a teljes elsorvadástól a jobb sorsa érdemes tudománypártoló társaságot. Sőt nemcsak jókor érkezett, de óriási sikert is aratott. Olyannyira, hogy az első kötetből második kiadást kellett nyomtatni. A társulat tagsága pedig szépen növekedett, a hónap végére kétszázan kérték felvételüket, az esztendő végére pedig kétszer annyian voltak tagjai a társaságnak, mint a folyóirat megindulása előtt. Ma a viszontagságos időket is győzedelmesen átvészelő folyóiratot általában hétezer példányban nyomtatják ki, kétezer-ötszázat előfizetőinknek postáznak belőle. Megrendelőinknek körülbelül a fele intézmény (iskola, könyvtár), fele magánszemély. Egy részük nem is természettudományos képzettségű, költők, irodalmárok is olvassák lapunkat – mondja a főszerkesztő.
– Az utóbbi hetekben Nagyszombattól Marosvásárhelyig, Newarktól Stockholmig postázták ajánló soraikat a Magyar Örökség Díjról döntő egyesület címére a Természet Világa olvasói. Azt szorgalmazták a külföldön tevékenykedő magyar tudósok, a hazai középiskolai tanárok, szerzetesek, akadémikusok egyaránt, hogy a Természet Világa is részesüljön a kitüntetésben. Mondassék ki róla, hogy fontos fejezete a magyar szellemi életnek. Ha nem kapjuk meg az oklevelet – mondja Staar Gyula –, akkor is boldoggá tett volna bennünket az az elismerés is, amelyet a javaslattevők soraiból kiolvashattunk. Szinte mindegyik levélíró utal rá, hogy a földkerekség egyik legrégibb természettudományos ismeretterjesztésre szakosodott folyóirata a Természet Világa.
Az angolok is 1869-ben indítottak útjára egy természettudományi folyóiratot, a Nature-t, kilenc hónappal később, mint Szily Kálmán. Az angol nyelvnek is köszönhetően a Nature ma már fogalom. Szakmai lap lett, feladta ismeretterjesztő célkitűzéseit. Ma a tudós számára az egyik legnagyobb elismerés, ha a Nature közli az írását. De hogy közember is gyakran és értőn forgatná az angolok e híres kiadványát, az alig hihető.
– Eleink egyébként – meséli a főszerkesztő – leveleztek angol kollégáikkal, szerettek volna együttműködni a Nature szerkesztőivel. Hogy mi lett ebből a törekvésükből, nem tudom, azt viszont igen, hogy amikor mind a két folyóirat a 125. születésnapját ünnepelte, felköszöntöttük egymást. Az angol királynő egyébként abban az esztendőben lovaggá ütötte a Nature főszerkesztőjét. A Természet Világának a szerkesztőit idehaza még csak vállon sem veregették. Nem azért mondom, mintha annyira hiányzott volna, mi, akik a folyóiratot hónapról hónapra összeállítjuk, tisztában vagyunk vele, hogy fő erősségünk az a szellemi kör, Szily Kálmánnal szólva, „a legtiszteltebb veterán tudósainktól kezdve a most javában dolgozó derékhadon át a még egyetemre járó ifjúságig”, amelyik írásaival lapunkat megtiszteli.
– Erdélyben, de a Felvidéken is nagy tisztelet övezi a Természet Világát. A rendszerváltozás után szinte az első dolgunk volt végiglátogatni a határokon túli magyar szellemi központokat – mondja Staar Gyula. – Mindenütt az volt beszélgetéseink fő témája, hogyan lehetne eljuttatni hozzájuk az anyaországbéli ismeretterjesztő kiadványokat. Marosvásárhelyen különösen sok volt a panasz, ám egyszer csak felállt Weszely Tibor egyetemi tanár, a szerkesztőbizottság tagja, és indítványozta, hogy szervezzünk a lap köré „civil” támogatói kört. Hamarosan mellénk is állt egy jószolgálati klub, a Rotary. Támogatásukkal kezdetben száz határon túli iskolának tudtuk eljuttatni a Természet Világát. Ma pedig már ott tartunk, hogy nemcsak a tanintézeteket tudjuk segíteni, de azokat a kiváló tanárokat is, akik a legjobban készítik fel növendékeiket a lap által meghirdetett pályázatokra. Tizenhárom esztendeje ugyanis a Természet Világának van egy olyan melléklete, amelyet középiskolás diákok írásaival töltünk meg. Voltaképpen egy természettudományos diáklapot is működtetünk a folyóiraton belül. E „diáklap” szerzőiből ma már komoly szakírói gárda nőtt fel. Talán több is annál: széles és egyre szélesedő baráti kör a kiadvány körül.
