A cikk megjelenésétől teljesen függetlenül, de a sors szeszélye folytán két nappal annak megjelenése után, azaz május 24-én tartott előadást Brüsszelben a környezetvédő világszervezet, a Greenpeace európai szekciójának meghívására a Magyar Tudományos Akadémia Növényvédelmi Kutatóintézete ökotoxikológiai és környezetvédelmi osztályáról érkezett Darvas Béla profeszszor. Az általa vezetett kutatócsoport munkájáról a nemzetközi sajtó élénk érdeklődése közepette tartott előadásán azzal a hírrel is meglepte hallgatóit, hogy a biotechnológiai vállalatok nem működnek együtt a tudósokkal. Darvas ezt mondta: „Többször is kértük a Monsantót, hogy a magyar kormány számára további kísérletek elvégzéséhez mintákat küldjenek, de a vállalat közölte, hogy nem hajlandó több génkezelt magot átadni kutatási célokra.” Darvas hozzátette: „Tudományos szempontból ez teljes mértékben elfogadhatatlan”, ugyanis intézete „nem függesztheti fel a génkezelt termények biztonságának vizsgálatát csak azért, mert az eredmények feldúlják a bioipart”.
Darvas professzorék munkacsoportja a kormány megbízásából a Monsanto cég férgeknek ellenálló kukoricafajtájával, a MON810-zel kísérletezett azért, hogy kiderülhessen, jogosult lenne-e a MON810 betiltása Magyarországon. A kutatások eredménye ahhoz vezetett, hogy Németh Imre volt mezőgazdasági és vidékfejlesztési miniszter 2005. január 20-tól megtiltotta a MON810 kukoricából származó termékek és hibridek magyarországi behozatalát. Ez szokatlanul bátor és racionális lépés volt a kormánytól, ugyanis a MON810-et az Európai Unió 1998-ban művelésre jóváhagyta.
Figyelmeztet az „agrármélytorok”
És itt a cikket szakítsuk félbe egy meglehetősen szenzációsnak tűnő információval, amelyhez egy amerikai multinacionális vállalat igen magas rangú vezetőjével való véletlen, barátivá alakult találkozó vezetett. A magát semmiképpen megnevezni nem kívánó szupermenedzser, akit nevezzünk „agrármélytoroknak”, tökéletesen tisztában van nemcsak a MON810-re vonatkozó uniós állásfoglalással, de azzal is, hogy Magyarország, majd hozzá hasonlóan Lengyelország és Görögország, hasonló tilalmat vezetett be e termékkel szemben. Az „agrármélytorok” ezután elmondta, hogy a tiltó törvény már a közeljövőben nagy nyomásnak lehet kitéve, ugyanis 11 milliárd (nem elírás: milliárd) forint összegű „jégtörő” közeledik a magyarországi törvényi befagyasztás jegének széttördelésére.
E cikk elsőrendű feladata így elsősorban az, hogy az olvasók és szakemberek figyelmét felhívja: árgus szemekkel figyeljék, vajon a jövőben ki vagy kik gyakorolnak finom, illetve kevésbé finom nyomást és lobbitevékenységet annak érdekében, hogy a termék magyarországi importtilalmát megszüntessék.
Darvas professzor és munkatársai úgy gondolták, ha a multinacionális vállalat ennyire nem akarja magjait egy független intézet vizsgálatának alávetni, akkor a kutatást mindenképpen el kell végezni. Munkájuknak további erkölcsi támogatást nyújtott az is, hogy a Greenpeace-t erősen aggasztja az, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) a Bt-kukoricának és egyéb, génkezelt termékeknek a környezetre gyakorolt hatását e szervezet folyamatosan figyelmen kívül hagyja. (A Bt-toxin – vagy méreg – összefoglaló név, amely alatt eltérő hatású vegyületeket kell érteni.) Sőt – tegyük hozzá –, nemcsak hogy „figyelmen kívül hagyja” a veszélyeket, de e szervezet nemrégiben pozitív tudományos véleményt adott két olyan kukoricaváltozat termesztésére, amely Bt-féregirtó mérget tartalmaz: március 4-én az emberi táplálkozásra és az állati táplálásra használt 1507-re (Pioneer Hi-Bred), majd május 20-án a Bt 11 (Syngenta) termesztésére.
