Fityisz az olasz futballnak: új sztárcsapat van születőben a Serie A-ban

Az olasz élvonalba két évtized után visszatérő Como nem a megszokott utat járja: a lombard klub a futballt eszközként használja a város nemzetközi imázsának erősítésére. Stabil anyagi háttérrel, fiatal, fejlődőképes játékosok szerződtetésével és karizmatikus vezetők jelenlétével a Comóból mára nemcsak sportklub, hanem modern, fenntartható projekt született, amely Európa felé tekint.

A Como életérzés, üde színfolt a Serie A-ben Fotó: TIZIANO BALLABIO Forrás: NurPhoto

Az előző években már-már megszokottá vált, hogy egy-egy kivételes esettől eltekintve a Serie A csapatai nem tudnak komolyabb költekezésbe bocsátkozni az átigazolási piacon. Az olasz futball financiális helyzete finoman szólva sem ideális: a csökkenő közvetítési díjak, a befektetők távolmaradása és az alsóházi mérkőzések iránti érdektelenség miatt a jövőkép sem tűnik sokkal fényesebbnek. Ezzel szemben a Como Calcio projektje 2025 nyarán minden más olasz középmezőnybeli klubhoz képest példátlan méretű erősítéseket hajtott végre.

Cesc Fabregas hármas szerepkörben kiváló munkát végez a Comónál, amely a Serie A meglepetéscsapata lehet (Fotó: TIZIANO BALLABIO / NurPhoto)

A lombardiai kisváros együttese tudatosan más utat jár: nem augusztus végén próbálja összeszedni a még szabadon kószáló futballistákat, és nem a veterán játékosok leigazolásában látja a fejlődést. Olyan víziót követ, amelyből rövid távon az eredmények, közép- és hosszú távon pedig a gazdasági stabilitás profitálhat. Szokatlan jelenség ez a Serie A-ban, ugyanakkor pontosan megmutatja, mire képes egy klub, ha nem pusztán a túlélésben gondolkodik. Ahhoz azonban, hogy megértsük, miként jutott el idáig a Como, érdemes visszatekintenünk a viharos múltjára.

Como: ma már virágzik a csődök klubja

A Como Calcio története szinte tankönyvi példája annak, hogyan fonódhat össze egy patinás klub életében a hagyomány, a lokális identitás és a pénzügyi instabilitás. A lombardiai egyesület a XX. század során több alkalommal is megjárta az élvonalat, a Serie A-ban összesen 13 idényt töltött el, ám szinte minden fellendülést pénzügyi nehézségek és újrakezdések követtek.

• A klubot 1907-ben alapították, alig néhány évvel később már a legfelsőbb osztályban is bemutatkozott.
• A negyvenes és nyolcvanas években több szezonra is stabil Serie A-résztvevőnek számított, 1949 és 1953 között például a 6. helyig jutott.
• 2002-ben még feljutott az élvonalba, de három év alatt három kiesés követte egymást, 2005-ben pedig csőd miatt az amatőr szintig zuhant.
• 2017-ben ismét anyagi összeomlás fenyegette a klubot: az árverésen Michael Essien felesége, Akosua Puni vette meg az egyesületet, de a licencproblémák miatt csak új jogi entitásként, ismét a Serie D-ben indulhattak.
• A teljes megszűnés elkerülésében végül a városvezetés közbelépése és helyi befektetők segítettek – ez készítette elő a terepet a következő, már globális szinten is meghatározó tulajdonosváltáshoz.
• Mindez azt mutatja, hogy a Como a múltban újra és újra képes volt túlélni a válságokat, ám valódi kitörési pontot sosem talált. Ezen a körforgáson változtatott, amikor a nemzetközi színtéren is erős befektető jelent meg a klub mögött.

Indonéz tőke: színpadra lépnek a Hartono testvérek

2019 tavaszán a londoni székhelyű SENT Entertainment vette át a klubot, amelyről hamar kiderült, hogy valójában az indonéz Djarum-csoport érdekeltségéhez tartozik. A Hartono testvérek – Michael és Robert –, Ázsia egyik leggazdagabb családjának tagjai, és kihasználták az adódó lehetőséget, hogy minimális áron fektessenek be egy olyan klubba, ahol a futball mellett más szempontok is meghatározóak.

A Comói-tó világhírű turisztikai célpont, ahol a futballklub könnyen integrálódhat a város brandjébe. A projekt így egyszerre szól a sport sikereiről, az üzleti lehetőségekről és a turisztikai vonzerő növeléséről. A futball itt nem önmagában cél, hanem eszköz is: olyan platform, amelynek révén a város neve új dimenziókban jelenhet meg a nemzetközi színtéren.

Persze ezen cél eléréséhez elkerülhetetlen volt, hogy előbb vagy utóbb a klub az élvonalban szerepeljen. A szinte kimeríthetetlen tőke ellenére meglepően visszafogottan indult a projekt. A tulajdonosváltás pillanatában még negyedosztályú csapat a Serie C kapujában állt, és a működést rendkívül takarékosan szervezték meg. A feljutást követően a sportigazgató, Carlalberto Ludi szinte kizárólag kölcsönjátékosokból és ingyen érkezők közül állította össze a keretet, az átigazolási piacra szánt összeg nevetségesen alacsony volt még a harmadosztályú riválisokhoz képest is. Mégis, a stabil munka meghozta az eredményt: a Como 2021-ben visszajutott a Serie B-be, és két idényen át biztosan bennmaradt. Mire 2024-ben elérkezett a feljutás pillanata, már világosan látszott: ez nem csupán egy futballklub története, hanem egy tudatosan épített nemzetközi projekt, amelynek hatása messze túlmutat a pályán.

