Mi a magyar?

Aranyműves Weiss: Csúfondáros ragadványnév, mivel viselője nem arannyal, hanem ócskavassal foglalkozott.
Foghúzó Nagy Sándor: Kovács, lakatosember. A Fő utcán, a mostani Adidas-bolt helyén állt a műhelye egy kis nádas házban. Munkája mellett, ha valaki betért hozzá, hogy húzza ki a fogát, akkor megmelegített egy fogót, megvárta, míg lehűl, aztán egy mozdulattal kirántotta a fájós fogat.
Hajcsár Lévai Márton: A második világháború alatt a neki nem tetsző fiatalokat az úgynevezett Árpád-vonal építéséhez küldte ki. A háborút követően a fiatalok közül sokan nem tértek vissza. Az első csordakútban lelte halálát: „Beleesett, mert muszáj vót neki.” Halálát az életben maradt és hazatért katonáknak tulajdonították.
Haragtartó Karácsony Vencel: Református tanító, aki több mint húsz éven át nem beszélt a feleségével, csak a három fiával üzengetett az asszonynak. „Ennek a Vencelnek az unokája volt az első magyar repülőgép-eltérítő, Karácsony Géza. […]”
Kappan Nikodémusz Antal: Gimnáziumi tanár, olyan volt az orra és a hangja, mint a kappané. Egyébként szigorú, tekintélyt parancsoló ember hírében állt. Ezt a gimnáziumi tanulók körében elterjedt mondás is bizonyítja: „Nikodémusz magyaráz, minket meg a hideg ráz!”
Lúnyúzó Nyitrai: Elesett család, a középkertben, az Oncsán laktak. A rossz, dögnek való lovakat vették meg, azokat, amelyekkel a gazdájuk már nem tudott mit kezdeni. Ezeket ők maguk vágták le, majd a megnyúzást követően a bőröket eladták a helybeli bőrkereskedőknek. A húst a hátukon hordták szét a városba. Amit főként kutyák, anyakocák élelmezésére vettek meg az emberek, de a lóhúst jónak tartották gyomorégés ellen is.
Mohácsi Bertalan: A Batthyány utca sarkán lakott, s beszédje közben állandóan a mohácsi vészt emlegette.
Mozi Nagy Laci: Más néven Mozi Zoli. Állandóan a mozival foglalkozott. Azt állította magáról, hogy ő még különben eljátszaná a szerepeket, mint Jávor Pál.
Muszka Fehér Laci: Cipész. Mint orosz fogoly maradt a városban.
Pálinkás Fehérvári: Az Arany Vitézi Rend tizedese. Repülőtisztként szolgált az első világháborúban, majd a második világháborúban ő volt a böszörményi repülőtér parancsnoka mint tartalékos őrnagy. Ecetgyárat nyitott a Jókai utcán, majd pálinkafőzdét, innen a neve.
Simító kondás: A cigánytelep környékén, a Varjasban terelte a kondát, ő volt az északi konda kondása. Egy alkalommal az egyik kan disznója az egyik földbe mélyített putri tetején át bezuhant a cigányok ebédjébe. Innen kapta a Simító nevet.
Víziló bácsi: Török származású trafikos, kinek eredeti neve Tomcsik (?) volt, majd később magyarosította Aranyosi Vincére. Hatalmas, vagy 160 kilogramm súlyú ember volt, aki nem bírva a nyári nagy melegeket, trafikjában egy dézsa vízben ülve próbálta átvészelni a melegebb napokat, innen kapta nem éppen megtisztelő nevét.
Zugíró Barna: A Kálvin téren lakott, ott volt a régi Mező bolt. Asztmás ember, aki zugírászattal foglalkozott. Az ügyvédek helyett ő írta meg az embereknek a hivatalos kérvényeket. Sokan fordultak hozzá, mivel fizetségképpen csak az egynegyedét kérte, mint az ügyvédek. Azért, hogy ne ismerjék fel a keze írását, mindig mással másoltatta le a megfogalmazott kérvényeket.
Zsírminiszter Szabó István: A háború alatt a közellátás vezetője. A disznóvágások után ő intézte a kötelező zsírbeszolgáltatást.
Szekeres Gyula – Fekete János: „Rajtuk maradt”. Hajdúböszörményi ragadványnevek és adomák (2000)