A MON810 nem az első Monsanto-kukoricatermék, amellyel szemben számos kifogás merült fel. De mielőtt rátérnénk a gigantikus multi másik terméke, a MON863 néven ismert génkezelt kukoricfajtára, néhány szó általában a génkezelt termékekről, amelyek történetét Darvas professzortól kérdeztük. Darvas Béla elmondta, egy évtizede hozták kereskedelmi forgalomba az első olyan növényt, amelynek genetikai állományába az ember beleavatkozott. Az első ilyen GM- (Genetically Modified, szó szerint genetikailag módosított) termék gyomirtószer-tűrő gyapot volt. Ettől kezdve nem volt megállás: az idő haladtával egyre több GM-vetőmagot forgalmaztak és vetettek el. Tavaly földünkön a hivatalosan engedélyezett fajtákkal bevetetett termőterület nagysága meghaladta a 81 millió hektárt. De a növekvő területtel együtt a gondok és félelmek is mind nagyobbak lettek. Nemcsak a biotermékeket előállító növénytermesztők aggódnak a szomszédukban vetett és az ő bionövényeiket átporzó genetikailag módosított vagy transzgenikus növények ellen, de a fogyasztók is mind idegesebbek, hogy valójában mit is kínálnak nekik.
A génkezelt kukorica nem véletlenül aggasztja a magyar termelőket annyira, hiszen Magyarország az Európai Unió második legnagyobb kukoricatermelője. Hazánk azonkívül az úgynevezett Pannon ökorégióhoz tartozik, amelyre vonatkozóan a Monsanto nem készítette el saját ökológiai és környezetanalitikai rizikótanulmányát. Pontosan erre voltak kíváncsiak az MTA Növényvédelmi Kutatóintézete ökotoxikológiai és környezetanalitikai osztályának tudományos tanácsadója, Darvas Béla címzetes egyetemi tanár és kutatócsapata. A professzor elmondta lapunknak, hogy több multinacionális cég, túlmenve a piaci játékszabályokon, nyomást gyakorol az európai döntéshozókra és az unió egyik elméleti pillérének számító áruk szabad áramlásának elvére hivatkozva, forgalmazási engedély kiadására kényszeríti őket. Márpedig ezt a fogyasztók szempontjaiból nem igen vizsgált, kétes gazdasági eredményeket hozó első generációs GM-növényeikkel teszik.
Ami árt a patkánynak, árt az embernek is
Katharine Milltől, a Greenpeace európai szekciójának médiafelelősétől pedig megtudtuk azt is, hogy ők már tavaly szeptemberben tiltakoztak a MON863-as jelzésű kukorica ellen, amelyről azt állították – szavaikat nem túlzottan finomítva –, hogy „ami a patkányoknak nem egészséges, az embereknek sem az”.
A MON863-at szinte állatorvosi lóként is érdemes szemügyre vennünk, hiszen a többi génkezelt fajtára vonatkozó tanulságokat is levonhatunk belőle. A MON863 génkezelt kukoricában egy Cry3Bb1 nevű Bt-toxin (méreg) van. Ez a toxin, amely egy bacilus thuringiensis nevű mikroorganizmusból származik, a kukorica gyökérféregnek nevezett ártalom ellen hivatott védeni. 2004. április 23-án, a vezető francia lap, a Le Monde nyilvánosságra hozta, hogy a génkezelt organizmusokkal foglalkozó francia szakértői szervezet, a Commission du Génie Biomoléculaire kételyeit hozta nyilvánosságra a MON863 génkezelt kukoricával kapcsolatban. Akár a később, az e cikk elején idézett Independent című brit lapból, a francia kísérletekből is az derült ki, hogy e Monsanto-termék is ártott a kísérleti patkányoknak. A hímpatkányok vérében a fehér vérsejtek számának növekedéséhez vezetett, a nősténypatkányok vérében pedig az éretlen vörös vérsejtek számát csökkentette. Ezenkívül a nősténypatkányok vércukrának szintjét jelentősen emelte, a hímpatkányok veséjében pedig növelte a rendellenességek gyakoriságát (kisebb súly és vesegyulladás).
