A Láng-Vasas pályán megtartott ünnepélyes megnyitót a hét végén további 279 helyszín követi, így ha nem is percre, órára egy időben, de egy eseménysorozat keretében 34 000 (32 000 fiú és 2000 lány), 7–11 éves gyerek focizik. S hozzájuk még ebben a hónapban további 33 ezer csatlakozik a tizenéves korosztályokból – túlzás nélkül állítható, szervezett keretek között ennyi gyerek legutóbb akkor futballozott, amikor Nyilasi még a grundon kergette a labdát.
Újjászületett a program
Bozsik Labdarúgó-akadémia – valahonnan nyilván sokaknak ismerős az elnevezés. Előhívja a Bozsik- program emlékét, amelyre vegyes érzésekkel gondolunk. A mostanihoz hasonló rendszerben működő program 2002-ben indult be. Bár a kezdeményezés akkor is értékelendő volt, rengeteg bírálója akadt az állítólagos pazarló pénzfelhasználás miatt, de nem tévedünk, ha azt állítjuk, a kritika nagy része abból a tényből táplálkozott, hogy működtetéséhez az Orbán-kormány adta a pénzt. Abban az évben rendben lezajlottak a különböző szintű tornák, ám 2003-ban már csak a rajtra futotta. Megint nem állunk távol az igazságtól, ha arra gondolunk, a pénzforrások elapadása a kormányváltáshoz köthető. A csonka 2003-ast 2004-ben újabb csonka év követte, azzal a különbséggel, hogy egy esztendeje csak a záróeseményt tudták megrendezni.
Szerencsére két magyar nagyvállalat, az OTP és a Mol kötelességének érezte, hogy esélyt adjon a magyar labdarúgásnak. „550 millió forint az éves költségvetésünk, ez elég a terveink megvalósítására – kezdte Mezey György, a BLA ellenőrző bizottságának a Magyar Labdarúgó-szövetségből (MLSZ) delegált tagja. – Az OTP és a Mol szerepvállalása két okból is fontos. Egyrészt a politikai érintettségnek még a látszatát is kiküszöbölik, másrészt minden fillér elköltését szigorúan ellenőrzik.”
A bevezetőben már kitértünk rá, hogy a sorozat mennyi gyereket mozgat meg, emellett rendkívül jól szervezett. 1200 településen az úgynevezett futballgondnokok toborozzák, felügyelik, képzik a gyerekeket. Az így verbuválódott csapatok először a körzeti bajnokságokon vesznek részt. Ám szokatlan módon ezeken a tornákon csak gólok vannak, eredmények, győztesek és vesztesek, továbbjutók és kiesők nincsenek. Mármint a csapatok közül. Az egész program lényege a minél nagyobb tömegek sportra, labdarúgásra nevelése mellett ugyanis a tehetségkiválasztás. Az eseményeken jelen lévő szakemberek árgus szemekkel figyelik a futballpalántákat, s a legügyesebbeket összegyűjtik. Ők alkotják a körzeti válogatottat, s együtt léphetnek feljebb immár a megyei színtérre. Onnan hasonló módszerrel a legjobbak eljutnak a regionális bajnokságra. Ez a 13 évesek esetében vízválasztó. Ők már elég nagyok ahhoz, hogy néhány hetet szüleiktől távol töltsenek el. Jutalomként nyáron Zánkán üdülhetnek, avagy inkább edzhetnek, versenghetnek tovább, merthogy közülük már a korosztályos nemzeti válogatottak kerülnek ki. A piramis szintjei így épülnek egymásra.
Magyar hagyományokkal
Ez csak az akadémia szervezési oldala. A szakmai legalább annyira érdekes. „Arra törekedtünk, hogy ötvözzük a kiforrott európai modelleket a magyar hagyományokkal. Az előbbiek mindenki számára elérhetőek, az utóbbiakról viszont sokszor anélkül csevegünk, hogy tudnánk, a valóságban hogyan működtek. Mindenki Puskásékra, majd az őket követő generációkra, a grundra hivatkozik, mondván, az volt az igazi képzés. Nos, mi kutattunk a múlt után, hogyan is játszottak Puskásék, Bozsikék gyerekkoruk bizonyos szakaszaiban, amíg profi futballistákká nem értek”, mesélte belelkesülve az utolsó sikeres magyar szövetségi kapitány, aki a következő szakmai tervet dolgozta ki munkatársaival. A legkisebb, úgynevezett U7-es korosztályban két négyfős csapat játszik egymással minikapura, ám kapus nélkül. „Ebben a korban még csakis a játékosságon van a hangsúly. Kapusra két okból sincs szükség. Csökkenti a játék örömét, hiszen minél több gól születik, annál nagyobb a boldogság. Másrészt, aki a kapuban áll, az nem fut. Márpedig egy hétéves gyerekről még nehéz megmondani, hogy csatár, középpályás, hátvéd, netán kapus lesz belőle. Továbbá ebben a korban a gyerekek, ha futnak, kétszázas pulzussal zakatolnak. Aki ebből kimarad, az később lemarad” – fejtegeti a koncepciót Mezey. Az U9-eseknél már van kapus, a mezőnyjátékosok száma ötre nő, a kapu és a pálya mérete is nagyobbodik. „Innentől van értelme a tudatos, szisztematikus képzésnek, bár a szóbeli magyarázatnál sokkal hatékonyabb a feladat bemutatása. Van egy filmünk arról, ahogy Ronaldo játszadozik nyolcéves kölykökkel a Manchester Unitednél. Néhány perc múlva a srácok ugyanúgy csinálják a biciklicseleket, ahogy maga a világsztár. Ezért törekszünk mi is arra, hogy lehetőleg volt labdarúgók foglalkozzanak a gyerekekkel. Persze az edzők, avagy gondnokok kiválasztásánál nem csak ez a szempont. A gyerekeknél ebben a korban rögződik rengeteg magatartási minta. Viselkedni is meg kell tanulniuk.”
Felnőttsikerekre is várva
A 11 évesek már hét plusz egyen alkotnak egy csapatot, s természetesen a pálya és a kapu mérete még nagyobb: 5x2-es kapura, keresztben játszanak a nagy pályán. Az U13-as korosztály abból a szempontból is vízválasztó, hogy itt a gyerekek már a „felnőtt”-futball szabályainak megfelelően fociznak. Az imént bemutatott koncepció értékét az Európai Labdarúgó-szövetség is elismerte, 2004-ben Európa legértékesebb utánpótlás-nevelési programja címmel tüntette ki az MLSZ által kidolgozott képzési rendszert.
Az első siker már beért. A tavaly kialakított, Szokolai László vezette U15-ös válogatott hatalmas bravúrral megnyerte az olaszországi Galliani Nemzetközi Tornát, amelyen neves olasz klubcsapatok utánpótlás-együttesei (pl. Milan, Parma) mellett Európa legjobb korosztályos gárdái is részt vettek. A nagy ugrást persze a felnőttsikerek jelentenék. Ha a program kiteljesedik, tíz év múlva talán már alapja is lesz a reménykedéseinknek, s tényleg kijuthatunk a világbajnokságra vagy Európa-bajnokságra.
Mikor is voltunk legutóbb vb-n? Egy híján húsz esztendeje. Egy évtized nem is olyan hosszú idő.
origo.hu
Nagyon nehéz helyesírási kvíz: Ön ki tudja tölteni hibátlanul?
