Arisztokraták, milliárdosok, kalandornők, Agatha Christie híres krimije, a romantikus utazás, a csillogás szimbólum maradt. Az utaslistán ott volt mindenki, aki annak idején számított, uralkodók, politikusok, pénzemberek. A második világháború után azonban a világ végképp megváltozott: Európát vasfüggönnyel szakították szét, megváltoztak az igények is. A kontinenst átszelő Orient expressz csillaga lehanyatlott. Hogy állni tudják a versenyt a légi közlekedéssel, az 1950-es években másodosztályú kocsikat csatoltak a szerelvényhez. De a világ tempója megváltozott: 1977 májusában indult útjára az utolsó szerelvény. Sokáig úgy tűnt, egy legendával szegényebbek maradunk. Egy amerikai vállalkozó, James B. Sherwood, a londoni székhelyű Sea Containers Ltd. elnöke, a vasút megszállottja, még abban az évben Monte-Carlóban, a Sotheby’s árverésén megvásárolta az Orient expressz két hálókocsiját. Az ötlet megszületett: életre kell kelteni a legendát. A legkülönbözőbb helyekről, roncstelepekről, magánszemélyektől sikerült összegyűjtenie a vonat részeit: 35 hálókocsit, ülőkocsit és étkezőt. Volt, hogy a felújítási munkákat ugyanaz az iparoscsalád végezte el, amelyik annak idején a gyártásban közreműködött. A harmincas évekbeli Orient expressz feltámadt, és 1982. május 25-én – már Venice Simplon-Orient expressz néven – elindult Londonból Velencébe. A rézveretekkel ékesített kék kocsik azóta is futnak. S az intarziákkal, üvegbetétekkel díszített kupékban az utasok egy más, elfeledett ritmusba tanulhatnak bele.
Az Orientre már felszállni is más. A bécsi West-Bahnhof – azaz nyugati pályaudvar – funkcionális, szürke miliőjébe érkező szerelvény előtt süppedős szőnyeg kerül a betonra, az érkező utasokat köszöntik, a névre szóló jegyek kezelése után csomagjukról a tradicionális egyenruhát viselő dolgozók gondoskodnak. Az alkalmazottak elkísérik az utast a kupéjához. Fehér kesztyűs kezek segítik fel a lépcsőn. És az ember hirtelen a harmincas években találja magát. Diszkrét kártya figyelmeztet, a mobiltelefont halkítsuk le vagy kapcsoljuk ki, és persze dohányozni sem igen szabad – esetleg a saját fülkénkben, bár ott sem ildomos. Farmer, edzőcipő nem való ide, de az Orient ettől függetlenül nem valamiféle arisztokratikus panoptikum. Itt minden arról szól, hogy aki felszáll, valóban utazzon: lassabban, szebben, elmélyültebben, ízlésesebben, mint „odakint”. A személyzet ezért dolgozik, és az a diszkrét figyelem, amivel az utasok felé fordulnak, ami a harmincas években talán még természetesnek számított, számunkra, lótó-futó közlekedők számára kényeztetés. Ahogy kigördül a szerelvény, az utaskísérő kávéval, teával kínál, és elmond minden szükséges tudnivalót. A kupé hihetetlenül kényelmes, a sarokban intarziás ajtók mögött mosdó, az ülést este kényelmes ágygyá alakítják. Nincs zuhanyzó, a tulajdonos ragaszkodott hozzá, hogy az eredeti kocsikat ne „rombolják” szét ezért, még a fűtés is eredeti, széntüzelésű.
