Talán a legjobb időpontban jelent meg Jobbágyi Gábor egyetemi tanár könyve, amely a jogi, történelmi, szakmai magyarázatok mellett nem nélkülözi a szerző személyes, olykor indulatos véleményét az ember élethez való jogáról. Akkor került ez a könyv a könyvesboltokba, amikor társadalmunkban egyre nagyobb szerepet kap a haszonszerzés, az önzés, amikor több százezer fiatal az előtt a válaszút előtt áll, hogy családot teremtsen-e vagy megélhetést.
A kötet részletesen taglalja a magzat jogi védelmét az ó-, illetve a középkorban és korunk jogállamaiban. De képet kapunk a magzatölés, az abortusz demográfiai-szociális összefüggéseiről és a hazai születéskorlátozó politikáról is. Jobbágyi Gábor már évtizedekkel ezelőtt felhívta a figyelmet a drasztikus népességfogyásra, a népesség elöregedésére, amely egyre drámaibb méreteket ölt. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Magánjogi Intézetének vezetője a születés jogi kérdéseit is olvasmányosan írja meg. A ma embere számára is tanulságos Hammurapi törvénykönyvéből vett idézete a méhmagzat védelméről: „Ha egy awélum [ember] szabad nemes awélum lányát megütötte és méhmagzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a méhmagzatért. Ha ez a nő meghalt, a megütő lányát öljék meg.” A professzor nemcsak kutatóként, de a Pacem in Utero Életvédő Egyesület elnökeként is elítéli az abortuszt. Éppen ezért foglalkozik könyvében az Alkotmánybíróságnak a magzati élet védelméről szóló törvényével. Szerinte a jog az élethez a legfontosabb alapjog. Ez azt jelenti, hogy a méhmagzatnak fogamzásától kezdve joga van megszületni, s a jogrendszernek védelmet kell nyújtania ezen jog oltalmára. A terhességet semmiféleképpen nem lehet „szabadon” megszakítani, mivel „emberi élet” pusztul el a terhesség megszakításánál, s erre az állam csak nagyon súlyos „ok” esetében adhat lehetőséget.
Az élet joga című könyv izgalmas fejezete az eutanázia, azaz a kívánatra ölés kérdése. A szó egyébként görög eredetű: „jó” vagy „szép” halált jelent. Az orvos-beteg kapcsolatban a kifejezés értelme először Senecánál bukkan fel: „Aki már nem képes jól élni, tudjon legalább jól meghalni.” Viszont a hippokratészi orvosi eskü az eutanázia szót nem használva elutasítja a beteg halálának gyorsítását. Jobbágyi Gábor a téma taglalásánál leszögezi, hogy számára az eutanázia, a beteg életének szándékos kioltása – akár a beteg saját kérésére, akár a közvetlen hozzátartozók kérésére – etikátlan. A fejezet foglalkozik az aktív és a passzív, az önkéntes és az indirekt eutanáziával. Tanulságos a zsidó és a keresztény vallás véleménye az eutanáziáról. A zsidóság szent könyvei, törvényei (Halacha, Tóra, Talmud) határozott állásfoglalást tartalmaznak az élet abszolút védelmére az élet végén is. A keresztény vallás szerint az emberi élet feletti hatalom, jogosultság kizárólag Istené: ebből ered a „ne ölj!” tilalom. Jézus mondja: „Hallottátok, hogy régiek ezt mondták: Ne ölj. Aki öl, állítsátok törvényszék elé!”
Az élet joga című könyvvel nemcsak alapvető jogi szakkönyvet tart kezében az olvasó, hanem emberöltők tapasztalatának összességét is.
(Jobbágyi Gábor: Az élet joga. Szent István Társulat, Budapest, 2004. Ára: 3200 forint)
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
