Ma a fogyatékossággal élő emberek többsége az úgynevezett célszervezeteknél talál munkát. Az ötvenéves múltra visszatekintő rendszerhez közel száz vállalat tartozik negyvenezer munkavállalóval. Az első cégeket a vakok alapították a második világháború után. Huszonegy esztendővel ezelőtt lépett életbe az a ma is érvényes kormányrendelet, amely kötelezően előírta a célszervezeteket segítő állami apanázst. Tavaly mintegy 50 milliárd forint támogatást kaptak 30–35 milliárd forintos árbevételük mellé a főképp a könnyűiparban tevékenykedő speciális vállalatok. Az idén – többek között a dolgozói létszám bővülésének köszönhetően – már a 65 milliárd forintot is elérheti ez a költségvetési juttatás.
Az uniós tagsággal járó kötelezettségek teljesítésére hivatkozott a kormány, amikor a tavasszal első ízben próbálta jelentős mértékben csökkenteni a célszervezetek állami támogatását. A Draskovics-csomag adott alkalmat a pénzügyi tárca illetékeseinek arra, hogy beindítsák a fűnyírót. Már újévtől korlátozták az áfa-visszaigénylés lehetőségét. A 3,8 milliárd forintra becsült kiesést és az ezzel együtt várható elbocsátási hullámot csak az utolsó pillanatban úszták meg a vállalatok. Persze a kabinet visszavonulásához óriási nyomásra volt szükség. A végső lökést az adta meg, amikor az érdekvédelem kilátásba helyezte: sztrájkba lépnek a fogyatékos dolgozók. Ilyesmire még nem volt példa ebben az országban.
A célszervezetek sikere nyomán az az elképzelés is lekerült a napirendről, hogy az uniós előírásokra hivatkozva belépésünk pillanatától harmadára csökkentsék a vállalatoknak juttatott állami bérdotációt. Ugyanakkor a tárgyalások során egyezség született arról, hogy az egyre több közpénzt igénylő támogatási rendszert át kell alakítani, mégpedig ez év végéig. A nyáron mindenki nyugodt szívvel indulhatott szabadságra, mert az uborkaszezon beköszöntével a csatatér is elcsendesedett.
– Ehhez képest úgy érkezett a nyár végén a tárgyalóasztalra az újabb tervezet, mint derült égből a villámcsapás – mondja Balogh Zoltán, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének (VSZOSZ) elnöke. – A kormányzat hozzáállása jottányit sem változott. Hosszú távú reform helyett csupán a költségvetési támogatások gyors, 40–45 százalékos lefaragása foglalkoztatta az előterjesztőket. Az Országos Fogyatékosügyi Tanácsban (OFT) olyan mértékű volt a civil tiltakozás, hogy a kabinet ismét javaslatának visszavonására kényszerült.
A második nekifutás híre a nagypolitikához is eljutott. Harrach Péter és Soltész Miklós, a Fidesz kereszténydemokrata képviselői két alkalommal hívták össze a közelmúltban a sajtót, hogy tiltakozzanak a megváltozott munkaképességű embereket foglalkoztató szervezetek támogatásának tervezett csökkentése ellen. Szimbolikus helyszínen, a Terézvárosi Foglalkoztatóban állapította meg a polgári kabinet családügyi és szociális minisztere: úgy tűnik, a jelenlegi kormány a segélyezés pártjára állt, megfosztva a fogyatékossággal élőket attól, hogy a társadalom megbecsült tagjaivá válhassanak. Az újra és újra felelevenített, fiskális szemléletű előterjesztések ilyen következménnyel járhatnak, mert a munkát vállaló sérült emberek közül ezrek kerülhetnek az utcára a megszorítások miatt.
Az érdekvédelem álláspontja szerint egyébként a költségvetés szempontjából sem ésszerű, ha a védett szervezetek juttatását a fűnyíró elv alapján csökkentik. A rövid távú megtakarítás hosszabb távon jelentős veszteséget okoz az országnak. Azok a fogyatékos emberek, akik munkát vállalnak, jövedelmüknek köszönhetően legalább 15–20 milliárd forintot fizetnek be az államkasszába. Ha otthon maradnak, nemcsak ettől a bevételtől esik el a központi büdzsé, hanem a kormányzat szociális kiadásai is megugranak. Talán ezek az érvek is szerepet játszhattak abban, hogy az illetékes szaktárcák képviselői végül saját magukkal is meghasonlottak, és információink szerint az OFT ülésén már csak egyedül a pénzügyi tárca tartott ki az eredetileg a foglalkoztatási és az egészségügyi tárca által is jegyzett kormány-előterjesztés mellett. Ugyanakkor a reform szükségességével változatlanul mindenki egyetértett. Csak a végrehajtás határidejét tolták tovább a jövő év közepére, amiből információink szerint könnyen 2006. január elseje is lehet. A célszervezetek lapzártánk idején még egyezkedtek a kormánnyal a jövő évi állami támogatásról. Az apanázs összege 52–54 milliárd forint lehet, az egyeztetések már csak kisebb tételeket érintenek.
