Bizalmat kapott Barroso

Az Európai Unió vezetői José Manuel Durao Barroso portugál kormányfőt kérték fel tegnap az Európai Bizottság elnökének, az eddig is a külügyekért felelős Javier Solanát pedig az EU jövőbeli „külügyminiszterének” jelölték.

A felkérést hivatalosan tegnap elfogadó Barrosót miniszterelnöki mandátumának felénél jelölték, s egyelőre sem azt nem tudni, mikor mond le miniszterelnöki tisztségéről, sem pedig azt, hogy távozásával milyen változás áll be a portugál belpolitikában. Az államfő, Jorge Sampaio ugyanis felkérheti a kormányzó Szociáldemokrata Pártot, hogy állítson jelöltet a kormány élére, de kiírhat előre hozott választásokat is.
Barroso megnevezését hosszas egyeztetések s titokzatos háttéralkuk előzték meg, amit jól mutat a jelölési folyamat elhúzódása is. A döntést váratlanul sok tényező nehezítette, s a maratoni viták során csak annyi tűnt valószínűnek, hogy a biztosi székbe valamelyik régi tagország vezető politikusa kerül.
A legnagyobb frakcióval bíró Európai Néppárt ragaszkodott ahhoz, hogy éppúgy, mint a hagyományos parlamenti választásokon, az EU-ban is a legnagyobb bizalmat élvező tömörülés adhassa a „kormányként” funkcionáló testület vezetőjét. A széles körben támogatott Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnök végül azonban nem mondta ki a jelöléséhez szükséges „igent”, így a versengés idővel Guy Verhofstadt belga kormányfő és Chris Patten, az EU-bizottság eddigi brit külügyi biztosa közti párharccá vált.
*
Az alkudozás a két nagy erőtengely, vagyis a német–francia alkalmi szövetség, illetve az Európai Néppárt között zajlott, hiszen míg előbbiek Verhofstadtot, utóbbiak Pattent ültették volna Romano Prodi székébe. A középjobbos Barroso végül az EU soros elnökének javaslata alapján került ki nevető harmadikként a versenyből.
Bertie Ahern azonban így is heteket töltött azzal, hogy minden tagország számára elfogadható jelöltet találjon az EB élére, majd vasárnap megnevezte választottját, mondván: a portugál kormányfő a tagországok egyöntetű támogatását élvezi. Barroso pozitív válasza ezek után már nem okozott különösebb meglepetést, sőt sokan valóságos megkönynyebbüléssel fogadták, hogy végre pont kerülhet az idegtépő jelölési procedúra végére.
A hosszú folyamat talán legnagyobb érdekességéről, vagyis a háttérben folyó kemény alkukról az egyre apatikusabbá váló közvélemény azonban nem valószínű, hogy valaha is részleteket tud meg. Márpedig ilyenekből biztosan nem volt hiány, elvégre a „nagy testvérek” (vagyis Párizs és Berlin) másképpen nehezen mentek volna bele a „kisöccsüket”, vagyis Portugáliát ért megtisztelő felkérés támogatásába. A tegnapi csúcs előtt valójában tehát már nem Barroso népszerűsége volt kérdéses, sokkal inkább az, hogy milyen, a gyakorlatban talán a bizottsági elnök kinevezésénél is nagyobb horderejű döntések születtek a színfalak mögött. Ezekből a „kompromisszumokból” pedig aligha valószínű, hogy a gyengébb országok húznak majd hasznot.

---