Lapjuk szerdai számában örömmel olvastam Csontos János írását (Nem a dinasztikus köztársaságra). Teljes mértékben egyetértek a mondanivalójával, szerinte ugyanis egy stílusos Magyarországnak nem lehet Göncz Kinga az államfője. Nem akarom itt megismételni komoly és igaz érveit.
Valamit mégis hiányolok Csontos János írásából: nem foglal állást abban a kérdésben, hogy ha nem a nevezett hölgy, akkor ki legyen a következő köztársasági elnök. Az eddig felvetett személyek jórészt csak mosolyra fakasztanak.
Mi az oka annak, hogy a jelenlegi ellenzék tudtommal egyetlen komoly jelöltet nem említett, vagy ha igen, azt annyira halkan tette, hogy nem jutott el hozzám. Úgy tűnik, mintha ebbe a küzdelembe nem akarnánk, nem mernénk beszállni – mondván: a kormányzati többség úgyis azt szavazza meg, akit akar. Holott ez egyáltalán nem biztos. Ha az ellenzéknek jó jelöltje van, akkor a kormánypárt táborából is többen rá fognak szavazni. A kérdés csupán az, hogy van-e, lehetséges-e ilyen esélyes jelöltünk? Szerintem van.
A magam részéről a Magyar Köztársaság elnökének egyetlen alkalmas személyt tudok elképzelni: Sólyom Lászlót. Talán nem kell bemutatnom. Kiváló tudós, jogász, egyetemi tanár, éveken keresztül az Alkotmánybíróság elnöke volt. Közéleti szerepe mindenki előtt jól ismert, s ami előnyt jelenthet: évek óta nem vesz részt a pártpolitikában. Nem kívánom érdemeit egy rövid levélben méltatni, azt nálam alkalmasabbak is megtehetik.
Egyre több kormánypárti vonzódású embertől hallottam, hogy államfőként is el tudnák képzelni. Ha a kormánypárti képviselők között csak néhány ilyen akad, lehetőségünk van rá, hogy köztársasági elnökünk a nemzetközi jogász- és tudóstársadalomban elismert, neves ember legyen.
Nem értem, hogy az ellenzék oldaláról mindeddig miért nem vetődött fel jelöltként Sólyom László neve.
György Lajos Budapest
Szoboszlai és Kerkez bosszút állhat: személyes ügy nekik a Liverpool rangadója
