Indián ébredés

A közelmúltban két dél-amerikai országban – Ecuadorban és Bolíviában – mondatták le helyi indián tüntetők az államfőt. Latin-Amerikában mintegy megyvenmillió főre becsülik az őslakos népességet. Guatemalában és Bolíviában többséget alkotnak, Peruban és Ecuadorban pedig csaknem a népesség felét teszik ki. Mexikóban, ahol a legtöbb indián él, ez az arány mindössze 10-12 százalék. Mivel a helyi kormányok évtizedek óta képtelenek megoldást találni rohamosan romló életkörülményeikre, nagy hatást gyakorol rájuk a populizmus és a globalizációellenesség, ám felütötte fejét közöttük a terrorizmus, a szervezett bűnözés is. Ugyancsak közös vonás Peru, Bolívia, Argentína és Mexikó esetében, hogy hiába rendelkeznek nyersolajjal és földgázzal, az előnytelen nemzetközi szerződések miatt nem tudják kiaknázni lehetőségeiket. (Ecuador és Venezuela kivétel, hiszen Venezuela napi 1,4 millió hordó olajat szállít az Egyesült Államokba). Nem véletlen, hogy a világ nyolc legfejlettebb országának minapi tanácskozásán Washington felajánlotta a 18 legeladósodottabb állam tartozásainak eltörlését, köztük a leginkább érdekelt Bolíviának (ez az ország a kontinens második legnagyobb földgázkincsével rendelkezik). Kuba is némileg kilóg a sorból, mert a baráti Venezuelától napi 90 ezer hordó nyersolajat kap kedvező feltételekkel, ennek egy részét pedig a karibi piacon adja el nemzetközi áron.
Az őslakosok politikai szervezkedése folyamatosan erősödik, és napjainkban csaknem minden latin-amerikai államban találunk figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedő pártokat. Bolíviában például a második legerősebb politikai erőnek számít a június eleji elnökváltást kikényszerítő Mozgalom a Szocializmusért (MAS). Vezetője, az egykori kokatermesztő Evo Morales a venezuelai elnök, Hugo Chávez gyakori vendégének számít. Sokatmondó tény, hogy április elején Evo Morales Peruban megalapította pártjának helyi változatát. Sőt, egy chilei lapban arról beszélt, hogy „nemzetközivé kell tenni” pártjának mozgalmát, és a MAS az Andok egész térségében antiimperialista szociális mozgalmakat akar szervezni.
Az etnonacionalizmus a venezuelai mesztic Hugo Chávez hatalomra kerülésével jelent meg új elemként a latin-amerikai politika fogalomtárában. Lényege a fentebb említett tényezőkön kívül, hogy Ecuadorban, Peruban, Bolíviában és Venezuelában ádáz küzdelem folyik a hatalomért az indiánok és a meszticek, illetve a fehér elit között. Több elemző attól tart, hogy ez a konfliktus átterjedhet Kolumbiára és Chilére is. Mások szerint az sem lehetetlen, hogy Venezuela úgy szorítja sarokba az Egyesült Államokat, hogy Evo Morales és a MAS segítségével érvényteleníti a Bolíviával kötött nemzetközi földgázszerződéseket, ezzel pedig kiiktatja ezt a versenytársat, és itt is megindíthatja a Venezuelában elkezdett változásokat.
Minden jel arra utal, hogy nem Bolívia az utolsó térségbeli ország, ahol a tüntető indián lakosság kényszerít ki politikai változásokat.