A diktatúrát a kartotékrendszer is ki tudta szolgálni

Már jó ideje nem technológia vagy pénz kérdése az információs társadalom létrejötte, hiszen e két kritérium évek óta rendelkezésünkre áll – hangoztatta Vámos Tibor akadémikus, a Garibaldi Klub Szép beszélgetések sorozatának februári, az információs társadalomról szóló előadásában. Véleménye szerint az információs társadalom létrejötte az emberré válás egy következő stációját jelenti, ezért jelenleg a kérdés elsősorban az, hogy társadalmunk meg meri-e tenni ezt a lépést. Ha igen, felzárkózunk, ha nem, lemaradunk – szögezte le az akadémikus.

Három, röviden előadott tézissel adta meg az alaphangulatot a Magyar Szabadalmi Hivatalban működő Garibaldi Klubban megrendezett, az információs társadalom körüli kérdéseket boncolgató vitaesten Vámos Tibor akadémikus. Mint mondta, először is látni kell, hogy minden társadalom ab ovo információs, vagyis bármely társadalom meglétéhez elengedhetetlen a kommunikáció, az információk valamilyen körben történő terjedése. A társadalmi változásokat elsősorban a technológiai ugrások idézik elő, melyek azzal járnak, hogy kiterjed az információk hatása. Az információs társadalom nem technológiát jelent elsősorban, hanem új lehetőséget annak az embernek, aki használja. Tehát e társadalmi forma lehet az emberré válás egy újabb lépcsőfoka, s az ettől való félelem okozhatja elsősorban az ellenállást. Ebben az információs társadalomban van lehetőség arra, hogy az e-demokrácia megvalósításával érvényesülni tudjon az egyéniség nemzetközi és lokális szinten is.
Az egységes e-társadalomhoz – tette hozzá Vámos Tibor – ugyanakkor kulcskérdés az elektronikus azonosítás. Manapság már igen könnyen meg lehetne valósítani azt a rendszert, mely egy kártya segítségével vonhatná be az állampolgárokat a mindenkori közigazgatási folyamatokba, lehetővé tenné a szavazást, a személyes adatok nyilvántartását, vagyis a részvételt a társadalmi eseményekben. Fontos ugyanakkor adataink védelme is, ami az úgynevezett nyilvános kulcsú kódolással már megoldott. Ez a technológia két alapvető funkciót valósít meg: a titkosítást és az elektronikus aláírás készítését. E kódolás használatával kiszűrhető az illetéktelen hozzáférés, s nyomon követhető bármilyen módosítás. Ezt a kódolást egyébként még soha nem sikerült visszafejtenie senkinek. Ilyen rendszer kialakításával rengeteg pénzt és időt takaríthatnánk meg, miközben abszolút ellenőrizhetővé tehetné a döntési folyamatokat (akár a politikusokét is).
Természetesen ehhez elengedhetetlen, hogy az állampolgárok hozzáállása is megváltozzon, s tudatára ébredjenek identitásuk bizonyos vonatkozásainak, vagyis többek közt szükségesnek érezzék a részvételt a társadalmi eseményekben. Az ezzel kapcsolatos közigazgatási követelmény – mondta Vámos Tibor – először is egy egységes adatbázis létrehozása és a törvények alkotmányjogi vonatkozásainak megfelelő változtatása. Olyan információs törvényre lenne szükség, amely mindenkinek a felelősségét nyomon követhetővé teszi. Fontos az is, hogy az ilyen rendszerrel való kommunikációt csak akkor fogadják el az állampolgárok, ha az érthetően fogalmaz, s nem a napjainkban megszokott hivataloskodó bikkfanyelven. Az akadémikus véleménye szerint azok, akik az adatvédelem ürügyén szeretnék megállítani az információs társadalom térnyerését, a káoszt igyekeznek fenntartani. Egy működő információs társadalomban ugyanis minden állampolgár által ellenőrizhetővé és átláthatóvá válna a rendszer működése. Egyébként ilyen technológia, amennyiben társadalmi szinten – azaz tömegesen – vezetik be, egyénenként 25-30 eurós költséget jelentene. Nem igaz, hogy ez nagy társadalmi ráfordítással jár, ráadásul a befektetés 1-2 év alatt megtérülne – világított rá Vámos Tibor. Mint mondta: figyelembe kell venni, hogy ha nálunk marad az őskáosz, akkor valamennyi bűnöző és terrorista ide fog letelepedni. El kell dönteni, hogy együtt haladunk a többiekkel, vagy lemaradunk. Az előadást követően az adatvédelmi kérdések körül bontakozott ki nagyobb vita, ugyanis kérdéses, garantálni tudja-e valaki, hogy személyes adatainkkal nem élnek vissza. A professzor kifejtette: a visszaélést, a diktatúrát a kartotékrendszer is tökéletesen ki tudta szolgálni, ráadásul úgy, hogy a személyünkkel kapcsolatos adatokról mi magunk semmit sem tudtunk. Az információs társadalomban ez, mivel a rendszer sokkal átláthatóbb, kevésbé fordulhatna elő. Ráadásul az információ térnyerésével együtt a társadalom gyorsabban reagál az egyes közéleti eseményekre, vagyis jelentősen rövidül a rendszer diszfunkcionális működése. Elég nehezen képzelhető el a haladás, amennyiben senki sem vállalja a „kísérleti nyúl” szerepét – reagált az aggályokra Bendzsel Miklós, a Magyar Szabadalmi Hivatal elnöke. Rávilágított: a hazai vezetés és közigazgatás – finoman fogalmazva – „víziómentes” működése eredményezte azt, hogy Magyarország csak kullog a térségbeli országok után a reformok tekintetében. Ahhoz, hogy Magyarország vonzóvá váljon, ki kellene találnia egy irányt, melyen – vállalva az úttörő szerepet – elindulhat.