Az MN Magazin 2004. augusztus 21-i számának egyik cikkében szakmailag súlyosan téves, épp ezért a betegek ezreit megtévesztő és megijesztő állítások jelentek meg, amelyek a kenyérben fellelhető mesterséges anyagokat taglalták (Ami bemegy, 24–25. o.), Tóth Gábor Őszintén az E számokról című könyvét megjelölve forrásként.
A 25. oldal utolsó hasábjának utolsó előtti bekezdésében szerepel, hogy: „Ugyanakkor azt is kevesen tudják, hogy a kenyér belének öregedését késleltető lecitin vagy a különféle laktózszármazékok allergizálnak…”
Ezzel szemben a tudomány egyértelmű állásfoglalása szerint sem a lecitin, sem a laktózszármazékok nem szerepelnek emberben allergénként, tehát nem váltanak ki allergiát; anyagcseretermékeik („származékok”) sem. A tejcukor azokban az emberekben, akik örökölten vagy szerzetten a tejcukorbontó enzim hiányában szenvednek, létrehozhat az allergiákra sok tekintetben hasonló tünetegyütteseket, a két kórkép összekeverése azonban szakembertől teljességgel elfogadhatatlan ismerethiányról tanúskodik.
Két mondattal később szerepel: „Márpedig a kezeletlen tejallergia negyvenszázalékos arányban okoz vastagbélrákot…”
A tejcukorbontás zavarának (= laktózintolerancia) összekeverése a tejallergiával ehhez a hamis állításhoz képest semmiség.
A tejfehérje-allergiának a kezelése csak abban az értelemben létezik, hogyha sikerül diagnosztizálni, a betegnek a tejfehérjéket tartalmazó táplálékokat teljeskörűen el kell kerülnie. Ha nem sikerül az allergia okát felderíteni, akkor a tüneti gyógyszerelés az egyetlen mai lehetőség. Az elkerülő diétát a gyakorlatban nem hívjuk „kezelésnek”.
A veszély azonban a mondat maradék részében van, tekintettel arra, hogy a klinikum nem támasztja alá semmilyen körülmények között sem, hogy a tejallergiások 40 százaléka vastagbélrákot kapna. Előfordul természetesen, hogy a két kórkép egybeesik, mert a tejallergiások a hazai lakosság kb. 0,8 százalékát teszik ki (ez is 80 000 ember, amely csoportban nagy nem és kor szerinti különbségek vannak), és a több ezer vastagbélrákos beteg egy részükből kerülhet ki. Semmilyen egyértelmű bizonyíték sincs azonban jelenleg a 40 százalékos oksági összefüggésre a két kórkép között.
El tudja Szerkesztő Úr azoknak a szülőknek a lelkiállapotát képzelni, akiknek a gyermeke tejallergiás (3 éves kor alatt ez a lakosság 2–4 százalékát is kiteheti!), és arra kellene felkészülniük, hogy gyermeküknek 40 százalék esélyük lesz csak erre az egy rosszindulatú megbetegedésre? Vagy egy olyan tejallergiás felnőtt állapotát, aki benne van abban a korban, amikor a vastagbélrák megjelenése a leggyakoribb, és ezt a számot elolvassa?
Prof. dr. Nékám Kristóf elnök,
Magyar Allergológiai
és Klinikai Immunológiai Társaság
origo.hu
Megszólalt a rendőrség a halálra gázolt kétéves kislány ügyében