A Greenpeace 2004. május 5-én levelet írt a német mezőgazdasági minisztériumnak, amely eredetileg a vizsgálatot irányította, és kikérte a MON863 vizsgálati anyagát. A minisztérium három hónappal később azt válaszolta, hogy a kérelmező – a Monsanto – nem volt hajlandó a patkányokon végzett MSL–18175-ös számú tanulmányát publikussá tenni, és azt „bizalmasan kezelendő üzleti információnak” minősítette. E titkos tanulmány helyett a Greenpeace-nek egy újabb keletű tanulmányt juttattak el, amelynek ezt a címet adták: „A MON863 kukoricával való 90 napos patkányetető vizsgálat válogatott eredményeinek kiegészítő elemzése.”
Szeptember 11-én a Frankfurter Allgemeine Sonntagszeitung című német lapban közzétett jelentés azt állította, hogy két francia szakértő újra megvizsgálta a Monsanto adatait, és arra a következtetésre jutott, hogy a kísérletek nem találták veszélyesnek a MON863-at. Csakhogy a Greenpeace saját vizsgálata épp annyira aggasztotta, mint Darvas professzorékat a MON810-zel végzett kísérleteik. És Darvasék éppen attól tartottak, mint ami a két francia szakértő vizsgálata után történt, vagyis attól, hogy valaki kideríti majd, a terméke mégsem veszélyes. Esetünkben a Pannon ökorégióra, tehát a történelmi Magyarország területére. Magyarul, egy kutatóintézet vagy kutatók „kiderítik”: a Monsanto-termék a Pannon ökorégióra abszolút biztonságos. Darvas ugyanis elmondta lapunknak azt is, hogy erre a régióra a vizsgálatokat a környező országokban is el lehet végeztetni – amit a Monsanto Darvasékat szinte fenyegetve kilátásba is helyezett –, és ezt követően Magyarország sem tiltakozhat, noha egyes országokban – mint Darvas Bélától megtudtuk – a kutatási színvonal meglehetősen eltérő az MTA intézetében megszokottól. Az „agrármélytorokból” halkan kibuggyant információt a 11 milliárdról kissé felerősítve feltehetnénk a kérdést: mi van akkor, ha annak a pénznek egy része netán egy „környező ország” valamelyik kutatócsoportja felé indul el?
A magyar tudósok előtt természetesen az sem titok, hogy a génkezelt növények egy nagyobb csoportja valamilyen gyomirtó szer tolerálására képes úgy, hogy egy speciális enzimet termelő gént visznek beléjük és ez a gyomirtó szernek egy kevésbé erős változatára módosítja a rápermetezett gyomirtó szert. Ez azzal az előnnyel jár, mondta Darvas, hogy az érintett gyomirtó szer különösebb növényvédelmi szakértelem nélkül használható, de a hátrány sokféle. Kierjeszti például egy hatóanyag használatát, és annak környezeti ártalmait felerősíti. A glyphosate-ról például azt tudni, hogy az élővizeket szennyezi vízoldhatósága miatt. És ennek káros hatása csak most vált ismerté a várandós anyákra.
De visszatérve a Pannon ökorégióra és a Bt-toxinra, amely a lepkefélék hernyóit is veszélyezteti. Jellemző, hogy a Monsanto a MON810-es fajtacsoportot, amelyet az Egyesült Államokra fejlesztettek ki, jelesül a kukoricamolyra dolgozta ki, és az nem sok hasznot hoz a magyar régióban, ugyanis Magyarországon a gyapottok-bagolylepke jóval fontosabb hernyókártevője a kukoricának, mint az alig és csak igen korlátozott területen jelentkező kukoricamoly, jelentette ki Darvas.
A Greenpeace-t – az MTA kutatóihoz hasonlóan – aggodalommal tölti el az is, hogy az egyes engedélyezési hatóságok túlzottan is hagyatkoznak az ipar által szolgáltatott saját adatokra.
