Magányosabb az angyaloknál

Álmomban fa voltam – tűnődő hang idézi a költő verssorát. A játéktér bal oldali, lejtős lankáján kopár, göcsörtös ágaikat ég felé meresztő fák törnek fölfelé. Ritkás erdőszél. Itt-ott kiszáradt, ferdén megdöntött fatörzsek. A zsinórpadlásra átlósan felfüggesztett zsákvászon drapériák metszik a hátteret. Az előtérben fatönkök – ülőhelyek (díszlet: Mezei Kinga, szcenika: Tanyi László, jelmez: Janovics Erika m. v.). A színen moccanatlan szereplők, miközben egyikőjük az előadás címadó költeményének sorait mormolja: Fabula.