A Zsolnay-mauzóleum titkai

A pécsi Zsolnay-mauzóleum ügye még soha nem bolygatta fel annyira a kedélyeket, mint mostanában. A világhírű Zsolnay Vilmos keramikus, a modern magyar kerámia úttörője 1900. március 23-án hunyt el szülővárosában, Pécsett. Ő volt az, aki a máig „titokzatosnak” vélt vöröseszöld, illetve a szivárvány színeiben játszó, fémes-aranyos fényű mázat, az eozint előállította. A nem titkoltan szabadkőműves kötődésű Zsolnay Vilmos halála után fia állított méltó emléket apjának, mauzóleum formájában. Ez azonban sokkal több egyszerű sír- és emlékhelynél, vallják sokan. Most „háború” folyik a mauzóleumért, annak gondnoka, mindenese és az önkormányzat között.
Olyan titkot rejt a több mint százéves építmény, amelyet csak az érthet meg, aki maga is beavatott – véli a mauzóleum gondnokból lett mindenese, Lovas László. A rehabilitált bányász évtizedek óta megszállottan kutatja és gondozza az épületet. Szerinte a kereszténység és a szabadkőművesség okkult titkai rejtőznek a domborművek és a fényjátékok mögött. Mielőtt misztikus ködbe burkolózna e történet, kezdjük a problémákkal. A pécsi önkormányzat nemrég úgy döntött, kirakja a mauzóleumból a fél életét ott töltő Lovas Lászlót. A férfi többedmagával a nyolcvanas évek vége felé létrehozott egy alapítványt, amelynek elnöke lett. A cél az volt, hogy a Zsolnay-örökséget, a mauzóleumot gondozzák és megmentsék az utókor számára. 1989 óta azonban az épület tulajdonosa a város. – A problémát az jelenti, hogy a Zsolnay-alapítvány kuratóriumának elnöke a mauzóleumban tartózkodik, és bár azt hiszem, a célunk ugyanaz, nem igazán jutunk közös nevezőre az építmény kezelésére vonatkozóan – mondja Papp Judit, Pécs jegyzője. – A vita ott kezdődött, hogy vajon jogosan tartózkodik-e a mauzóleumban az egyébként már évek óta semmilyen formában nem működő alapítvány elnöke, azaz Lovas László. Erre ugyanis sem őt, sem pedig a néhai alapítványt semmilyen dokumentum nem hatalmazta fel. A kuratórium elnökét egy korábbi szerződés alapján gondnokként alkalmazták. Jelenleg az egyik intézményünk, a kulturális központ gondoskodik az épület őrzéséről, pontosabban gondoskodna, ha ennek eleget tudna tenni – érvel a jegyző asszony.
De nem tud, mivel Lovas László csatát indított az önkormányzat ellen. Bár a kulturális központ munkatársai egy óvatlan pillanatban zárat cseréltek, Lovas kötélen mászott be az épületbe, és belülről kinyitva az ajtókat ő is zárat cserélt. Azóta gyakorlatilag éjjel-nappal őrzi a mauzóleumot. A másik probléma, amely zavarja az önkormányzatot, Lovas László idegenvezetési gyakorlata.
Javában tart a csatározás, Lovas örömmel fogadja a turistákat, még a nyelvi problémák sem okoznak gondot. Állítja, a mauzóleum minden titkát és rejtélyét ismeri. Ottjártunkkor ezt éppen egy német csoportnak próbálta elmagyarázni – kevés sikerrel. A férfi szerint Zsolnay nyughelye a keresztény és szabadkőműves szimbólumok tárháza. Úgy véli, az alkímiai ismeretekből született eozinmáz elkészítésének titkára is a mauzóleum a kulcs. Mint mondja, itt a számok, a formák és a színek megértése a lényeg. – Ezeket a szimbólumokat a szabadkőművesek információhordozóként használták. De ezt az átlagember nem értheti, fogalma sincs róla, hogy mit jelent, de mégis körbe vagyunk vele véve, ez az épített környezetünk, a formai környezetünk, ez a kultúránk. Pécs szabadkőműves város, ennek bizonyítéka nem más, mint hogy a második világháborúban Pécsre egyetlen bomba sem esett. Pedig Hamburgot és más városokat a földig rombolták, de Pécsre egyetlenegy sem esett. Nem azért, mert nem volt jelentősége a városnak, hanem mert a magasabb beosztású katonatisztek általában a szabadkőműves páholyok tagjai voltak – fejti ki elméletét. De térjünk vissza a ma problémáihoz, és felejtsük el egy időre a szabadkőműveseket. A jegyző szerint a legjobb az lenne, ha mielőbb a kulturális központ kezébe kerülne az irányítás. A nehezen érthető szabadkőműves-elméletek ellenére elismerik Lovas László érdemeit. Azt mondják, senki nem tett annyit a mauzóleumért, mint ő. Ettől függetlenül azonban a vita tovább folytatódik, noha a városnak és a megszállott kutatónak is egy a célja. – Ha nem hajlandó önként átadni nekünk a mauzóleumot, kénytelenek vagyunk a bírósághoz fordulni, amit nagyon szeretnénk elkerülni – mondja a jegyző asszony.
– Akkor megküzdünk. Nekem nincs ilyen szándékom, természetesen egyezségre törekszem, nem erőltetem ezt a küzdelmet, nekem a mauzóleum az életem – reagált Lovas László, aki megelégedne egy gondnoki állással is. Ha erre ígéretet kapna, azonnal átadná az épület kulcsait. Papp Judit sem zárkózik el ettől, azt mondja, ez további tárgyalások témája lehet, most azonban a kulcs a legfontosabb. Az önkormányzatnak egyébként konkrét tervei vannak, hogyan lehetne az építményt méltóképpen bemutathatóvá tenni. Az elképzelések szerint egy Zsolnay ipartörténeti parkot létesítene a város, ahol többek között a jelenlegi gyár egy része, a család nyári villája és a mauzóleum kapna helyet.