Cesc Fabregas: befektető, játékos és edző egy személyben

Ez az a pont, ahol a comói projekt egyértelműen különbözik az olasz futballban megszokott feljutási modellektől. A legtöbb klub a nagyon alacsony bevételt jelentő Serie B-ben kezdi el költeni a pénzét, ami rövid távon segíthet ugyan a feljutásban, de hosszabb távon megköti a kezüket: amikor az élvonalban kellene komolyabban erősíteni, már nincs jelentős mozgásterük a nagyobb bevételek ellenére sem. A Como ezzel szemben elkerülte a költséges versenyfutást a másodosztályban, inkább tudatosan építkezett, és a nagyobb ráfordításokat a Serie A-ra tartogatta. Ez a stratégia ritkaságszámba megy Olaszországban, ahol a feljutó csapatok többsége azonnal próbálja „megvásárolni” a helyét a B élmezőnyében, majd a feljutás után tartalékok híján sokszor egy idény alatt vissza is zuhan. A Comónál viszont a türelem és a fokozatosság jellemezte a döntéseket, amelyeket végig a klub hosszú távú értékének növelése vezérelt.

Ebben kulcsszerepet játszott az is, hogy a klub arculatépítéséhez tudatosan vontak be ismert neveket: Dennis Wise sportigazgatóként, majd tanácsadóként, Thierry Henry és Cesc Fábregas pedig részvényesként érkezett. Utóbbi nem csupán tulajdonosi szerepet vállalt, hanem játékosként is segítette a csapatot, majd utánpótlásedzőként, az élvonalba jutást követően pedig már vezetőedzőként lett a projekt arca – egy olyan karizmatikus vezető, akire több nagyobb klub is lecsapott volna ezen a nyáron.

Érdekes módon a város női együttese – az amerikai Mercury/13 birtokában lévő csapat, amely szintén az élvonalban szerepel – idén nyáron Alisha Lehmann szerződtetésével próbál elmozdulni ebbe az irányba, mondhatni tanulva abból, ami a város másik felében zajlik.

Álvaro Morata lehet az új sztár (Fotó: CATHERINE STEENKESTE / Hans Lucas)

A lecsengő sztárnevektől a jövő emberei felé

2024 nyarán a Como elérte a célját: feljutott a Serie A-ba. Az eufóriát azonban gyorsan követte a kijózanodás. A klub megengedhette magának, hogy komoly neveket szerződtessen, ám Raphael Varane, Pepe Reina, valamint Andrea Belotti érkezése nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A sokszor sérülésekkel bajlódó, lefelé ívelő pályán lévő sztárok nem hozták a várt szintet, a keret pedig inkább tűnt presztízsigazolások gyűjteményének, mint tudatosan épített csapatnak. Az ősz végére azonban a kiesés elleni harcban való részvételt megelégelve a klubvezetés levonta a következtetéseket. A félszezonnyi tanulópénz jóvoltából 2025 januárjában már fiatalabb, azonnali minőséget és jövőbeli értékteremtési lehetőséget rejtő játékosokat igazoltak. Velük aztán könnyedén abszolválták a bennmaradást, s megmutatkozott az is, hogy ezen az úton érdemes haladni, ha Európát vennék célba.

Ennek nyomán a mostani nyár ezen filozófia mentén zajlott: fiatal, fejlődőképes játékosokat hoztak, akikből hosszú távon is profitálhat a klub. A 104 millió eurós összkiadás már most több, mint az előző idény két átigazolási időszakának összessége volt, de nem öncélú pénzszórásról van szó, hanem olyan befektetésekről, amelyek egyszerre erősítik a csapat versenyképességét és értéknövelési potenciálját. Persze teljesen nem szakadtak el a rutinos játékosoktól sem, mert az öltözői jelenlét és a vezérszerep is kulcsfontosságú. Csupán ezúttal nem a karrierjük legvégén járó veteránok jöttek, hanem még most is használható labdarúgók, akik a fiatalok fejlődésében is szerepet vállalhatnak, mint például Álvaro Morata.

Fábregas edzőként is trendi, friss szemléletet képvisel, a jelenléte pedig szakmailag is illik a klubhoz: fiatal, modern, kísérletező, ugyanakkor tisztában van azzal, mit jelent hosszú távon építkezni. Az ő nevének bedobása minden igazolás során tud segíteni a vezetőségnek.

A Como így olyan klubképet rajzol, amely szembemegy az olasz futball jelenlegi válságával. Miközben az ország nagy része a túlélésért küzd, a tóparti csapat európai kupaszereplésről álmodhat, és mindezt úgy, hogy közben üzletileg és turisztikailag is erősödik.

A Como története jól példázza, hogy Olaszországban is lehet másként klubot építeni. A múlt csődjei után egy tudatos, nemzetközi szemléletű projekt született, amely a futballt nem önmagában, hanem gazdasági és kulturális kontextusban értelmezi. A Comói-tó partján ma nemcsak a turizmus, hanem a futball is virágzik – és ha a folyamat kiteljesedik, a Como nemcsak kuriózum, hanem példa lehet más olasz középcsapatok számára is.