Március 26-i számukban, az általam nagyra becsült Végh Alpár Sándor Köznapló című írásában Zajti Ferenccel és családjával kapcsolatban néhány félreérthető információ és zavaró pontatlanság jelent meg. Zajti Ferenc könyvtáros, festőművész, író, őstörténet-kutató életéről a Videant Filmstúdió készített Zajti Ferenc: Portrémozaik címmel filmet, részletes életrajzát Buczkó József újfehértói múzeumigazgató állította össze. Ebből is megtudható, hogy Zajti 1961-ben halt meg Budapesten. Javait, tudományos kutatásainak anyagát, jegyzeteit, festményeinek egy részét nem a család, hanem ismeretlen tettesek hordták teherautóval a MÉH-be, ahol az anyag jó részét bezúzták. Az idős festő halála után fél órával megérkező fia és lánya az eseményeket már csak konstatálni tudta. Ezek után a család kérelemmel fordult a Kádár-titkársághoz is, hogy a Zajti-hagyatékot, festményeket, levelezését, írásait, kéziratait, tudományos munkásságát óvják meg. Azt a választ kapták, hogy „munkássága nem illeszthető bele a finnugor származáselméletbe, így nincs módjukban az anyagot védelem alá helyezni”.
Ifj. Zajti Ferenc
Dunakeszi
Simon Petra
Simon Petrának a római jog sem okoz gondot, de az előző idényből ezt nagyon sajnálja
