– Mi késztette önöket, hogy megszólaljanak?
Bíró Zoltán: A nyilvánosság előtt tizenöt éve nem szerepeltünk együtt eddig sehol. Azelőtt együtt bíráltuk a rendszert, és közösen hoztuk létre a Magyar Demokrata Fórumot Lakiteleken. A késztetés a megszólalásra szinte egyszerre jött, mert mi húsz éve nem ezt akartuk, ami történt a társadalommal, Magyarországgal, a Kárpát-medencei magyarsággal. A közös fellépésre a legnagyobb lökést a tavaly december 5-i népszavazás adta, ahol Gyurcsány Ferenc és köre kampányolása rádöbbentett bennünket, hogy ez a kormány adott esetben szinte mindenre képes a globalizmus jegyében, arra is, hogy akár a nemzet érdekei ellen fellépjen.
– Pontosan mire gondol?
– Például arra, hogy megfélemlítse az egész magyar társadalmat. Kampányuk azt a célt szolgálta, hogy ijedjenek meg az idősek, mert elvész vagy kevesebb lesz a nyugdíjuk, az emberek féljenek attól, hogy felnőtt gyermekük nem kerül be az egyetemre, nem kap munkahelyet a beáramló erdélyiek, vajdaságiak miatt, és sorolhatnám tovább hamis érveiket. A koalíció pártjai, az MSZP és az SZDSZ a félelmi effektusokra játszottak, és sajnos sikeresen. Mi a rendszerváltozás idején még közösen hittünk abban, hogy Magyarországon létre lehet hozni egy tisztességes demokráciát, és meg lehet teremteni a nemzet függetlenségét.
– Miért, nincs demokrácia, nem független Magyarország?
– Egyik sem valósult meg. Tisztességes demokráciáról nem beszélhetünk, függetlenségünket a pénzuralom árnyékolja be. A Kádár-rendszerben alapvető problémát jelentett, hogy a társadalomnak nem volt módja beleszólni az ország ügyeibe, megszerveződni. Ez most ismét bekövetkezett, hiszen itt egy atomizált, szétesőben lévő társadalomról beszélhetünk.
– A nyilatkozatban például azt is megfogalmazzák, hogy a demokrata fórum jelenlegi vezetői már csak bitorolják az MDF nevet.
– Ez merőben más párt, mint amilyen a Magyar Demokrata Fórum korábban volt. Ez a párt a politikájával, erkölcsi magatartásával is teljesen szemben áll azokkal az értékekkel, szellemiséggel, amelyekkel mi indultunk. Nem hordozza a következetes nemzeti érdekképviseletet, tétován a jobb- és a baloldal között politizál, és főként a társadalomnak semmiféle érvényes mondanivalója nincs. Két éve Dávid Ibolya folyamatosan azzal foglalkozik, hogy miként határolódjon el a Fidesztől, és egy-két százalékos pártként hogyan tud magának olyan partnert szerezni, akivel a Fidesszel szemben tud politizálni. Most már ott tartanak, hogy kinyilvánítják, ezzel az MSZP-vel és SZDSZ-szel is hajlandók együttműködni.
– Nem savanyú a szőlő?
– Mind a hetünkben az dolgozik, hogy valamit létrehoztunk annak idején, és ezt eltorzították, semmivé tették. De nem csupán az MDF-ről van szó, hanem arról a fájdalmas helyzetről, amelybe ez az ország került.
– A magyar értelmiséghez fordulnak, hogy felrázzák a társadalmat. Milyen ez a magyar értelmiség?
– Nincs jó helyzetben, de a történelmi múltunkból adódóan egy sajátos, társadalmat megmozgató szerepe van. Sajnos a rendszerváltozás után ahelyett, hogy az értelmiségi szerep erősödött volna, ez az értelmiségi tudat elmállott, alkalmazkodó, egzisztenciális félelmekkel van tele. Mi mégis bízunk abban, hogy az értelmes emberek fogékonyak lesznek a nyilatkozatban megfogalmazott lesújtó látleletre, és mozgósító erőt jelent azoknak, akik mozdulni akarnak.
– Többen kritizálták, hogy a nyilatkozat aláírói között szerepel Csurka István, a MIÉP elnöke, aki lejárathatja ezt a kezdeményezést.
