Szerencsére nincs árvízveszély, és a belvíz sem árvízi eredetű, ám pénz sem lenne, hogy finanszírozzák a helyreállítást. Kérdés, hogy később lesz-e. Az Országgyűlés a 2003. június 23-án megszavazott törvénnyel létrehozta ugyan az ár- és a belvízkárok felszámolására hivatott Wesselényi Miklós Alapot, a pénzalap azonban gyakorlatilag üres. A központi költségvetés 2004-re százmillió forintot juttatott az árvízi hajósról elnevezett alapnak, az idén pedig kilencvenmilliót, ám az összeg csak a működési költségeket fedezi. Több állami pénz nincs. A szóba jöhető ingatlanok tulajdonosai pedig csupán 1,6 millió forintot fizettek be a múlt év végéig.
Az alap rendeltetése a törvény szerint az, hogy állami és magánpénzből közös kasszát hozzon létre – az államnak ne egyedül kelljen fedeznie a költségeket. A gyakran elöntött országrészek lakóinak ehhez szerződést kellene kötniük az alappal, s befizetést teljesíteniük. Az összeg az ingatlan értékéhez s az árvízveszély mértékéhez igazodik. A településeket három kategóriába sorolták attól függően, hogy a környéket milyen gyakran önti el az ár. A tulajdonosok viszonzásképpen elvárhatják, hogy az állam megfizesse a lakóépületeikben keletkezett kárt, legfeljebb 15 millió forintig.
Aki nem szerződik, nem tudni, mire számíthat. A jogbiztonság nagyobb dicsőségére, ezt hozzávetőleg sem rögzíti a jogszabály. Mindez jórészt komolytalanná is teszi az egész vállalkozást, hiszen milyen alapon kösse meg valaki a szerződést? Gondolhat arra is, hogy aki nem fizet, az is teljes kártalanítást kap majd, ugyanúgy, mint aki áldoz a biztonságáért. A Hernád menti tavalyi árvizet követő megoldás szolgál csak némi tanulsággal. A kijavítható épületek helyreállítására a költségek 50 százalékát, a megsemmisült házak újjáépítésére az összeg 70 százalékát adta oda az állam. Másik lakás vásárlása esetén a ráfordítás 90 százalékát fedezték a köz pénzéből.
Az alapot kezelő Magyar Államkincstár a fővárosban és megyénként is foglalkoztat néhány munkatársat, hogy szervezzék a szerződéskötést – tájékoztatott Mohos András elnök. Egyelőre azonban – mint mondta – „a kezdet kezdetén vagyunk”.
A kincstár adatai szerint másfél év alatt 200-an kötöttek szerződést összesen – ők fizették be a múlt év végéig az 1,6 millió forintot. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 20 fizetőkész tulajdonos akadt, de a fővárosban sem sokkal több. Siralmas a kép. Az államkincstár munkatársai tájékoztatókat, fórumokat tartottak, felkeresték a polgármestereket, és szerződésblankettát is átadtak az elnök szerint. Több szerződést azonban nem sikerült kötniük. Szabolcsban viszont lapunk kérdésére több helyütt azt közölték: csak a nagyobb hírverés, az alaposabb tájékoztatás mutatná meg, van-e realitása az elképzelésnek. Most úgy néz ki, hogy az állam a tulajdonosokra próbálja áthárítani saját felelősségének egy részét – vélik a környéken. A helyiek éppen elég hátrányt szenvednek el, hiszen gátak hiányában, az árvízveszély miatt az ingatlanok leértékelődnek. Azokat vagy nem, vagy csak a nullát megközelítő értékben fogadják el a bankok hitel felvételekor jelzálogfedezetül.
A kincstár nemrég közbeszerzési pályázatot hirdetett biztosítótársaságoknak: szerezzenek ügyfeleket, készítsék elő a szerződéskötést. Törekvése azonban sikertelen maradt. Ezután meghívásos pályázaton tárgyalt több olyan társasággal, amelyek nagyobb lakásbiztosítási állománnyal rendelkeznek országszerte. A tender eredményét április közepéig kihirdetik. Mohos András szerint valószínűleg hosszabb időre lesz szükség, hogy a tulajdonosok belássák, nekik maguknak is tenniük kell valamit. A szerződések alapján befizetett pénzt azután – veszély estén – az állam kiegészíti.
