Fiatalszabályok Európában: mennyire szigorú a magyar rendszer?

A magyar labdarúgásban hatalmas vihart kavart a fiatalszabály bevezetése az elmúlt pár hónapban. De hogyan állnak hozzá a fiatalokhoz a környező országokban, és mit mutat az UEFA, valamint a topligák gyakorlata? Cikkünkben ennek jártunk most utána.

Tóth Alex, a Ferencváros 19 éves középpályása. Forrás: Purger Tamás / MTI

A Magyar Labdarúgó-szövetség (MLSZ) a május 9-i közgyűlésén fogadta el a 2025 és 2030 közötti stratégiai programját, amelynek egyik pontja a 2026–27-es idénytől bevezetésre kerülő ösztönzőrendszer volt. Ennek az a lényege, hogy csak azok a klubok juthatnak hozzá az ötszázmillió forintos támogatáshoz, amelyek az NB I-es meccseken egyszerre legalább öt magyar játékost a pályára küldenek. Ez még nem elég, mert az öt magyarból egynek legalább 21 éven alulinak kell lennie (fiatalszabály). A szabályozás végül egy évvel hamarabb, már a 2025/26-os idénytől életbe lépett, és nagy port kavart a hazai futballéletben. 

Tóth Alexet és a Fradit is érinti a fiatalszabály Fotó: Hegedüs Róbert / MTI Fotószerkesztõség

Az NB I első fordulójában erről az ötszázmillió forintos támogatásról három csapat rögtön le is mondott, ugyanis sem az Újpest, sem ZTE, sem a Nyíregyháza nem teljesítette az MLSZ ajánlását. Ugyanakkor a három érintett klubnak sem kell teljes egészében lemondania az MLSZ által biztosított forrásokról, mivel a szövetség bevezetett egy átmeneti szabályt, amely lehetővé teszi, hogy a 2025–2026-os bajnokságban a tavalyi, vagyis a 2024–2025-ös idény kritériumainak teljesítése is elfogadható. Ebben az esetben viszont “csak” az előző idény díjazása, azaz 325 millió forint jár a kluboknak.

Az MLSZ magyar szabályával párhuzamosan a Nemzeti Sportfejlesztési és Módszertani Intézet (NSMI) ösztönzőrendszere is érvényben maradt. Az NSMI ugyanis két éve hozta létre azt a rendszert, amely a kiemelt akadémiát működtető NB I-es klubokat (FTC, Puskás Akadémia, ETO, MTK, DVTK, DVSC és a feljutó Kisvárda) támogatja. A kiemelt státusznak egy alapfeltétele van, az élvonalbeli csapatoknak minden bajnoki mérkőzésen legalább öt magyar játékost kell folyamatosan a pályán tartaniuk. Ez összhangban van az MLSZ úgynevezett 4+1-es ajánlásával, ugyanakkor annyiban módosul, hogy az NSMI nem írja elő fiatal labdarúgó kötelező szerepeltetését a kiemelt akadémiai címhez.

Az NSMI ajánlása valamiért tévesen 3+2-es szabályként terjedt el, pedig a szabályozás ennél sokkal összetettebb, a lényege, hogy a kiemelt akadémiával rendelkező csapatoknak egy előzetesen az NSMI-vel egyeztetett fiatalpercet is el kell érniük minden szezonban. Ha ez nem történik meg, akkor az akadémiáknak jelentős összegekről kell lemondaniuk, viszont a működésük így sem kerül veszélybe. 

A régióban több országban is van fiatalszabály

Kíváncsiak voltunk rá, hogy a környező országokban és a topbajnokságokban milyen szabályokat alkalmaznak annak érdekében, hogy helyzetbe hozzák a fiatal tehetségeket. A régió talán legismertebb szabályozása az Ausztriában érvényben lévő Österreicher-Topf, amely mára elsősorban inkább „hazai szabály”, mintsem fiatalszabály. A Österreicher-Topf lényege, hogy a tizennyolc fős meccskeretbe legalább 12 osztrákot kell benevezni. Ha egy klub akár csak egy meccsen nem tartja be a szabályt, akkor a teljes támogatásától elesik az adott időszakban. Érdekesség, hogy Ausztriában a pontrendszer kiemelten jutalmazza a fiatalokat: az U22-es futballisták percei négyszer annyit érnek, mint az idősebb társaikéi.

Romániában még ennél is szigorúbb szabályt vezetett be a Román Labdarúgó-szövetség (FRF). Az élvonalbeli bajnokik 75 százalékán legalább öt román labdarúgónak kell játszania csapatonként. Ha ezt egy klub nem teljesíti, akkor 150 000 eurós pénzbírság vár rá. Némi könnyebbség, hogy a szabály U21-es játékosokkal is teljesíthető: egy fiatal labdarúgó két felnőtt román játékosnak számít, így három U21-es futballista pályán tartása már elegendő az előírás betartásához. Romániában korábban ennél is szigorúbb volt a rendszer – ha legalább egy U21-es futballista nem játszotta végig a meccset, akkor a csapat automatikusan 3–0-ra elveszítette a találkozót, és a máig meglévő pénzbírsággal is számolnia kellett. 

Ha a régió északi országait vesszük górcső alá, azt láthatjuk, hogy Csehországban, Szlovákiában és Ukrajnában sincs érvényben fiatalszabály. 

