Újsághirdetés nyomán került 1998-ban a K&H Bank Rt.-hez Kulcsár Attila, politikai vonatkozásait tekintve az utóbbi idők egyik legérdekesebb és legjelentősebb gazdasági bűncselekmény-sorozatának emblematikus figurája. Az akkor 25 éves fiatalember a jó szerencsének, saját tehetségének és baráti tanácsoknak köszönhetően igen gyorsan a portfóliókezelési üzletág vezető tisztségébe került. Szakmai előremenetelében jelentős szerepet játszott a jó pénzügyi szakember hírében álló Kerék Csaba, akit a volt alkusz még 1997-ben ismert meg a budai Déryné cukrászdában. Kulcsár az ügyészségen tett gyanúsítotti vallomásában elmondta, hogy Kerék instrukciói alapján viszonylag hamar törvénytelen tranzakciókat hajtott végre a pénzintézetnél.
*
A kezdeti időszakban a brókercég szolgáltatásait igénybe vevők értékpapírszámlájáról történtek átvezetések a bűncselekményben „együttműködő” személyek számlaszámára. Ezt követően eladták a papírokat, aminek ellenértékét készpénzben felvették, vagy egy harmadik személy vagy cég számára továbbutalták. Az átvezetések mögött egyébként nem mindig volt adásvételi szerződés, ez azonban nem jelentett problémát, mert a K&H Brókerháznak – az Equities elődjének – nem volt jogosultsága ügyfelek közötti ügyletekkel kapcsolatosan bekérni iratokat. Kulcsárék gyakorlatilag kontroll nélkül manipulálhatták ügyfeleik számláit azért is, mert általában a portfóliókezelési szerződések csak hó végi vagy negyedéves tájékoztatási kötelezettséget írtak elő a vagyonkezelőnek.
Kulcsár vallomása szerint a törvénytelen tranzakciókra felfigyelt „a bank akkori vezetősége”. A volt bróker az ügyészségen két vezetőt nevezett meg: Yankson Edmund vezérigazgatót, illetve Mozol Tamás kereskedési igazgatót. A bank vezetősége azonban nem fordult rendőrséghez, hanem – az alkusz állítása szerint – bevonták az elkövetőt egy általuk már korábban elkezdett szabálytalan ügyletbe. Előfordult ugyanis, hogy a K&H Brókerház Rt. kiemelt, hozamgaranciás ügyfeleinek kára származott volna bizonyos értékpapír-tranzakciókból. Ténylegesen azért nem keletkezett káruk, mert a pénzintézet utólagosan semmissé tette az ilyen ügyleteket, méghozzá oly módon, hogy a veszteséges tranzakciót úgy dokumentálták, mintha azt egy nem kiemelt ügyfélnek hajtották volna végre. Ha viszont nyereséget ért el a brókercég egy-egy papír adásvételével, akkor az utólagos allokációra a kiemelt ügyfelek javára került sor. Kulcsár vallomása szerint a kedvezményezett ügyfelek között voltak többek között a bankcsoport akkori vezetői is, akik sokszor strómanokon keresztül nyitottak számlát. A nemrégiben elkészült tőkepiaci szakértői vélemény szerint egyébként szinte kizárt, hogy a bank vezetése, illetve a kiemelt ügyfelek nem tudtak a törvénytelenségekről.
Visszatérve azonban a sikkasztás metodikájára: a rengeteg ügyfél-ügyfél közötti átvezetés egyre kockázatosabbá tette a bűncselekmény elkövetését, ezért 2000-től kezdve igénybe vették Schönthal Henrik szolgáltatásait, aki 1999-től Kulcsár ügyfeleinek egyike volt. Az ismerősei körében csak Söninek nevezett üzletember off-shore cégeit – a Montrade-et és a Balmoralt – ajánlotta fel a pénzek mozgatására, amelyek segítségével részben bankon kívülre tudták utalni az elsikkasztott milliókat. A floridai otthonában tartózkodó vállalkozó egyes számítások szerint 8-10 százalékot kapott pénzmosási tevékenységéért cserébe.
A 2002 közepe után nem készült több adásvételi szerződés az ügyfelek közötti átvezetések igazolására, amelyre részben a számlákon keletkezett hiánypótlás miatt volt szükség, mivel egy új módszer alkalmazása ezt szükségtelenné tette. A bankon belüli utalásokat ugyanis egy úgynevezett technikai számla közbeiktatásával teljesítették, Kulcsárék ezt felismerve tehát az átutalási megbízás címzettjeként ezentúl ezt a számlaszámot adták meg. Ez két okból is jó megoldásnak tűnt: egyfelől megszűntek az ügyfelek közötti egyre feltűnőbb pénzmozgások, másfelől azt a látszatot lehetett kelteni, mintha a bank utalná az ügyfél számlájára a pénzt. A technikai számláról aztán továbbították a „küldeményt” a tényleges címzetthez.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete illetékese megkeresésünkre közölte, a jövőben a híd-, illetve technikai számlák használatát a minimálisra kell szorítani. A PSZÁF felhívta a figyelmet arra, hogy ilyen számlát nagyrészt csak akkor használnak a bankok, ha az adott hitelintézetnél több eltérő fejlesztésű informatikai rendszer működik. A K&H, illetve az ABN Amro Bank fúziója egy ilyen helyzetet eredményezett, és ezt használták ki a bank érintett munkatársai a bűncselekmények elkövetéséhez úgy, hogy az ellenőrzési pontokat gondosan kiiktatták.
A bankszövetség nem vizsgál. A Magyar Bankszövetségnek nincs joga arra, hogy tagjainál bármiféle vizsgálatot folytasson, ez az illetékes hatóságok feladata. Éppen ezért a szervezetnek csak a sajtóból szerzett információi vannak a K&H Banknál történtekről – nyilatkozta lapunknak Nyers Rezső, a szövetség főtitkára. A szakember elmondta, hogy bár rendszeresen részt vesznek a bankszektort érintő törvények, jogszabályok, programok kidolgozásában, ezt nem egyedi banki ügyek apropóján, hanem „rendszerszerűen” végzik. A rendszer erősítését célzó javaslataikat a bankszövetség honlapján hozzáférhető dokumentumokban minden érdeklődő megtalálja. Kérdésünkre, hogy az Equitiesnél történt szabálytalanságok milyen hiányosságokra hívták fel a figyelmet, és ez alapján milyen megoldásokat javasolt a szervezet, Nyers Rezső elmondta: a bűncselekményben jelenleg is folyik a nyomozás, ezért azzal a Magyar Bankszövetség nem foglalkozik.
