Érdekeik szerint hazudnak róla

A határon túli magyarok részére (átköltözés nélkül) adandó magyar állampolgárság ügyében most vasárnap népszavazás lesz. A magyar alkotmány szerint a hatalom letéteményese a nép. Ezt a hatalmát közvetlenül vagy választott képviselői révén gyakorolja (Alkotmány 2. § (2) bekezdés).
A hatalmat gyakorló nép tehát elméletben december 5-én dönt a kérdésben. Azonban már egy alkalommal állást foglalt a kérdésben, amikor is a népszavazáshoz szükséges aláírásokat összegyűjtötték. A két időpont között a nép nemigen juthat szóhoz, hanem választott képviselői kampányolnak a kérdésben. Próbálják elmondani a hatalmat gyakorló népnek, hogy ezt a hatalmat hogyan is gyakorolják. Vagy elmondani se próbálják, csak irányítani akarnak minket.
Ha valahol látszana a józan ész! Sajnos eldőlt, egy hét alatt eldőlt, hogy a dologról már nem lehet értelmesen beszélni. Mert miről kellene beszélniük? Miről is döntünk?
1989-ben ugyanezek a választott képviselőink átírták a magyar alkotmányt a szabadságért és demokráciáért. A Magyarországon élő polgárok (és a választott képviselők saját) szabadságának és demokráciájának a védelméért. Ez az alkotmány kitűnőnek bizonyult. Tizenöt év alatt sikerült megoldani a Magyarország előtt álló feladatok jó részét úgy, hogy az alkotmányban rögzített közjogi berendezkedés megóvta Magyarország polgárait attól, hogy letérjenek a szabadság és demokrácia útjáról.
A Magyar Köztársaság és a határon túli magyar emberek közjogi viszonyát azonban a pártok nem tudták rendezni. Emiatt ezt a viszonyt a hatalmat gyakorló nép egy csoportja népszavazással kívánja rendezni. A hatalmon lévő pártok – a dolgok állása szerint – meg kívánják akadályozni a nép rendezési szándékát, vagy nem tudják segíteni a szándékát. Emiatt a rendezés elmaradhat. Azonban, ha így, ha úgy alakul a dolog, semmi sem lesz már a régi, ezt senki se gondolja! Már nem lehet a régi módon tovább kormányozni. A problémát nem lehet elmaszatolni. Ha most nem tudják megoldani, a probléma újra jelentkezik, és ki tudja, milyen körülmények között.
Elképesztően nagy a felelősségük, és mégis másról beszélnek.
Nincs olyan, az üggyel foglalkozó dolgozat, amely ne írná le a népszavazásra feltett kérdést. De nincs ember a hazában, aki el tudná mondani a kérdést, habár ezerszer is olvashatta. A kérdésről választott képviselőink elmondják, hogy pongyola, rossz. Elhiszem, hogy a kérdést fogalmazó emberek, a jogi nehézségektől való félelemben nem voltak képesek többre.
De milyen ország az, ahol a nép egyik csoportja által a népnek feltett kérdéseket a választott tisztviselők nem jóindulattal kezelik, nem megérteni és megmagyarázni próbálják, hanem rosszindulatúan kezelik, és saját érdekeik szerint hazudnak róla?
Mert ez a népszavazás nem szól nyugdíjról meg társadalombiztosításról. Ez nem szól szociális jogokról meg átköltözésről. Nem szól elköltözésről, választójogról. Nem szól a magyar munkaerőpiacról. Nem szól arról, hogy a magyar munkaerőpiacot kivel kell feltölteni. Nem szól arról, hogy az EU megoldja-e a kisebbségi helyzetben lévő magyarok helyzetét. Nem szól arról, hogy aki magyar, velünk tart. Nem szól arról, hogy ki kinek a köztársasági elnöke, miniszterelnöke, pártvezére. Nem szól arról, hogy ki a hazafi és a hazaáruló.
Ez a népszavazás arról szól, hogy a határon túlra szorult magyarok szeretnének közjogi kapcsolatba kerülni a Magyar Köztársasággal, amelyre anyaországukként tekintenek. Ez a népszavazás az egyén és állam közötti legmagasabb rendű kapcsolatról, az állampolgárságról szól, arról, hogy a Magyar Köztársaság felajánlja-e a magyar állampolgárságot a határon túl élő, nem Magyarországon lakó magyaroknak, akik a lehető legmagasabb szintű kapcsolat eléréséhez nem kívánnak Magyarországra költözni. Mert a Magyar Köztársaság a határon túli magyarokhoz való viszonyában az állampolgárság megadásáig mehet el, de idáig elmehet. És el is fog jutni, vagy most vagy később.
Az összes többi mellébeszélés, pártérdek, karrier, bosszú, hatalomvágy és gyűlölet. Pitiánerség. Mert ha nem akarok nyugdíjat, tb-támogatást adni a határon túli magyarok részére, akkor nem adok, mert erre a népszavazás igen eredménye nem kötelezhet. Ha nem tudom a népszavazáson feltett kérdéssel és a hatályos alkotmányon belül megoldani a határon túli magyarok állampolgárságát, akkor nem rémisztem meg az embereket 100 milliárddal. 500 milliárddal. 50 forinttal. És nem azt mondom, hogy az életem a tét, mert akkor megölni akarnak, és nem a kérdést rendezni. Akkor nem Erisz almáját csillogtatom.
De legfőképpen nem dobok oda hárommillió magyar embert semelyik „többségi nemzet” nacionalistáinak. Nem fosztom meg hárommillió embertársamat a védelemtől, de főként nem fosztom meg hárommillió magyar embertársamat az anyaország védelmétől. Nem teszek ilyen „gesztust” a „többségi nemzetek” felé.
Akkor visszavonhatatlan ígéretet teszek arra, politikai jövőmet teszem fel arra, hogy közfeladatomnak megfelelően módosítom az alkotmányt, és biztosítom a határon túli magyaroknak a magyar állampolgárság lehetőségét. Mert ha ezt nem teszem ma meg, holnap valaki más meg fogja tenni. Azt viszont már nem tudjuk, hogy milyen módon fog történni. Csak remélhetjük, hogy a demokrácia és a szabadság akkor is megmarad. Mert ha demokratikus keretek között nem hagyják megoldani a határon túli magyarok és a Magyar Köztársaság közjogi viszonyát, akkor a szélsőségek erősödnek meg.
Sz. Fekete Szende vegyész, Budapest