Szakértők szerint a támogatási vita mögött az áll, hogy az elmúlt évtizedekből örökölt foglalkoztatási rendszer idejétmúlt, változtatás nélkül nem tartható fent tovább. A célszervezetek is úgy nyilatkoztak, hogy egyetértenek a szükséges reformmal, csak az átállás nem megy egyik napról a másikra. A változtatások – a foglalkoztatási tárca és az éppen átszervezés alatt lévő Esélyegyenlőségi Kormányhivatal (EKH) álláspontja szerint – végső soron nem csökkentik a költségvetési hozzájárulás mértékét. Horváth Péter, az EKH fogyatékosügyi főosztályának helyettes vezetője egyenesen úgy véli, a valódi reform a mostanihoz képest is több kiadással jár majd.
– A változtatás elkerülhetetlensége különösen szembetűnő akkor, ha a hazai helyzetet összehasonlítjuk az unió korábbi tagországainak átlagával – ismerteti a foglalkoztatási reform-erőfeszítések hátterét a szakember. – Míg nálunk a fogyatékos emberek mindössze 12–13 százaléka tartozik a foglalkoztatottak közé, a Lajtán túl ugyanez az arány 47–50 százalék. Ebből következik, hogy a munkavállalók számát ebben a társadalmi csoportban legalább a háromszorosára kellene növelnünk. Nemzetközi elvárás, és mi is azt szeretnénk, ha szaporodna azoknak a nyílt munkahelyeknek a száma, ahol a fogyatékossággal élők együtt dolgozhatnak ép munkatársaikkal. Tehát nem az az üdvös megoldás, ha a dolgozni vágyó sérült embereket elkülönítjük a többségi társadalomtól. Márpedig nálunk a fogyatékos munkavállalók 40–60 százaléka ehhez hasonló, úgynevezett szegregált munkahelyen keresi a kenyerét. A EU korábbi tagállamaiban ez az állapot mindössze 10 százalékukra jellemző. Bár némileg torzítja a képet, hogy Nyugaton a mienknél sokkal tágabban értelmezik a fogyatékosságot.
Nagy tehát a lemaradás, miközben a KSH felmérései szerint 160 ezer fővel bővülhetne a megváltozott munkaképességű dolgozók száma az országban. A kérdezőbiztosok érdeklődésére ennyien nyilatkoztak úgy, hogy megfelelő rehabilitáció esetén szívesen vállalkoznának állandó munkára. Ha kívánságuk teljesülhetne, a hazai fogyatékos emberek egyharmada, 200 ezer fő iratkozhatna be a magyar munkavállalók táborába. Ez a nemes cél az EKH főosztályvezető-helyettese szerint könynyebben teljesülne, ha változna az állami dotáció elosztása a fogyatékosokat foglalkoztató különféle munkahelytípusok között. Horváth Péter szerint tarthatatlan az a versenyelőny, amelyben jelenleg a célszervezetek részesülnek. A részükre nyújtott normatív támogatás a minimálbér 135 százalékánál kezdődik, és a pótlékokkal együtt a 340 százalékot is elérheti. Ezzel szemben a fogyatékossággal élő munkatársat alkalmazó nyílt munkahely, illetve a legtöbbször önkormányzati intézményként működő szociális foglalkoztató juttatása 35 százaléknál indul és 135 százaléknál végződik.
A tervezett reform egyik legvitatottabb pontja, hogy miképp változzanak a célszervezetek „privilégiumai”. Az egyik álláspont szerint, amely mostanáig össztűz alatt állt, csökkenteni kellene a részükre folyósított támogatás mértékét. Horváth Péter úgy véli, inkább a meglévő összeget szükséges kettébontani. Az alanyi jogon járó pénzek mellett egyre több juttatás kaphatna „pántlikát”, tehát konkrét feladatok teljesüléséhez kötnék a támogatást. Ma a célszervezetek úgy részesülnek költségvetési segítségben, hogy az állam nem fogalmaz meg velük szemben semmilyen elvárást, csak a foglalkoztatottak létszámának fenntartását. Így mindenki az „állóvízben” érdekelt, miközben megszabott cél lehetne a foglalkoztatási rehabilitáció vagy a munkaeszközök akadálymentessé tétele. Ilyen feladatokat egyébként most is teljesítenek a célszervezetek, ugyanakkor a célzott támogatásokkal még inkább ösztönözhetők volnának erre. Az alanyi jogon járó juttatások szerepe pedig az volna, hogy ellensúlyozzák a szükségszerűen alacsonyabb termelékenység okozta veszteséget.
