Budapest erdeinek több mint a fele beteg, közjóléti és erdészeti fejlesztésük tovább nem halasztható – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Bakon Gábor, a Pilisi Parkerdő Részvénytársaság budapesti erdészetének vezetője. Hozzátette: küldetésüknek tekintik, hogy a legfrissebb ökológiai kutatások eredményeit is figyelembe véve olyan felújítási technológiákat alkalmazzanak, amelyek megteremtik az úgynevezett örök erdőt. A fák folyamatos és fokozatos cseréje nem gyökeresen új elképzelés – az erdészet területén néhány helyen már évek óta alkalmazzák –, ám támogatások híján megvalósíthatatlan.
Az erdészetnél nemrégiben készült egy összefoglaló elemzés Az erdőgazdálkodás kihívásai a Budapest környéki parkerdőkben címmel. Ebben leszögezik: a mára elöregedett erdős területek jelentős része közjóléti célokat szolgál. A fővárosban és közvetlen környékén él az ország lakosságának több mint a negyede, s az urbanizáció káros hatásaitól szenvedő tömegek számára a mindennapi életben nincs más „menekülési lehetőség”, mint az erdők nyújtotta védelem. Az erdészek számára a legnagyobb kihívás az öreg erdők felújítása, ám az ehhez szükséges fakitermelések nagyfokú lakossági ellenállásba ütköznek. Az elemzés felhívja a figyelmet arra is: a gyenge termőhelyen álló, öreg és nagymértékben károsodott állományokból kitermelt faanyag gazdasági értéke alacsony, a hasznosításból származó bevétel még a fenntartási költségeket sem fedezi. Mindezt tetézi, hogy az emberek – akiknek valójában az életet jelenthetik a várossal öszszenőtt rengetegek – gondatlanul használják a zöld kincset. Ráadásul a tulajdonos, illetve vagyonkezelők dolgát nehezíti, hogy az erdő szabadon látogatható, mégsem illeti meg a közterületnek kijáró védelem. Felbecsülhetetlen károkat okoznak az illegális hulladéklerakók, a gátlástalan környezetszennyezők és a kirándulók által felelőtlenül gyújtott tábortüzek, amelyek továbbterjedve nagy pusztítást végeznek, főleg a felújított részeken. Ugyancsak az erdők életét veszélyeztetik a fák között szlalomozó, ösvényeken, bozótosokon áthajtó extrém kerékpárosok és a krosszmotorosok is, akik a természetbe vágyók nyugalmát is zavarják. – Az erdészet nem tudja megoldani ezeket a részben társadalmi problémákat, ám az okozott károk számláját jelenleg mégis velük fizettetik meg – emeli ki a tanulmány.
Gazdálkodás papíron
Zambó Péter, a Pilisi Parkerdő Rt. vezérigazgatója elmondta: Magyarországon sokan nem ismerik az erdőgazdálkodás rendszerét. Az Európai Unióban nincs általánosan alkalmazott forma az erdőgazdálkodásra, minden tagország önállóan szabályozza az ágazatot. A vezérigazgató tájékoztatása szerint hazánk területének 19,4 százalékát borítja erdő, összesen 1,8 millió hektáron. Ebből csaknem egymillió hektár állami tulajdonú, amelynek egyharmada természetvédelmi terület; 800 ezer hektár erdő a privatizáció során magánkézbe került.
A Nemzeti Földalapkezelő Szervezethez és a Kincstári Vagyoni Igazgatósághoz tarozó területeken 22 erdőgazdasági részvénytársaság működik. Közülük három cégnél a Honvédelmi Minisztérium gyakorolja a tulajdonosi jogkört, míg 19 az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. százszázalékos tulajdonában van. Az erdőgazdálkodási tevékenységet alapvetően az 1996. évi LIII. törvény a természet védelméről, továbbá az 1996. évi LIV. törvény az erdőről és az erdő védelméről szabályozza. Ugyanakkor az erdőgazdasági rt.-k az állami tulajdonú erdőterületek kezeléséről 1992-ben, a nemzeti földalapról 2001-ben elfogadott jogszabály, valamint az államháztartási törvény, illetve a földtulajdonosi jogokat képviselő szervezetekkel kötött ideiglenes vagyonkezelői szerződés alapján kezelik, hasznosítják az erdőket. A szakigazgatás, az országos erdészeti hatóság feladatainak ellátása viszont a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumhoz (FVM), a többek között másodfokú hatóságként működő erdészeti főosztályhoz tartozik. A területi erdészet szakigazgatását – a főosztály felügyelete alatt – az országos hatáskörrel rendelkező Állami Erdészeti Szolgálat látja el.
– A Pilisi Parkerdő Rt. a fővárosban és az agglomerációban 64 ezer hektáron, tíz erdészettel gazdálkodik. Területén belül kiemelt helyet foglal el a budai hegyek a főváros közvetlen közelébe eső, 6800 hektáros része – fűzte hozzá Zambó Péter, aki azt is elmondta: a 350 millió forintos árbevételükből – az ÁPV Rt.-től, az FVM-től, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumtól, a fővárosi, illetve a kerületi önkormányzatoktól kapott támogatásokkal, pályázati pénzekkel együtt – tavaly 55 millió forintot fordítottak közjóléti célra.
