Újra Budapest

A huszonhetedik évfolyam első számával lép piacra március közepén a Budapest című folyóirat, amelyet tizenöt éves álmából ébresztett fel a Nagy-Budapest Törzsasztal társaság. A huszonhét évfolyam története nem választható el a magyar történelem jelentős fordulópontjaitól. Az 1945. október 15-én indított képes havilapot, amelyet annak idején Lestyán Sándor szerkesztett, 1947-ben megszüntették mint nemkívánatos, polgári szellemiségű orgánumot. Csak 1966-ban indult újra a folyóirat, amelyet haláláig Mesterházi Lajos író jegyezett, ezt azonban a rendszerváltoztatás szele söpörte el 1989-ben. (1991 márciusáig Heti Budapest címmel némiképp átalakított változatban még megjelent.)
A Budapest szerkesztői és szerzői mindig vigyáztak arra, hogy ne kiszolgálói, hanem segítői, szakértő, sőt kritikus tanácsadói legyenek a fővárosi vezetésnek, és inkább népfrontos szellemben készítették a lapot, a folyóirat mégis a város pénzén jelent meg. A helyzet most, az újrainduláskor egészen más. Mint Saly Noémi elmondta, Gerle János építésszel, Ráday Mihály városvédővel és Török András történésszel közösen alapították meg a Nagy-Budapest Törzsasztal társaságot, amely az évek során kibővült: újságírók, történészek, művészettörténészek, fotósok, írók, belsőépítészek, szociológusok csatlakoztak hozzá. Legidősebb asztaltársuk Del Medico Imre sajtólevelező. Mindannyian rajongói a városnak, és havonta egyszer a Spinoza-házban rendezett összejöveteleiken vitatják meg Budapesttel kapcsolatos gondolataikat.
Egy idő után természetesen vetődött fel a gondolat, hogy lapot kellene alapítani. Az indulás nehézségein már túljutottak, találtak néhány hirdetőt, valamint nyomdászt, aki méltányos árért elkészíti a lapot, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal anyagi támogatását Deme Péter kommunikációs igazgatónak köszönhetik. A főváros vezetése pedig engedélyezte a Budapest név használatát.
Anyagilag és szellemileg független folyóirat lesz a Buza Péter szerkesztésében megjelenő Budapest, mondja Saly Noémi, amelyben kizárólag a várossal kapcsolatos témákról olvashatnak. Lesz benne építészet, művelődés- és művészettörténet, városszociológia, élő kávéházi rovat – amelyet Zeke Gyula író és Frankl Aliona fotós közösen vállaltak –, és helyet kapnak benne a várossal kapcsolatos legújabb szenzációs felfedezések. Lesz szépirodalmi, színházi, film- és sportrovat, fotóriport, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest-gyűjteményével együttműködve pedig folyamatosan közreadják a fővárossal kapcsolatos legújabb írások bibliográfiáját is. A folyóirat terjesztését egyes könyvesboltok, könyvtárak, art mozik vállalták, és az alapítók bíznak az előfizetők megtartóerejében. A havi hatvan oldal ára négyszáznyolcvan forint lesz.
Civil elmék párbeszéde – ekként jellemezte a Budapest című új folyóiratot Saly Noémi, jelezve, hogy nem kívánnak sem aktuál-, sem pártpolitikával foglalkozni. Jobban érdekli őket, hogy milyen a régió jövője, melyek a városépítés legnagyobb gondjai, mi legyen a település vagyonának sorsa, s hogyan gazdálkodjanak vele. Saly szerint nagy gond, hogy nincs a városban közmunkatanács, amely összehangolhatná a fejlesztéseket, az építészek és a várostervezők elképzeléseit, így tehát nincs – mert senkinek nem érdeke, hogy legyen – központi fejlesztő akarat. A Budapest folyóirat szerkesztőinek, szerzőinek tehát az a céljuk, hogy ráirányítsák a figyelmet olyan kérdésekre, amelyekről nem esik szó, vagy amelyek talán nincsenek szem előtt. A városhoz tartozás tudatát kívánják felébreszteni, s ez nem politikai, hanem civil feladat.