A reformcsomag része az is, hogy felülvizsgálnák a rokkantsági nyugdíj jelenlegi rendszerét, és bevezetnék helyette a rehabilitációs járadékot – állapította meg Horváth Péter. Ma az érintettek többsége a nyugellátás megszerzésében érdekelt, az új megoldás viszont a munkavállalás felé indítaná el a fogyatékossággal élőket. Az intézkedések csak akkor lesznek eredményesek, ha a megváltozott munkaképességű dolgozók megfelelő végzettséget is szereznek. Sokszor hiába a támogatás és az adókedvezmény, ha a meghirdetett állásokra nem találnak szakképzetteket a sérült emberek között.
Az érintettek is egyetértenek azzal, hogy a célszervezetek világa változás előtt áll. De a jó reformhoz idő kell. És óvatos cselekvés, józan belátás, mert fogyatékos honfitársainknak biztonságra van szükségük. Nehezen viselik el, ha rövid távú érdekek miatt életüket egyik napról a másikra fenekestül felforgatják.
Akadálymentesítők
Bőven lesz alkalma a T. Háznak a következő hetekben arra, hogy a fogyatékossággal élők helyzetét érdemben megvitassa. Az Országgyűlés napirendjére vette azt a beszámolót, amelyet a 2000-ben elfogadott országos fogyatékosügyi program végrehajtásáról állított össze nemrég Göncz Kinga. A törvényhozásnak négyévente kell mérleget készítenie arról, hogy az egymást követő kormányok mit tettek a fogyatékos emberekért. A most benyújtott első számvetés meglehetősen sovány eredményt mutathat fel. A közel százoldalas dokumentumban számos előkészületről, elfogadott jogszabályról, koncepcióról, felmérésről olvashatunk, amelyek az érintettek mindennapjait érzékelhetően még nem változtatták meg. Jó példa erre a középületek akadálymentesítésének kérdése. A végrehajtás határideje ez év vége lenne, ugyanakkor az egyes felmérések szerint a munka a negyedénél-ötödénél tart. Az országos fogyatékosügyi program 2004–2007. évi teendőiről szóló, hamarosan a kormány elé kerülő középtávú intézkedési terve már nem is szab újabb határidőt. Ez év végéig a minisztériumi intézményeknek csak az akadálymentesítés ütemtervét szükséges elkészíteniük. A kormánynak minden évben pályázatot kellene hirdetnie az önkormányzatok akadálymentesítési beruházásainak segítésére. Erre először az idén került sor. A pályázatra elkülönített keretből a háromezer hazai kistelepülésből mindössze száz-kétszáz nyerhet el egyenként hárommillió forintot.
Használható világ
Önálló államtitkárság vagy kormánybiztosi poszt létrehozását kérte a fogyatékossággal élők számára a Gyurcsány Ferencnek írt levelében Hegedűs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke. A magyar társadalom egyötödét érintő kérdésről van szó. A fogyatékos emberek mégis legalább akkora, ha nem nagyobb hátrányokkal küzdenek, mint a roma népesség – állapította meg a MEOSZ vezetője, aki egyúttal a Fogyatékos Emberek Szervezeteinek Tanácsa (FESZT) nevű ernyőszervezet elnöki tisztét is betölti. Míg a romákat vagy a nyugdíjasokat olyan önálló társadalmi csoportként kezeli a hazai nagypolitika, amelyek külön elbánást igényelnek, a fogyatékosok felzárkóztatására korántsem irányul ekkora figyelem. Pedig az alacsony képzettségi, foglalkoztatási szint, a gyenge szociális biztonság egyaránt indokolná ezt. A fizikai, kommunikációs, információs és lelki akadályokat csak egy speciálisan a fogyatékosokra szabott, szerteágazó programmal lehet megszüntetni. Amit ezért a rétegért tesz a kormány, az egész társadalomért teszi – hangsúlyozta Hegedűs Lajos, hozzátéve: mindehhez legelőször a „mindenki számára használható világ” szemlélet jelentőségét kell megérteni. A MEOSZ vezetője levelében a régóta megoldatlan problémák közül az akadálymentesítési munkák felgyorsítását, a lakás akadálymentesítéséhez igénybe vehető támogatások felülvizsgálatát, valamint a segédeszköz- és közlekedési támogatások átalakítását említette a legsürgetőbb feladatok között.