Monsanto: hagyják a patkányokat békében, és egyék a génkezelt kukoricát! Ezzel a címmel tudósított az amerikai Organikus Termékeket Fogyasztók Szervezete a Monsanto reagálásáról pontosan azon a napon – május 24-én –, amikor Darvas professzor brüsszeli meghívásra megtartotta előadását. Csakhogy az említett szervezet, a Monsanto titokban tartott és az Independentben megszellőztetett patkánykísérlete miatt félreverte a harangokat annál is inkább, mivel az európai címkézési törvények kötelezővé teszik azt, hogy a génkezelt alkaloidákat feltüntessék, ellentétben az amerikai törvényekkel. A figyelmeztetés hozzáteszi, hogy az amerikai Cornell Egyetemen végzett kísérletek pedig azt mutatták, hogy a génkezelt kukoricával táplált danaida pillangók hernyói lassabban másztak a normál módon táplálkozó danaida pillangóknál. Az egyetem kutatói még arra a következtetésre is jutottak, hogy a hernyók 44 százaléka megdöglött, ha folyamatosan génkezelt kukoricapollennel táplálták őket, míg a normál módon táplálkozó hernyók egyike sem pusztult el, és pillangóvá alakult át.
De a szervezet szerint ez még nem minden. A patkányok ugyanis meglepő ízlésről tesznek tanúbizonyságot. Amikor 1994 májusában a világtörténelemben először piacra dobták a Flavr Savr nevű génkezelt paradicsomot, tudományos normákat betartva táplálták vele a laboratóriumi patkányokat. De a rágcsálók zöme nem volt hajlandó megenni az érési folyamat lassítására bevitt idegen gént tartalmazó paradicsomot. A falánkabbja gyomrában viszont belső sebek keletkeztek. A génmódosított paradicsomot fogyasztó, kísérletben részt vevő negyven patkányból hét kimúlt.
Az amerikai szervezet kiemeli a génkezelt termékgyártók – és egyébként a Magyar Tudományos Akadémia hivatalossága – által olyannyira nem szeretetett Pusztai Árpádnak, a Skót Akadémia briliáns tudósának kutatását, aki kimutatta, hogy a génkezelt krumplival táplált patkányok immunrendszere súlyosan károsodott. A szervezet saját szavai szerint Pusztai kísérleti eredményei „felgyújtották a Temzét”, és megindultak a támadások Pusztai ellen.
Hogy milyen következményekkel járhat még a szembenállás a génkezelt termékek gyártóival vagy akár közülük egyetlennel is? Az Organikus Termékeket Fogyasztók Szervezete erre is választ ad. Az amerikai élelmiszer és gyógyszerhatóság a tudományos kísérleteket teljesen figyelmen kívül hagyva nem hajlandó megvizsgálni a génkezelt termékek biztonságát jóváhagyásuk előtt. Vagyis anélkül hagyja jóvá őket.
Mindenható bioipar?
De az Atlanti-óceán másik partján akadt egy olyan miniszter, aki kiállt. Michael Meachernek hívják, és Tony Blair kormányának környezetvédelmi minisztere – volt. Ő megkérdőjelezte a génkezelt cég adatait. A CIA, az amerikai hírszerzés figyelni kezdte. Végül is távozásra kényszerítették a londoni kormányból. Az üzenet egyértelmű: a biotechnológiai ipar által kifejlesztett termékeket nem tanácsos megkérdőjelezni.
De azért van, aki ezt megteszi, és a jelek szerint eddig semmi baj nem érte. Az illetőt Giovanni Alemannónak hívják és 2002. január 24-én, olasz mezőgazdasági miniszterként bejelentette: Olaszország nem tűri azt, hogy vetőmagjait akár véletlenül is génkezelt anyaggal szennyezzék. Berlusconi koalíciós kormányának a „szélsőjobboldali” Nemzeti Szövetségből jött minisztere „nulla toleranciát” és 50 millió euróval megsarkalt stratégiai programot hirdetett azért, hogy az olasz nemzeti határokat génkezelt magok ne léphessék át. Nem valószínű, hogy a Monsanto túlzott szeretete övezte, de annyi bizonyos, hogy amikor Gianfranco Finit, a Nemzeti Szövetség elnökét Berlusconi külügyminiszterévé tette, Fini nem sokat kukoricázott: Alemannót a párt alelnökének nevezte ki. Ami azt mutatja, hogy – mint mindig – nem mindent a pénz és a hatalom dönt el. Az egyének és kormányok kemény kiállása olykor többet számít. Csak remélhető, hogy a 11 milliárdos jégtörő láttán a magyar tiltórendelet sem olvad el.
Két tűz között. A Le Soir című belga napilap június 6-i száma címoldalán vezető anyagként közli az Európai Bizottság egyik, nem