Az Orient expressz múltja több mint száz évre tekint vissza. Nagelmackers 1883. október 4-én indította útjára az első szerelvényt, az útvonal eredetileg Párizstól a Duna román szakasza mentén található Giurgiuig tartott, Bécs, Budapest és Bukarest érintésével. 1889-ben a Londonból érkező elegáns Pullman Club Train utasainak a La Manche francia oldalán már csatlakozása volt az Orient expresszhez. A Pullman Club Trainből lett később a London és Dover között közlekedő Golden Arrow és a Calais és Párizs között közlekedő Fleche d’Or (a név jelentése mindkét nyelven Arany Nyíl). 1906-ra elkészült a világ akkori leghosszabb alagútja, a húsz kilométer hosszú Simplon-alagút, amely jelentős mértékben lerövidítette a Párizs és Velence közötti útidőt. 1921-re az Orient expressz már meghosszabbított útvonalon, Simplon-Orient expressz néven egészen Isztambulig közlekedett.
Az újraindítás után Magyarországon csak évente egyszer haladt át a szerelvény, de tavaly óta már Budapesten is fel lehet szállni rá, a Velence–Budapest, Velence–Budapest–Párizs, Velence–Párizs útvonalon. (A pontos menetrendről és a jegyvásárlásról a www. orientexpress.com internetcímen kapható információ.)
A vonatot 23 ezer munkaóra alatt újították fel, minden kocsit egészen a vázig le kellett bontani. A Dunn, Maple, Morrison, Nelson és Prou által készített míves faberakások és a René Lalique nevéhez fűződő üvegplasztikák azonban érintetlenek maradtak, visszakerültek eredeti helyükre.
Az elektromos hálózatokat természetesen korszerűsítették, és felújították a vízvezeték-hálózatot. A rekonstrukció 16 millió dollárba került, de a tulajdonos azóta jóval nagyobb összegeket költött arra, hogy a vonat mindig tökéletes állapotban legyen, ugyanakkor semmit ne veszítsen eredeti varázsából és eleganciájából. Az étkezőkocsik konyháinak berendezését korszerűsítették, és elmondható: az Orient konyhája párját ritkítja. Az étkezések szertartások, a gasztronómiai tökéletességre francia séf ügyel. A vendégek a gondosan megtervezett menün kívül más fogások között is válogathatnak, de ennek nincs túl sok értelme. Az Orienten az étkezés minden mozzanatát pontosan megtervezik, hogy igazi élményt nyújtson az utasnak. Vacsorához kötelező a szmoking és a kisestélyi, s a vendégek evés után a bárkocsiban folytathatják az estét. Az egybenyíló szalonkocsiban igazi harmincas évekbeli a miliő: a bárzongorista futamai, a diszkrét világítás és a kitűnő koktélok. Más világ. De szinte az egész világ itt van: a szakács francia, a pincérek olaszok, az utaskísérők, a stewardok angolok, de a negyvenfős személyzetben van koreai, német… Szezononként 27 országból mintegy 18 ezer utas tart az Orient expresszel. Van közöttük középosztálybeli üzletember, menedzser, arisztokrata és művész.
Az Orient híres utasainak listája igen hosszú és sokszínű. Rajta van például Nelson Mandela, Roman Polanski, Sir Richard Attenborough, Paul Newman, de Tony Blair, Nagy-Britannia miniszterelnöke vagy éppen Adnan Khashoggi, a fegyverkereskedő. A rekordot egy nyolcvanéves hölgy tartja, aki számára az Orient valóságos szerelem: csaknem százszor utazott rajta.
Ezt az ember meg is tudja érteni. A hangulatos bárkocsiban ülve, az epres pezsgőt kortyolgatva mintha egy időkapszulába zárva száguldanánk. Szinte fáj az Orient ablakából kinézve, amikor megpillantja az ember az első szeméthalmokat a pálya mentén. Itthon vagyunk. Az Orient menedzsmentje viszont bizakodó: hiszik, hogy a magyar közönséggel is meg tudják szerettetni az „utazást”.
origo.hu
„A családok jelentik az erős alapot, amelyen a nemzetek állnak” – Hankó Balázs demográfiáról, családról, egyetemekről és Ferenc pápáról