Pénzszerző kampány
Bakon Gábor, aki a budai hegyek erdőségeinek felújítási stratégiájáról írta tavaly szakdolgozatát a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem MBA-képzésén, emlékeztetett: a budai erdőket 1954-ben nyilvánították parkerdővé. Ez gyakorlatilag a lassú halált jelentette, ugyanis a beteg fákat sem lehetett megfelelő ütemben kivágni, s lassan így öregedtek el a fővárosi erdők. Az 55 százaléknyi beteg fa felénél több mint tíz évvel ezelőtt kezdődtek a bajok.
A Budapesten és a főváros környéki településeken élők számára többféle védelmet is nyújt az erdő: többek kötött védi a talajt, a talajvizet, óv az időjárási szélsőségekkel szemben, por- és szélelnyelő képessége révén tisztítja a levegőt, jó hatással van a klímára, esztétikai élményt, rekreációs lehetőséget kínál az emberek számára. Ám az erdészetek által végzett erdőgazdálkodás, a vadgazdálkodás, a fafeldolgozás és a faipar korántsem jövedelmező tevékenységek – állítja Bakon, aki az ÁPV Rt. adatai alapján az ágazat jövedelmezőségét, az árbevétel arányos eredményét nagyon alacsonynak tartja.
Az erdészetvezető által kidolgozott, a finanszírozási rendszer megváltoztatására irányuló stratégia egyik fő eleme a kommunikáció erősítése annak érdekében, hogy a lakossággal megismertessék és elfogadtassák a korábban már említett örökerdő-technológiát. Ezért felvetődött, hogy a terepen az elképzeléseket bemutató mintaterületeket alakítsanak ki, és olyan információs táblákat helyezzenek el, amelyek a nem látható folyamatokat is bemutatják. Tájékoztató kiadványokat készítenének a területtel foglalkozó országos és helyi politikusok, az oktatási intézmények és a civil szervezetek számára, több sajtótájékoztatót, háttérbeszélgetést tartanának, s végül a megfogalmazott stratégiát érthetően a széles nyilvánosság előtt is bemutatnák, például erdei séták, ismeretterjesztő előadások szervezésével.
Bakon Gábor ugyanakkor leszögezte: Magyarországon az erdőgazdálkodás területén ágazati szinten sincs konkrét elképzelés a közjóléti és természetvédelmi kiadások finanszírozására. Nemzeti erdőstratégia és erdőprogram néven ugyan előkészület alatt áll egy koncepció, de a kérdést ez az anyag sem oldja meg egyértelműen. További beruházásokra, különösen az erdők tisztán tartására és hathatós védelmére is hiányoznak a szükséges források. Kiemelte: megkerülhetetlen az önkormányzatok szerepvállalása. Az összehasonlítás nehéz, hiszen az Európai Unió országaiban a nagyvárosok környezetében található erdőterületek szinte kivétel nélkül a helyi önkormányzatok tulajdonában vannak, s a fenntartással, felújítással járó költségeket is ők fizetik. Nálunk erre nincs példa, holott a tulajdonlástól függetlenül az érdekeltség tetten érhető, hiszen a lakosság is elsősorban a polgármesteri hivatalokat keresi fel az adott településhez vagy fővárosi kerülethez tartozó erdőkkel kapcsolatos problémákkal. Az állami erdő közjószág, ennek szellemében kell az erdőfenntartással járó feladatokat és a vele járó költségeket meghatározni.
Bognár Attila főtanácsos, a Főpolgármesteri Hivatal környezetvédelmi ügyosztályának munkatársa szerint megdöbbentő, hogy jelenleg azt sem lehet tudni pontosan, hogy a fővárosban pontosan mekkora az erdőterület nagysága. Mint magyarázta, az Állami Erdészeti Szolgálat tízéves erdőgazdálkodási tervében nem szerepelnek az úgynevezett beerdősödött területek, de nem található meg az újpesti Palotai-sziget, az Óbudai-sziget, a Háros-sziget, és hiányoznak a Duna menti ártéri erdők is. – Budapest erdeinek alig több mint három százaléka, közel 200 hektár van önkormányzati tulajdonban, főként a pesti oldal külterületein. A többi erdőrészeken még hatósági jogosítványai sincsenek a fővárosnak – hangsúlyozta a főtanácsos. Úgy véli, a második világháború előtt létező városi erdő ma is megoldás lehetne, hiszen a gyakorlat ma azt mutatja, hogy a tulajdonos és a használó végletesen elvált egymástól. Hozzátette: a fővárosi önkormányzat a Pilisi Parkerdő Rt.-vel kötött megállapodás alapján 1997 óta évente 14 millió forintot költ takarításra. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a társaság a fővárostól kapott pénzből rendszeresen elviteti a felfedezett illegálisan lerakott szemetet. Ezen felül azonban – állami támogatás híján – több lehetőségük nincs. Bognár Attila szerint jobb lenne a helyzet, ha az érintett kerületek is hozzájárulnának a területükön fekvő erdők rendben tartásához.