A biztosítók fokozatosan kivonulnak, kivonultak az árvizes, belvizes területek lakásbiztosításaiból. A Magyar Biztosítók Szövetségének főtitkára, Trunkó Barnabás lapunknak azt mondta: a leginkább veszélyeztetett helyeken ezentúl főként az állam fog szerződni a tulajdonosokkal – ez a Wesselényi-alap lényege.
Nem gondolhatja senki komolyan – vélik a pénzügyi jogi szakértők is –, hogy magáncégekre hárítható át a kárviselés akkor, amikor az állam nem tud vagy nem akar megfelelően gondoskodni a veszélyeztetett országrészek ár- és belvízvédelméről. Gát és víztározó manapság alig épül, ehelyett az építést engedélyező hatóságok lassúságáról beszél a kormányzat. Az állítólag komótos ügymenet így maga is a vis maior, az elháríthatatlan külső erő kategóriájába sorolódik. Az élet- és a vagyonbiztonság feltételeinek megteremtése ugyanakkor alapvetően továbbra is a közhatalom feladata, akár gátépítés, akár – ennek híján – kártalanítás formájában valósul meg.
A 2001-es tiszai árvíz után keletkezett, manapság lezáruló 111 per tapasztalatai is azt igazolják, hogy a kármegelőzés, a kárelhárítás döntően az állam feladata. A biztosítótársaságok szerepe kétséges, a tulajdonosok helyzete pedig bizonytalan. Súlyos katasztrófák idején ugyanis, mint amilyen a 2001-es beregi árvíz volt, nincs mód arra, hogy az állam kihagyja az újjáépítésből, a támogatásból a biztosítással rendelkező lakóházak tulajdonosait. Ez ráadásul külön büntetés lenne azoknak, akik öngondoskodást vállaltak. A biztosított épületek állami felújítása, újjáépítése ugyanakkor különös jogi helyzetet teremt. A bíróság úgy döntött: a biztosítóknak nem kell fizetniük, ha az állam helyreállítja a víz kártételeit. A biztosító által az ügyfélnek fizetendő összeg ugyanis – a biztosítási szerződés szerint – célvagyon: csak a helyreállításra fordítható. Ez így van akkor is, ha előlegként, szakértői vélemény alapján teljesít a biztosító, s akkor is, ha utólag, számlákra alapozva fizet. A döntés indokairól a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság elnökhelyettese, Nyakó Zsuzsanna azt mondta: mivel az állam elvégezte a helyreállítást, s a tulajdonosoknak erre nem kellett költeniük, a biztosító nem kötelezhető a helyreállítási költség kifizetésére. A leggyakoribb alperes az OTP Garancia, az AB Aegon (Aegon Magyarország), az Alianz Hungária és a Generali Providencia volt.
A tényekhez hozzátartozik, hogy a biztosítótársaságok a kárfelmérés után általában kifizettek kisebb-nagyobb összegeket a megsérült lakóépületek tulajdonosainak, de ezt többen kevesellték. A különbözetért 111 esetben bírósághoz fordultak. Így derült ki, amire a biztosítási szerződés megkötésekor sem a tulajdonos, sem a biztosító nem számított, hogy árvíz után az állam közbelép, s ezzel a biztosító mentesül a fizetés alól. Ez viszont kérdésessé teszi, érdemes volt-e megkötni a biztosítást.
Több társaság képviselője lapunknak azt mondta: a jogerős döntéssel a bíróság azt a régi jogelvet követte, amely szerint a káron nem lehet hasznot szerezni. Ez persze nem csak az ügyfelekre érvényes. A biztosítók hangsúlyozták: karitatív alapon többször és nagy összeggel segítették a katasztrófahelyzetek felszámolását.
origo.hu
Még ma összeül a Védelmi Tanács Ukrajna miatt
