Egyik „rákfenéje” a hazai csomagolóiparnak a termékdíjas szabályozás. Eddig, aki nem teljesítette a hasznosítási követelményeket, annak termékdíjat kellett fizetnie, aki teljesített annak viszont csak hasznosítási díjat. Ez évtől annak is le kell rónia a termékdíj húsz százalékát, aki egyébként teljesítette a kritériumokat – nyilatkozta lapunknak Kertész Béla, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség (Csaosz) főtitkára. Hozzátette: a szaktárca elképzelése szerint jövőre az italcsomagoló eszközökre a termékdíjat már nem kilogramm, hanem darabok után kell megfizetni. Ez pedig újabb jelentős terhet ró a gyártókra, s közvetve a fogyasztókra.
Nyolcszoros drágulás
A drágulás ugyanis több mint nyolcszoros lesz. A főtitkár kifejtette: egy 1,5 literes ásványvizes palack súlya 40 gramm, így egy kilogrammból 25 palack készül. Eddig, aki nem teljesítette a hasznosítási kritériumot, egy kilogramm után 29 forintot kellett lerónia, míg a jövő évtől a termékdíj palackonként tíz forint lesz, azaz egy kilogramm után 250 forint. A csomagolási termékdíjból az állami költségvetés bevétele az utóbbi években öt-hat milliárd forintot tett ki, az elmúlt nyolc esztendőben közel 30 milliárdot.
A szakember kifejtette: a cégek az elmúlt időszakban évi több száz millió forint állami támogatást kaptak, ám ez a szubvenció az uniós csatlakozással megszűnt. A jövőben az uniós szabályozás szerint csak a begyűjtött hulladék mennyiségének növelése esetén jár a támogatás. Hogy mennyi, azt nem tudni, ugyanis ez államilag még nincs kidolgozva, holott a pályázatot augusztusban ki kell írni.
A főtitkár megdöbbentőnek tartja, hogy a termékdíjtörvény módosítása április 28-án jelent meg, így a törvény szabta 45 napos tájékozódás és felkészülés nem állt a cégek rendelkezésére. Ráadásul a végrehajtási rendelet ésszerűtlenül módosítja a számlán való megjelenítés követelményeit. Például részletezni kell, hogy a csomagolás környezetvédelmi termékdíja alól hány százalékban mentes a termék, s az ezenfelül maradó termékdíj a bruttó árból hány forint.
Növekvő követelmények
A hasznosítási követelmények évről évre nőnek. Tavaly az eladott mennyiség 40, idén 45, jövőre 50 százalékát kell újrahasznosítani. Utóbbi kritériumot az EU-ban már 2001-ben teljesíteni kellett. Anyagában 2003–2005 között minimum 25 százalékot kell hasznosítani, míg anyagfajtánként tavaly 9, idén 12, jövőre 15 százalékot. Vagyis: ha egy cég 100 tonna PET-palackot gyárt, akkor az idén 45 tonnát kell újból hasznosítania. Ez nemcsak granulálást követő újrafeldolgozást jelent, hanem hasznosításnak számít az elégetés is, amikor energiát termelnek belőle.
A lakossági szelektív gyűjtés arányának el kell érni idén a nyolc, jövőre a húsz százalékot, bár utóbbi arányt a szakma tiltakozása miatt a szaktárca visszavonta. Igaz, ma sem tudni a kritérium mértékét – húzta alá a szakember. Hozzáfűzte: ebben lemaradásunk jelentős, hiszen hazánkban egy évben csupán négy-öt kilogramm a szelektíven gyűjtött hulladék mennyisége személyenként, ami messze az uniós átlag alatt marad. Kertész szerint hosszú idő fog eltelni, mire az emberek ilyen irányú gondolkodása átalakul. Ráadásul a kisebb méretű lakásokban nehezebb megoldani a szelektálást, amelynek már a lakáson belül el kellene kezdődnie.
A többször használatos – újratölthető – csomagolás mellett érvelők azt mondják, ezeket a termékeket többször lehet használni, így olcsóbbak és környezetkímélőbbek. Ezzel kapcsolatban a főtitkár megjegyezte: ez nem teljesen igaz, hiszen ezeket a termékeket vissza kell venni, szállítani, raktározni és mosni kell. Strapabíróbbnak kell lenniük a többszöri felhasználás miatt, ezért több, vastagabb anyagból készülnek. Mivel ezek egy része nem „tér” vissza – általában a kibocsátott mennyiség maximum 80 százaléka „fordul meg” –, így nagyobb mértékben szennyezi a környezetet. Az eldobható csomagolás viszont évről évre vékonyodik. A 0,33-as dobozos sör 19 grammos súlya ma már csupán 14 gramm. A magyar szabályozás téves, mert azt mondja, a visszaváltható mindig jobb, mint az „egyutas”, ez pedig nem igaz – mutatott rá a főtitkár.
Diszkriminatív jogszabály
A szakmai szövetség szerint alkotmánysértő és diszkriminatív a törvény azon részre, amely előírja, a települési szilárd hulladék egyes összetevőinek az újrafeldolgozás, a visszanyerés vagy az energetikai hasznosítás érdekében végzett elkülönített begyűjtését csak közszolgáltató végezheti. Ugyanis a törvényalkotó nem számol az iskolák, a hajléktalanok által elvégzett, vagy például a Pepsi-szigeti begyűjtőakciókkal. Ezért a szakszövetségek a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségével közösen az Alkotmánybírósághoz fordul, s kéri e passzus eltörlését. A főtitkár szerint a szakma komoly problémája a bizonytalanság és kiszámíthatatlanság, mivel a jogszabályok állandóan változnak. Terheiket pedig tovább növelték az olyan új költségek, mint az energiadó és a környezetterhelési díj. Kertész úgy látja, az sem igazán pozitív, hogy a hulladékhasznosító szervezetek egymással harcolnak. Hazánkban három ilyen működik, míg a legtöbb európai államban csupán egy-egy szervezet végzi a feladatot. Ahhoz viszont, hogy a társaságok ne egymás elől „kukázzák” el a szemetet, állami szabályozásra lett volna szükség.
Múlt évi adat nincs még a csomagolóipar teljesítményéről, hiszen a KSH csak őszre készíti el tanulmányát, a szövetség – mivel nem minden cég tagja – így nem rendelkezik teljes adatbázissal – ismertette meg lapunkkal a terület teljesítményét a főtitkár. Hozzátette: a csomagolóipar a 2001. évi 268 milliárd után egy évvel később már 301 milliárd forint forgalmat ért el. Ennek egyharmadát a papír, közel egyharmadát a műanyag, húsz százalékát a fém és mintegy tíz százalékát az üveg értékesítése tette ki, míg a fennmaradó részt a fa és a textil csomagolószer értékesítés jelentette. A hazai gyártás értéke 257 milliárdos volt. A termelésből 80 milliárd értékű áru került külföldre, míg az import 122 milliárd forint volt, vagyis jelentős a passzívum. A bővülés hazánkban évente átlag öt-tíz százalékos. Az elmúlt években a csomagolóeszköz-gyártás jelentős része a multik kezébe került, s az ide települők többnyire nem zöldmezős beruházásokat hajtottak végre, hanem felvásárolták a hazai nagyvállalatokat, gyakran piacszerzési céllal. Tevékenységük azonban hasznos volt, hiszen komoly szakmai és technológiai fejlődést hoztak az országba. A magyar nagyvállalatok pedig feldarabolódtak, s csupán a középméretű cégek maradtak meg.
origo.hu
Kémbotrány: a szakértő szerint az akciót az ukrán titkosszolgálat politikai megrendelésre hajtotta végre