– Nem járatja le ezt a nyilatkozatot. Csurka István nem a MIÉP elnökeként írta alá az új lakiteleki nyilatkozatot, hanem az MDF egyik alapítójaként. Mi voltunk azok, akik elvittük az MDF-et az 1990-es győztes választásokig, tehát felelősségünk, kötelességünk volt megszólalni. Tudatosítani akartuk, hogy ez az MDF nem az az MDF és ez a rendszerváltozás nem az a rendszerváltozás, amit mi akartunk.
n
– Ön szerint mikor kezdődtek a bajok a demokrata fórummal?
Fekete Gyula: A párt kormányzásának első négy évében a lakiteleki alapítók a perifériára szorultak. A bajok tehát akkor kezdődtek, amikor kiszorították a lakiteleki szellemiségből a plebejus, radikális elemet. Ezt ugyanis Antall József nem nagyon szerette.
– Ő polgári demokráciáról álmodott, ennek létrehozásán dolgozott, nem?
– Hiba volt egy ilyen diktatúra után ebben gondolkodni, hiszen a Kádár-rendszer régi kapcsolatrendszere tovább élt mindenütt, és ma is él. A „K”-vonal, a pártállam kiváltságosainak telefonja, amelyen keresztül a diktatúra idején döntöttek megyék, városok, emberek sorsa felett, vagy egy-egy vadászatot beszéltek meg, az a „K”-vonal-rendszer, ha más formában is, de újra létezik. A sajtót kezdettől fogva érintetlenül hagyták. Megírtam Antall Józsefnek is, hogy történelmi bűnt követnek el, ha Aczél György gárdáját a helyükön hagyják.
– Ez a múlt, de gondolom nem Antall József elmaradt döntései miatt született meg az új lakiteleki nyilatkozat.
– Nem emiatt, de az ország bajai ezzel kezdődtek, és folytatódtak többek között azzal, hogy a Magyar Demokrata Fórum mára a megsemmisülés szélére került. Az MDF, amely csak a nevében MDF, a mostani köztársaságielnök-választásnál szavazataival csatlakozni fog Szili Katalinhoz. De van mit megköszönni neki, mivel Szili Katalin szemérmetlen törvénytelenségekkel állt Dávid Ibolya mellé, amikor kizárták a parlamenti frakcióból Lezsák Sándort, az egyik alapítót és képviselőtársait. Magyarán, az MSZP beavatkozott egy párt belső ügyeibe. Ez az MDF nem igazán az ország belső problémáival foglalkozik, amire a múltja kötelezte volna, hanem a jobboldal szétzilálásával, emiatt én és természetesen heten, akik elindítói, részesei voltunk a rendszerváltozásnak, felelősséget érzünk.
– A régi lakiteleki nyilatkozatot 1987. szeptember 27-én fogalmazták. Azt érzi, hogy amit elterveztek az ország jobbítása érdekében tizenöt éve, nem valósult meg?
– Valami azért megvalósult belőle, hivatkozhatnék arra, hogy a pártállam eresztékei összeroppantak. Ugyanakkor olyan érdekviszonyok alakultak ki, amelyek élesen szembekerültek a magyarság létérdekeivel. Veszélybe került az egész jövője a magyarságnak. A kötetem címe is önmagáért beszél, Véreim magyar kannibálok. Az alcíme pedig: Vádirat a jövő megrablásáról. A jövő megrablását Kádárék kezdték el, ami az eltelt tizenöt évben sokkal nagyobb arányban fokozódott. Negyven éve foglalkozom a magyar népességfogyással, főként a fiatal népesség fogyásával, ami már 1958-ban elkezdődött. Most már évente ötven-hatvanezerrel kevesebben vagyunk. Semmi jelét nem látom, hogy a jelenlegi politikai szándék ezt megakadályozná. A legtöbbet még a Fidesz-kormányzat tett a családprogramjával, a fiatalok otthonteremtésével. Azonban a baloldali, liberális média oly mértékben elbutította az embereket, hogy képesek saját érdekük ellen is cselekedni, szavazni. Egyre inkább versenyképtelenek leszünk, mert óriási a rezsije az elvénülő társadalomnak. Ezt csak úgy lehet ellensúlyozni, ha a fennálló hatalom nyomja lefelé a reálbéreket, a reálnyugdíjakat, mert csak így tud versenyképes maradni valamennyire. Ez így nem mehet tovább. A nyilatkozattal a valóság felismerésére akarjuk ösztökélni a felelősen, népben gondolkodó embereket, a magyar értelmiséget.
– Többen támadják a nyilatkozatot, hogy Csurka István is az aláírók között van.
