Később azonban Lord Goldsmith már olyan véleményt terjesztett a kabinet elé, amely szerint a fegyveres beavatkozás teljesen legális. A főügyész első véleményezése nem került a kabinet plénuma elé.
Magától értetődik, hogy az ellenzék alaposan meglovagolja ezt a felfedezést, hiszen a toryk hazudozással vádolják Tony Blairt, a liberális demokraták pedig mindig ellenezték az iraki háborút. Michael Howard, a Konzervatív Párt első embere több ízben állította már, hogy a miniszterelnök félrevezette a közvéleményt és a parlamentet azzal a dossziéval, amely Szaddám Huszein tömegpusztító fegyvereinek létezését és azonnali, közvetlen veszélyét bizonygatta. Howard azt mondta, hogy ő maga sem szavazott volna a fegyveres beavatkozás mellett, ha Tony Blair nem győzi meg a fegyverek létezéséről. Kétségtelen, hogy Tony Blair hitele gyenge lábon áll a közvélemény szemében: a választóknak csak egynegyede hiszi el, amit a miniszterelnök mond. A kormány helyzete mégis erős, hiszen a megkérdezettek negyven százaléka szándékozik a Munkáspártra szavazni, míg a konzervatívok részesedése mindössze 31 százalék, a liberális demokratáké pedig 21. Ezt úgy is lehet értelmezni, hogy a kormánypárt támogatóinak jó része biztosra veszi, hogy Blair a következő kormányciklus alatt távozik a kormány éléről, és helyét Gordon Brown pénzügyminiszter örökli, aki sosem exponálta magát az iraki háború mellett.
Az is feltűnést keltett, hogy Blair szerdai nyilatkozatában kijelentette: „rendkívül valószínűtlen”, hogy Nagy-Britannia a következő kormányciklus alatt csatlakozik az eurózónához. A miniszterelnök szerint aligha várható, hogy a következő öt év alatt ez szolgálná az ország érdekét.
Nem reagálnak a túszejtők.
