Már az is óriási bravúr volt a magyar férfi kézilabda-válogatottól, hogy a csoportmérkőzéseken legyőzte Németországot, majd a negyeddöntőben Dél-Koreát. A legjobb négy között egyértelműen a világbajnok horvát együttes volt az esélyes, de az elődöntőbe jutott csapat tagjai fogadkoztak, hogy megpróbálnak élni a lehetőséggel.
Ahogy várni lehetett, óriási iramban kezdődött a mérkőzés, és ugyan a horvátok kerültek először előnybe, de miután a magyar csapatból Lendvay és Laluska is eredményes volt, 2-1-re sikerült átvenni a vezetést. Aligha gondolta bárki, hogy ekkor utoljára van nálunk az előny. Az irányító Balicot nem tudta feltartóztatni a védelem, harmadik góljával már 5-4-re vezettek a horvátok, ráadásul a szerencsével is hadilábon állt a magyar csapat, mert a következő akció végén Pérez hétméterese mindhárom kapufát érintette, mégsem kötött ki a kapuban. Ennek ellenére 6-6-ig sikerült tartani a lépést a horvátokkal.
A félidő közepén pár percre kihagyott a csapat, s a villámgyorsan indító horvátok ezt kihasználva kontrákból háromgólos előnyt szereztek, sőt a hajrá előtt vészesen nagyra nőtt a különbség (18-13). Mint csütörtökön a nőknél, amikor a magyar csapat vezetett öttel a franciákkal szemben. És a szünetig ezúttal is csökkent a különbség, ráadásul nem is csak háromra, hanem kettőre, márpedig 18-16-nál még teljesen nyíltnak tűnt a csata.
Csak a folytatás történt egészen másként. A második félidő elején nemhogy egyenlíteni nem sikerült, de hatra nőtt a hátrány. Az együttes becsületére váljék, hogy sem 23-17-nél, sem később, 27-21-nél nem adta fel a küzdelmet. Három perccel a vége előtt, 30-27-nél Pásztor iramodhatott meg, ám a csapatkapitány, aki eddig biztos kézzel értékesítette a ziccereket, most hibázott. Sola lábbal védte lövését, és a következő két támadást góllal zárták a horvátok, ezzel eldőlt a csata. A végén 33-31-re nyert a világbajnok, s miután a másik ágon Németország 21-15-re legyőzte a címvédő Oroszországot, a holnapi döntőben megismétlődik a tavalyi vb-finálé, míg a magyar csapat ma 20.30-kor az orosszal mérkőzik a bronzéremért.
Elődöntők: Horvátország–Magyarország 33-31. A legtöbb gólt szerzők: Balic 9, Dzomba 8/4, Sprem 6, Lackovic 4, Vori 3, illetve Pérez 8/1, Pásztor és Diaz 5-5, Nagy 4/1, Laluska 3. Németország– Oroszország 21-15.
Így látja a szövetségi kapitány: „Ha valaki az olimpia előtt azt mondja, hogy a bronzéremért játszhatunk, elfogadom. Most viszont csalódott vagyok, mert győzhettünk volna a világbajnok ellen, és a fináléban lehetnénk. Sajnos a mérkőzés egyes szakaszaiban kishitűen játszottunk, és ennek tudható be a vereség. Voltak fegyelmezetlenségek is, és ezt nem tudom elfogadni. Amikor fontos volt, akkor a horvátok védelme remekelt, nálunk azonban csak fellángolásokról lehet beszélni, nehezen állt össze a védőfal. Sajnos támadói szabálytalanságból is több volt a kelleténél. Mindkét félidő második részében teljesítettünk jobban. Ha a szünet után nem kezdünk rosszul, akkor nyílttá tehettük volna az összecsapást. Diazt leszámítva egyetlen játékos sem nyújtott végig egyenletesen jó teljesítményt. Erős csapat ellen játszottunk, és nem volt az a tűz a szemekben, mint előtte. A horvátok lényegesen több magas hőfokú csatát éltek át, s emiatt tudták, miként kell játszani ilyen szituációban. Szép eredmény, hogy a legjobb négy között vagyunk, de lehetnénk a döntőben is.”