Mitnyan György, a XII. kerület polgármestere lapunknak elmondta: Budapesten a Hegyvidéken a legtöbb az egy lakosra jutó zöld terület, ami 180,3 négyzetmétert jelent. Ehhez képest például a VII. kerületben csupán 0,4 négyzetméter jut egy ott lakóra. A polgármester szerint a fővárosi önkormányzat, a saját kezelésében lévő területek kivételével, egy fillérrel sem támogatja a kerületben található parkok és erdőségek rendben tartását, sőt, a Normafánál évek óta működtetnek egy szennyvízleeresztő helyet, amely jelentősen károsítja a környezetet. Mindeközben a kerület adatai szerint a főváros 1990 óta több mint százezer négyzetméternyi zöld terület átsorolásához járult hozzá. – Mindeközben, a kerületi önkormányzat saját erőforrásaira támaszkodva, a Hegyvidék több parkját felújítottuk: rendeztük többek között a Devecseri Gábor parkot és a Szamóca utcai zöld területet. Évente több mint 200 fát ültetünk el, 2003-ban cserjék, bokrok, sövények cseréjét, telepítését is támogattuk a közterületeken, csaknem ötven utcában és több intézménynél. A Pilisi Parkerdő Rt.-vel szerződést kötöttünk erdőtakarításra; elképzeléseink szerint átalakítjuk a normafai síházat és környékét, hogy a sportolni, kikapcsolódni ide járó emberek kulturált szolgáltatásokat vehessenek igénybe. Egyik legnagyobb tervünk a Martinovics-hegy erdejének a megmentése a WWF-fel közös program keretében. Nagyon fájlaljuk viszont, hogy – sok más kezdeményezésünk mellett – a budapestiek által oly kedvelt Gesztenyés park átadását is akadályozza Demszky Gábor, pedig mi felújítanánk – szögezte le Mitnyan György.
Források a föld alatt
– Erdőügyben Pesten is kaotikus, kilátástalan a helyzet. Káposztásmegyeren például az állami tulajdonú Farkas-erdőt sem a Pilisi Parkerdő Rt., sem a főváros nem tudja rendben tartani, és erre a kerületnek sincs pénze – fogalmazott Derce Tamás, Újpest polgármestere. Szerinte az erdő húsz éven belül kiszárad, elpusztul. Ugyanis a növényzetet korábban éltető Szilas-, Csömöri-, Mogyoródi- és az Óceánárok-patakot a lakótelep építésekor közös betonmederbe terelték, egyes részeit pedig a föld alá vezették egy csőben – magyarázta. Hozzátette: az erdő tele van szeméttel, és egyre több a hajléktalan. A környékbeli iskolák rendszeresen szerveznek takarítási akciókat, s nyújtanak be különféle környezetvédelmi pályázatokat, azonban az erdő megmentéséhez ez kevés. Újpesten van egy másik nagy, összefüggő zöld terület is, az észak-pesti szennyvíztisztító-telep melletti ártéri erdő, amely a főváros tulajdonában áll. Derce Tamás szerint semmit sem tesznek a megóvása érdekében, holott az erdőben több ritka és védett állat, illetve növény kerülhet veszélybe. Újpest kérte: a területet adják át a kerületnek, ám a fővárosi illetékesek nem reagáltak a megkeresésre, s még Demszky Gábor főpolgármester sem válaszolt az ügyben neki írott levelekre – állítja a polgármester, aki a közigazgatási tehetségtelenség tipikus példájának tartja a fővárosi erdők fenntartása körül kialakult helyzetet.
Elveszett erdővilág
A honfoglalás idején és a középkorban hazánk területének hozzávetőlegesen 60 százalékát borította erdő. Az évszázadokon át tartó kizsákmányoló jellegű, rendszertelen használatot a kora újkortól kezdték szabályozni királyi rendeletekkel. Mária Terézia uralkodása alatt, 1769-ben jelent meg az első erdőtörvény, amely már megkövetelte az erdők megfelelő felújítását. Az erdőtörténelem következő fontos állomása a kiegyezés utáni országgyűlés által 1879-ben elfogadott erdőtörvény. A jogszabály arról is rendelkezett, hogy erdőgazdálkodási tevékenységet csak az erdészeti hatóság által jóváhagyott ütemterv szerint lehet folytatni. Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés után Magyarország erdeinek 84 százaléka más államok területére került, az erdőterület 12 százalékra csökkent. Az erdőket a második világháború utáni kommunista hatalomátvétel után államosították, s csak a rendszerváltozást követő privatizációs folyamat változtatta meg ismét az arányokat. Így ma az ország erdőterületeinek 60 százaléka állami, 40 százaléka pedig magántulajdonban van.
Forrás: Pilisi Parkerdő Rt.
origo.hu
Teljesen kikészült a magyar baloldal Trump elsöprő győzelem miatt
