Wolfowitz egyértelműen csillapítani kívánta a személye mint az iraki háború egyik fő tervezője ellen felkorbácsolt európai szenvedélyeket, és meg akarta nyugtatni azokat, akik kételkednek abban, hogy a héja hírében álló helyettes védelmi miniszter képes egy olyan intézet vezetésére, amelynek fő célja a szegénység csökkentése. Az unió vezetése ugyanakkor azon várakozását is kifejezte, hogy Európának nagyobb szava legyen a Világbank vezetésében.
Jellemző a Wolfowitz elleni brüsszeli hangulatra az egyik vezető belga lap, a Libre Belgique cikkének címe: Wolfowitz, a „farkas” Brüsszelben. A saját „demokráciát exportáló” ideológiájában megingathatatlanul hívő és egyoldalú cselekvéseiről ismert amerikai neokonzervatív „farkas” a belga fővárosban szavakban ugyanakkor elkötelezte magát, hogy „valóban multinacionális” csapatot helyezzen a Világbank élére, de arra már nem volt hajlandó, hogy nyilvánosan elkötelezze magát az európaiak fő kívánsága mellett, azaz hogy európai alelnököt vegyen maga mellé. Arra viszont ígéretet tett, hogy a legjobb koponyákat keresi meg világszerte, így Európában is, csakúgy, mint a fejlett országokban.
A tegnapi brüsszeli találkozóra egy nappal azelőtt került sor, hogy ma a Világbank 24 ügyvezető igazgatója, köztük Thierry Breton francia pénzügyminiszter, Hilary Benn brit fejlesztési miniszter és Heidemarie Wieczorek-Zeul német fejlesztési miniszter jóváhagyja Wolfowitz kinevezését.
A Dow Jones hírügynökség úgy tudja, hogy a francia kormány Jean-Pierre Jouyet-t nevezi ki egy most létrehozandó, amolyan elnökhelyettesi tisztségre, de ezt az AFP hírügynökség cáfolta, szerintük „nevet még nem tettek az asztalra”, és különben is, Párizs a Világbank jövőbeni alelnökeként még Jean-Pierre Landaura is gondol.
Schröder kancellár egyébként – az európai vezetőkhöz hasonlóan – szintén „lenyeli” Wolfowitz jelölését, noha, mint azt a tegnapi vezető lapok írták, Bush elnöknek értésére adta, hogy az európaiak nemigen lelkesednek jelöltjéért. Wolfowitz elmondta, hogy a Világbank csúcsvezetésének tükröznie kell azt a tényt, hogy multilaterális intézményről van szó, és azt is, hogy az európaiak a bank legfőbb adományozói.
Az elnökjelölt programbeszéde. A Világbank elnöki posztja hagyományosan az amerikaiaknak jár, de a poszt betöltőjének szüksége van a pénzintézet kormányzó tanácsában lévő európai államok szavazatára is. Wolfowitz méltatta a pénzintézet „csodálatos feladatát”, azt, hogy a szegénység csökkentését szolgálja akcióival, s hozzátette: „Értem, hogy én egy vitatott figura vagyok, de remélem, mindenki elfogadja, hogy valóban hiszek a bank feladatában – máskülönben nem akarnám megszerezni a vezetését.” (MTI)