– Én nem vagyok hajlandó az SZDSZ terrorizálását magamra nézve kötelezőnek elfogadni. Az élet számít és a halál. Ez a vízválasztó egy társadalom életében is. Aki a magyar társadalom léte, jövője, a születés mellett van, és nem a pusztulást, a romlást támogatja, azzal együtt tudok menni. Ide tartozik Csurka István is.
n
– Sokan megdöbbentek, hogy a nyilatkozók között ott találták az ön nevét.
Csurka István: Nyilván nem ismerik a helyzetet, hiszen én is az alapítók egyike vagyok, és mind a hat ember a barátom. Ahol én megszólalok, jelen vagyok, ott mindenféle félelmek és álfélelmek előkerülnek. Így akarják kivédeni egyesek, a neoliberálisok, a kormány, az egész lakiteleki mozgalom ellenzői azt, hogy ez a nyilatkozat ne legyen hatékony, ne legyen radikális, ne legyen lényegi. Persze nem egyedül én képviselem, hogy ez lényegi legyen, ezért mindjárt megkeresik a rést vagy a lehetséges rést, ahová be akarnak férkőzni.
– Mi ösztökélte önöket, hogy ezt a nyilatkozatot megírják?
– A helyzet. Megint csőd közeli állapotban van az ország, a társadalom. Különösen a gazdaság, de talán nem szabadna semmit sem kiemelni, mivel a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás rosszabb helyzetbe került, mint amikor először ültünk össze Lakiteleken 1987. szeptember 27-én. Ez indított minket a megszólalásra, hogy valamit tenni kell, mert ez az állapot a nemzet megszűnéséhez vezet.
– Akkor egy szerveződő mozgalom élén kezdtek politizálni, most heten, egyikük sincs abban a pártban, az MDF-ben, amit létrehívtak. A tekintélyükön kívül szinte semmi nincs önök mögött.
– Valóban, azok az emberek, akik alapították a Magyar Demokrata Fórumot, már nincsenek a pártban, sőt szemben állnak vele, magam talán a legélesebben. Engem rúgtak ki először az MDF-ből, legvégén Lezsák Sándort, a többiek különböző időben önként távoztak, mert nem értettek egyet a párt politizálásával. Most viszont olyan helyzetbe került az MDF, hogy vele együttműködni nem lehet tovább. Mi heten az alapvető kérdésekben most is ugyanúgy egyetértünk, mint 1987-ben. A magyar megmaradás a fő kérdés, ennek népesedési, gazdasági, kulturális és más együtthatójával együtt.
– Nem túlozza el a gondokat?
– Rendkívül nagy a baj. Összeomlás előtt áll a gazdaság, az eladósodás mértéke iszonyatos, nagyobb, mint 1987-ben vagy két évvel később, 1989-ben. Alig van már nemzeti vagyon, s e vagyon harminc százaléka az Állami Számvevőszék jelentése szerint szőrén-szálán eltűnt. Ezért mi magunk is vállaljuk a felelősséget, hiszen amikor ez a folyamat elindult a Németh-kormány alatt, majd folytatódott később is, akkor ilyen mértékű vagyoneltűnésre nem lehetett számítani. Nem véletlenül bíráltam az Antall-kormány tevékenységét. Mentségünkre szolgáljon, hogy sokszor a lényeges kérdéseket illetően a döntések tudtunkon kívül, vagy utólagos tudomásulvétellel történtek.
– Az értelmiséghez fordultak. Van még hatékony értelmiség?
– Még van. Mind jelentőségében, számarányában, politikai súlyában természetesen megcsappant, erről gondoskodtak, de még létezik, és talán éppen a megszólításra vár. Én bízom abban, hogy ettől új erőre kap.
– Ki van önök mögött? Hiszen a nép megszokta már, hogy a pártok igazgatják az országot, ők mondják meg, mit kell tenni.
– Az embereknek elegük van az ilyenfajta nagyon önző pártpolitizálásból, hasbeszélésből, ígérgetésekből, hazudozásokból. Ez a nyilatkozat őszinte. Saját felelősségről beszél, olyan gondolkodó embereket akar megszólítani, csatasorba állítani, akik tenni akarnak. Van magyar értelmiség, van szunnyadó magyar középosztály, már csak a szikra hiányzik.
– Mire gondol?
– A nyilatkozatra, de gondolhatok éppenséggel a saját tevékenységemre is, mert a küzdelem folytatódik.
Új lakiteleki nyilatkozat