– Kosztolányi Dezső azt írta 1935-ben, „azóta vannak olvasható tudományos folyóirataink, amióta a Természettudományi Közlöny ezt úttörő gyanánt megkezdte”. Vajon most is elégedett volna a folyóirattal? Mindent megtesz a Természet Világa annak érdekében, hogy ne angolból átvett szakkifejezések tömegével szembesüljön az olvasó?
A főszerkesztő ismét a lapalapító elődhöz folyamodik, mielőtt válaszol a kérdésre.
– Szily Kálmán, aki kétségek közt vágott neki a természettudományos ismeretterjesztő füzetek kiadásának, amikor a századik füzet is megjelent, lelkes összefoglalót tett közzé, hogy országnak-világnak tudtára adja, mi a titka sikerüknek. Többek között az, írta 1877-ben, hogy „első füzetétől kezdve következetesen kerülte azokat a magyarnak csúfolt természettudományi műszókat, melyek a korábbi tankönyveket és értekezéseket bélyegezték”. Ma ez sokkal nagyobb gond, mint százharminc évvel ezelőtt. Az új tudományos felismerések ontják az idegen szavakat. A legtöbbnek még az átírásáról sincs megállapodás, nemhogy a magyarításáról, mégis kénytelenek vagyunk használni őket. Nyelvészprofesszorokkal összefogva új nyelvújítási mozgalmat kellene elindítani, a műszaki-természettudományos szakkifejezésekkel csak így tudnánk boldogulni. Balázs Nándor fizikaprofesszor, aki Amerikában élt, egy időben Einstein aszszisztense is volt, levelek sokaságával bombázott – meséli a főszerkesztő. – Arra biztatott, hogy a humán szféra bevonásával hirdessünk pályázatot a legfrissebb, idegen nyelvből átvett szakkifejezések magyar megfelelőinek megalkotására. Nem volt időnk és módunk rá, hogy felvetésével komolyan foglalkozzunk, de sort kell kerítenünk erre is.
– A közérthetőségnél is nagyobb felelősség, azt hiszem, a tudományos újdonságok által felszínre hozott erkölcsi kérdések tudatosítása, a velük kapcsolatos állásfoglalások nyilvánosságra hozatala.
– Nem szoktuk megkerülni ezeket a kérdéseket, sőt, újabban, védekező hadállásainkból kilépve a harcos ismeretterjesztés irányába is el-elmozdulunk. Beláttuk, az áltudományok ellen határozottabban kell fellépni, mint bármikor. Ahhoz azonban, hogy a tisztázó vitákat, mondjuk az orvostudomány, a biológia legfrissebb eredményeivel kapcsolatosan, a Természet Világának a hasábjain folytassák le tudósaink, nincsenek meg a feltételeink. Egy tudományos ismeretterjesztő folyóiratnak minden számában arra kell törekednie, hogy a tudomány lehető legszélesebb spektrumáról adjon áttekintést. Az etikai természetű vitákhoz pedig talán még egy-egy teljes lapszám sem volna elegendő.
– Nem könnyű megtalálni a helyes arányt a világ tudományos újdonságainak ismertetése és a múlt felidézése közt, kiváltképpen, ha arra gondolunk, hány nagyszerű életutat, magyar felfedezést és elméletet borít a feledés homálya.
– E téren sokszor diák íróink sietnek a segítségünkre azokkal a magánkutatásaikkal, amelyek iskolájuk, szülőföldjük egy-egy értékes egyéniségének vagy figyelemre méltó jelenségének a bemutatására vállalkozik. Azt tervezzük, hogy kötetbe gyűjtve kiadjuk ezeket a dolgozatokat, a magyar természettudományos múltról kapott mozaikokból így áll össze az a nagy freskó, amelyre aztán mindnyájan büszkén tekinthetünk. A Természet Világa nem az első közlések lapja. A tudománytörténeti publikációk között azonban többször is találkozhatunk olyan írásokkal, amelyek korábban másutt nem jelentek meg. Bolyai János kétszázadik születésnapján például a Természet Világa hasábjain jelent meg az erdélyi Kiss Elemér kutatásainak izgalmas summázata Bolyai kéziratos hagyatékáról. Ezernyi apró papírlapra firkált jegyzetet áttanulmányozva Kiss Elemér rájött, és ezt a Természet Világa Bolyai-emlékszámában meg is írta, hogy az Appendix tudós szerzőjének nemcsak a geometria, hanem az algebra területén is olyan eredményei vannak, amelyekkel korának jobb sorsú tudósait is megelőzte. Egyik számelméleti tételét például, amelyet egy (szín?)lap hátoldalára írt fel, felfedezésének a dátuma is tanúsítható, nem róla, hanem a tételt Bolyai halála után közlő J. H. Jeansről nevezték el. Első ízben ez is a Természet Világában látott napvilágot.
origo.hu
Orbán Viktor elmondta, mit, és miért kell megakadályozzanak a magyarok – videó
