Teljesült a hongkongiak legfőbb vágya, és a népszerűtlen kormányzó, Tung Csi-hua (Tung Chee-hwa) nyolc év után lemondott hivataláról. Vajon a személyi változás jelent-e bármiféle változást a Kínához való viszonyban? – teszik fel a kérdést egyre többen világszerte. Bármi is történik majd, az máris kétségtelen, hogy az első komoly politikai megméretésen a hongkongi nacionalisták állták a sarat Pekinggel szemben.
A lemondását rossz egészségi állapotával megindokló Tung hihetetlenül népszerűtlen volt Hongkongban. Tavaly nyáron például 250 ezer ember vonult az utcára, hogy a kormányzó személyében megtestesülő kínai állampolitika ellen tüntessen. Ehhez képest némiképp meglepő, hogy a tegnapi hongkongi lapok vegyes értékelést adnak a lemondásról: „az általa vezetett közigazgatás destruktív volt”, írja a Hong Kong Economic Journal, míg a Singtao Daily úgy véli, „a történelem igazságot szolgáltat majd neki”.
Valójában az események Tungtól függetlenül önálló életre keltek az egykori brit koronagyarmat 1997-es visszatérése óta. Nyolc évvel ezelőtt bárki lett volna a hongkongi kormányzó, vádak tömkelegével kellett volna szembesülnie. Jóllehet Peking vállalta, hogy nagyfokú autonómiát biztosít Hongkongnak, és legalább ötven évig nem változtat annak társadalmi berendezkedésén, sokan központosítással vádolták a kínai kommunista kormányt. Különösen nagy felháborodást keltett, amikor Peking elutasította a demokratikus hongkongi erők közvetlen választások megrendezésére vonatkozó kérését. A politikai viták mellett Tungnak a gazdasági krízissel is meg kellett küzdenie. 1997 után a kínai állampolitikai berendezkedéstől és módszerektől függetlenül nagyszabású válság bontakozott ki a térségben, s hatásai alól Hongkong sem vonhatta ki magát.
A Tung utáni hongkongi helyzet megítélését bonyolítja, hogy a kormányzói tisztre legesélyesebb Donald Csang (Donald Tsang) nem feltétlenül élvezi Peking bizalmát, hiszen „túlságosan” jó kapcsolatokat ápol egyes helyi törvényhozókkal. Megfigyelők valószínűsítik, hogy a kínai kormány Hongkong-politikájában nem várható döntő fordulat, de annak minden jel szerint nagy jelentősége lesz, milyen karakterű ember ül majd a Peking bábjának tartott Tung kormányzói székébe.

„Pride-ra van pénz és akarat, a dugókra meg a csődre nincsen”