Kíváncsi ufó Magyarországon

Ha egy kíváncsi ufó netán Budapestre csöppen, s kozmogenetikailag kódolt mazochizmussal a demokratikus közélet iránt kezd érdeklődni, bizonyára záros határidőn belül megzavarodnak bioelektronikus áramkörei. Azt mondják például neki: ez a kamaszodó köztársaság a kétpárti berendezkedés felé halad. Ezt a statisztika ismeretében eléggé bajos volna cáfolni, bár érthető módon a parlamentileg még létező kis pártok a tétel tagadásában, míg a nagyok a tétel bizonyításában érdekeltek. Erre a mi naiv ufónk azt olvassa a nagyobbik kormánypárt központi orgánumában egy filozófusként bemutatkozó propagandistától, hogy „odaát” nagy ám a baj: diktatórikus a szisztéma, Orbán vezéren kívül egyszerűen nincsenek más politikusok, belső vitának és kritikának helye nincs. (Az ufó olyan bonyolult földi neveket, hogy Népszabadság meg Tamás Gáspár Miklós, egyszerűen képtelen megjegyezni; s valljuk be, intergalaktikus méretekben nem is érdemes. Nem is szólva Gyurcsányról: ez a szó némelyik ufó nyelvjárásban akár lefordíthatatlan malackodást is jelenthet.)
Az ufó – aki az össztejúti felvilágosult abszolutizmus eltökélt híve, de ezt érthető óvatosságból nem mondja a fejlődés alacsonyabb grádicsán botladozó bennszülötteknek – ezen a kategorikus, kinyilatkoztatásszerű megállapításon elhűl egy kicsit, de aztán vizsgálódni kezd. Megjelent a pártlapban a háromnevű bölcselő episztolája szombaton, hogy a Fidesz nevű ellentengerjárón nincs belső kritika. Következő szerdán meg ugyanebben a nagy múltú, egyszer már át is keresztelt pártlapban megjelent egy bőséges idézetcsokor egy Malgot István nevű földlakó cikkét szemlézve, Orbánt belülről bírálják címmel. Ez a hivatkozott Malgot-cikk viszont előző pénteken látott napvilágot. Összefoglalva: szombaton megírták, hogy nincs belső kritika; miközben hosszan mazsoláztak a pénteki belső kritikából. További ufófejtörésre szolgáltat okot, hogy bár a bíráló hetilap meg a bírált párt neve lényegében egybeesik (Szövetség), az ellenlábas szerkesztők szerint pedig a kettőt egy olyan polgári kör köti öszsze, melynek Orbán és Malgot is tagja; miként lehet ezzel az Orbán vezette Fidesz antidemokratikus voltát illusztrálni? (Különösképpen, ha az égi ügynök összeveti ezt az MSZP nevezetű tengerjáró első emberének, Hiller kapitánynak az alapvetésével: „Támogass vagy hallgass!” Ufónkat ez a szlogen alighanem az abszolutizmus felvilágosulatlan szakaszára emlékeztetné.) A csillagok vándora mindebből feltehetőleg azt a következtetést vonná le, hogy a Népszabadság nevű hajónaplót nem annyira az igazság (némely csillagködben alkalmazott terminussal: a rögvalóság) érdekli, hanem az ellenfél navigációs rendszerének összezavarása. Fel is vési naplóként szolgáló kozmikus kőtáblájára: az embert a hazudozás tette emberré.
Ehhez képest már maga a rekonstruált őskáosz, ha az ufó még tévét is néz. Természetesen a közszolgálatit, mert a hivatalos álláspont érdekli. S mit lát? A háromnevű bölcselőt (az Alfa Centaurin találóan bulvárfilozófusnak mondanák) beinvitálják az úgynevezett Kereszttűzbe, s három újságírónak mondott statiszta – akik szemlátomást a semmilyen hatalmat nem birtokló Orbán vezérben látják a hatalomgyakorlás minden bajának fő okozóját – úgy kérdezgeti őt, mintha politikus volna. Ez lenne a kék bolygón a közszolgálat? – csodálkozik a naiv ufó, és elégedetten csettint a csápjaival: már előre élvezi, amint a Nap-keltében sorra kereszttűzbe veszik a filozófusokat Molnár Tamástól Vajda Mihályig.
Miért van mégis olyan érzésem: ufók sem kellenek hozzá, hogy egy háromdimenziós sci-fiben éljünk Magyarországon?