Szerbiában azonban nemrég szigorú fiatalkvótát vezettek be: az élvonalbeli mérkőzéseken végig legalább két, 2004. január 1-je után született játékosnak a pályán kell lennie. A lejátszott fordulók jegyzőkönyvei alapján a csapatok eddig betartották a szabályt – arra vonatkozóan nem találtunk információt, hogy ellenkező esetben milyen szankciók sújtanák az együtteseket. 

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy a régióban messze kiemelkedik a horvátok utánpótlás nevelése. Délnyugati szomszédunk az elmúlt évtizedekben olyan világklasszisokat nevelt ki, mint az aranylabdás Luka Modric, Ivica Olic, Mario Mandzukic, Mateo Kovacic, Ivan Rakitic és még sorolhatnánk. A horvátoknál sokáig nem volt érvényben semmilyen fiatalokra vonatkozó szabályozás, a klubok pusztán stratégiai szempontból koncentráltak a fiatalok kinevelésére. Azonban a Horvát Labdarúgó-szövetség úgy látta, hogy az elmúlt években visszaesett a felbukkanó fiatal tehetségek száma, ezért 2026 július elsejétől új szabályozást vezet be. 

Az előírás szerint az élvonalbeli csapatoknál legalább egy U21-es játékosnak folyamatosan a pályán kell lennie a mérkőzés teljes ideje alatt. A másodosztályban ennél szigorúbb a szabály: ott két U21-esnek kötelező végigjátszania a találkozót. Az első osztályban csak jövőre vezetik be az új rendszert, a másodosztályban azonban már jelenleg is érvényben van. 

Szlovéniában a szövetség szintén kötelezővé tette a fiatal játékosok szerepeltetését: az élvonalban minden mérkőzésen legalább egy, 2004. január 1-je után született labdarúgónak kell kezdőként pályára lépnie, a másodosztályban pedig kettőnek. Az első ligában emellett legfeljebb négy EU- és EGT-n kívüli futballista játszhat egy csapatban, és a keretben legalább tíz hazai nevelésű játékosnak kell szerepelnie.

Mi a helyzet a topfocival?

Az európai szövetség, az UEFA a saját sorozataiban nyolc hazai („homegrown”) futballistát ír elő; az a játékos felel meg ennek a kritériumnak, aki 15 és 21 éves kora között legalább három évet töltött az adott nemzeti szövetség égisze alatt szereplő kluboknál. A szabály célja, hogy minden országban erősödjön az utánpótlás.

Sokáig a Premier League is ezt a szabályozást követte, azonban az angol liga a 2025/26-os idényben egy apróbb változtatást eszközölt a jól bevált szabályon. A 25 fős keretben továbbra is minimum nyolc „homegrown” játékosnak kell szerepelnie, de ezen felül minden mérkőzésre nevezett keretben kötelező legalább egy U21-es hazai nevelést is feltüntetni. A liga ezzel a változtatással válaszolt azokra a korábbi kritikákra, miszerint a homegrown-kvóta a gyakorlatban nem biztosít elég lehetőséget a fiatal angol tehetségeknek.

Érdekesség, hogy a Premier League múlt pénteki nyitófordulójában a Liverpool kezdőcsapatában két magyar játékos, Szoboszlai Dominik és Kerkez Milos is helyet kapott az AFC Bournemouth ellen. Ugyanezen a napon az NB I-ben az Újpest szintén két magyarral, Bese Barnabással és Fiola Attilával a kezdőben állt ki a Kisvárda elleni találkozón.

Az olasz Serie A is az UEFA elveit követi: a 25 fős keretben nyolc hazai nevelésű játékosnak kell lennie, közülük négynek klubon belül nevelkedettnek. Olaszországban nincs külön fiatalszabály, de a külföldiek regisztrációját szabályozzák: egy idényben maximum két új EU-n kívüli labdarúgót lehet szerződtetni, a harmadik játékos megszerzéséhez már egy EU-n kívüli játékosnak távoznia kell. 

A német Bundesligában a nevezett keretben minimum tizenkét olyan futballistának kell lennie, aki német nevelésűnek számít. Az U21-esek szerepeltetése itt sem kötelező, de a klubok többsége tudatosan építi be a saját utánpótlásából kikerülő tehetségeket, részben anyagi megfontolásból, részben a tradíciók miatt.

A spanyol La Ligában nincs sem hazai, sem fiatal kvóta, a liga mindössze a nem EU-s futballisták számát korlátozza: egy keretben legfeljebb öt, a meccsnapi keretben pedig három nem EU-s labdarúgó szerepelhet. Érdekesség, hogy éppen Spanyolországban a legmagasabb a hazai játékosok játékperc-arányos mutatója (közel 60 százalék), miközben Angliában alig haladja meg a 30-at, Németországban pedig nagyjából 40 százalék körül mozog.

Összességében tehát elmondható, hogy az MLSZ és a NSMI ösztönzőrendszerei régiós viszonylatban nem számítanak kirívónak, ám nyugat-európai mércével nézve kifejezetten szigorú. Az viszont csak a következő években derül ki, hogy az új szabályozás valóban híd lesz-e az akadémiák és a felnőttfutball, illetve a magyar válogatott között.