Nyiladozó tulipánok a geopolitika árnyékában

Aggodalommal vegyes érdeklődés kíséri a kirgizisztáni események alakulását, amelyekről a tbiliszi és kijevi fordulat után egy újabb, ezúttal „tulipánosnak” elnevezett forradalomról ír a világsajtó. Egyrészről a kis közép-ázsiai köztársaságban történtek is kétségkívül azt igazolják, hogy másfél évtizeddel a Szovjetunió felbomlása után a térség minden tekintetben átalakulóban van. Ennyi a közös vonás, ám mint például a Kirgizisztán déli körzeteiben zajló események brutalitása jelzi, a változások nem egy általános forgatókönyv alapján zajlanak. S éppen a közép-ázsiai régió etnikai sajátosságai, az iszlám radikalizmushoz kapcsolódó biztonságpolitikai kihívásai helyezik a kijevi fordulattól némiképp eltérő megvilágításba a kirgiz tulipános forradalmat. Látszik ez a posztszovjet térség utóbbi időben aktivizálódott geopolitikai játékosainak visszafogottságából is.
Kirgizisztán súlyát eleve felértékeli Kína és Afganisztán közelsége, amit jelez, hogy az országban az elmúlt években létesült amerikai és orosz katonai bázis is. Ehhez járul, hogy a kirgizisztáni események alakulása előre vetítheti a régió két legfontosabb országában, a szintén választások előtt álló Kazahsztánban és Üzbegisztánban is a politikai elitek jövőjét. A geostratégiai pozíciói erősítésén fáradozó Egyesült Államoknak ugyanis egyáltalán nem mindegy, hogy milyen mértékben tudja erősíteni befolyását, és Oroszországnak ugyanúgy résen kell lennie, ha meg akarja akadályozni visszaszorulását a posztszovjet térségben, s akkor még nem beszéltünk a Közép-Ázsiára kiemelten figyelő Kínáról. A régió legdemokratikusabb országának tartott Kirgizisztán tehát jó főpróba lehet a tekintélyelvűbb berendezkedésű szomszédokban közeledő megméretések előtt.
Hiába azonban a minden oldalról érezhető geopolitikai érdek, ezt jelenleg felülírja a térség stabilitásának fontossága, ami könnyen felborulhat. Kirgizisztánt nézve például azonnal szembetűnő a déli és északi országrész elsősorban etnikai, vallási alapokon nyugvó hagyományos szembenállása. Nem véletlen tehát, hogy az ellenzék itt lépett fel Aszkar Akajev ellen. Ez a taktika azonban visszafelé is elsülhet, hiszen az üzbég–kirgiz ellentét felkorbácsolása a 90-es évek elejéhez hasonlóan ismét lángba boríthatja e részeket, amely ráadásul Üzbegisztánt is bevonhatná a konfliktusba. Ehhez járul, hogy itt, a Fergana-völgyben van az iszlám radikalizmus egyik közép-ázsiai fellegvára, ez a tény pedig különösen óvatosságra int mindenkit. Így aztán az sem lenne meglepő, ha a demokratikus barbárság és a civilizált tekintélyelvűség harcából ez utóbbi kerülne ki győztesen.