Nem született megegyezés a mostani csúcsértekezleten az Európai Unió 2007–2013 közötti keretköltségvetéséről, miután a britek elutasították a luxemburgi EU-elnökség legutolsó javaslatát is a szigetországnak járó költségvetési visszatérítésről.
A csúcson részt vevő politikusok közötti érdekellentétek miatt az ülést berekesztették, majd az esti órákban folytatták a tanácskozást. Ami mindenképpen figyelemre méltó: a befizető országok nem kívánnak hozzájárulni a közös költségekhez, más szóval nem adnának több pénzt Európának. Kijelentéseik ugyanakkor bővelkedtek belpolitikai jellegű üzenetekben. Tony Blair például foggal és körömmel védte Brüsszelben a Londonnak huszonegy évre kialkudott évi sokmilliárdos visszatérítést, míg Chirac francia elnök nem kevésbé eltökélten védelmezte – nem utolsósorban a brit miniszterelnök ellenében – a saját országa gazdáinak járó összegeket, vagyis a Párizsnak járó hatalmas agrártámogatást. Így aztán egyre csökkent a kompromisszum esélye. A helyszínen uralkodó állapotokat mi sem jellemzi jobban, mint hogy felröppent néhány alaptalan pletyka. Amikor például fél négykor Chirac francia elnök, Schröder német kancellár és Verhofstadt belga miniszterelnök elhagyta az épületet, sokan a csúcs összeomlásáról beszéltek. A politikusok azonban – rácáfolva erre – este hétkor visszatértek a tanácskozásra.
*
Mintha tegnap a kompromiszszumkészség hiánycikké vált volna a brüsszeli borús ég alatt: az európai alkotmány francia elutasítása miatt is meggyengült Chirac elnök, aki hazája érdekeit könyörtelenül védeni kívánja, minden teketória nélkül félresöpörte Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnöknek, az unió soros elnökének azt a kompromisszumos javaslatát, hogy a briteknek viszszajáró EU-s összeget 2007-től fagyasszák be. Ugyanakkor Chirac némi engedékenységet is mutatott akkor, amikor megegyezési alapnak tekintette a Juncker által javasolt 870 milliárd eurós költségvetést a 2007–2013-as időszakra. Az uniós költségvetésben a megállapodáshoz természetesen szükség van azoknak az országoknak – mint például Hollandia – az egyetértésére is, amelyek nagyarányú hozzájárulást fizetnek, hiszen ők abban érdekeltek, hogy minél kevesebbet tegyenek a közös kasszába, míg Olaszország és több dél-európai ország éppen azt félti, hogy eddigi támogatásuk a keleti bővítés következményeitől „csúszik” el.
Kétségtelen, hogy minden kormány- és államfő figyelmének középpontjában a belpolitika és nem az unió közös üdve áll. Jan Peter Balkenende holland miniszterelnököt sem hagyta érintetlenül hazája „populistáinak” – az „egyetlen centtel se többet Európának!” jelszóban – megfogalmazott követelése. A zárt ülésről kiszivárgó hírek szerint Balkenende másfél milliárd euróval kevesebbet akar befizetni az unió kasszájába, ami éppen háromszor olyan nagy kurtítás, mint amit Juncker javasolt.
A magyar kormánynak, pontosabban Magyarországnak nem igazán örvendetes hír az sem, hogy mind a svéd Göran Persson, mind a dán Anders Fogh Rasmussen miniszterelnök nemcsak a közös mezőgazdasági politikából akar kevesebbet, de a regionális fejlesztési segélyből is. Az szintén kétségtelen, hogy a két skandináv vezető álláspontja Tony Blair pozícióját erősíti, s ezt bizonyítja a számtalan, tegnap megjelent újságcikk is, amelyek szerint a meggyengült német–francia tengely miatt erősödik az unió elnökségét július elsejétől átvevő britek súlya.
Juncker, az unió soros elnöke a maga részéről leszögezte, hogy egyrészt az európai vezetők megegyeztek az alkotmány ratifikációjának folytatásában, de abban is, hogy azt kitolják a korábban tervezett 2006 novemberén túlra, amit egyébként Josep Borrell, az Európai Parlament elnöke is megerősített. Juncker sajtókonferenciáján azt is kizárta, hogy az európai alkotmányt esetleg újra tárgyalják. A luxemburgi elnök egyidejűleg arról viszont biztosította hallgatóságát, hogy két ország, Románia és Bulgária csatlakozásában semmilyen módosítás nem várható a közeljövőben. „A szerződéseket aláírták és ezeket teljességükben tiszteletben tartjuk” – jelentette ki Juncker az üggyel kapcsolatosan.
A helyszínről kiszivárgott hírek szerint egyébként Göran Persson svéd miniszterelnök a tanácskozáson vétóval fenyegetőzött arra az esetre, ha a költségvetési megállapodásban nem teljesülnek országa követelései. Stockholm mindenekelőtt azt szeretné elérni, hogy csökkenjen a svéd befizetési kötelezettség. Göran Persson úgy nyilatkozott, hogy nem szabad elsietni az egyezséget, van még idő a tárgyalásokra, hogy egy jobb költségvetést érjenek el. Az unió további bővítéséről érdemben már nem esett több szó, ami abban nyilvánult meg, hogy Törökország és Horvátország nevét meg sem említették. Pontosabban: ez az egyes csatlakozni kívánó országok diplomatáira maradt. Míg egy török diplomata kijelentette, hogy a mostani csúcs Ankara számára érdektelen, mert a török bővítést a tavaly december 17-én tartott csúcson az unió minden tagja aláírásával szentesítette, addig Traian Basescu román elnök azzal nyugtatta országának választóit, hogy Románia uniós csatlakozása belpolitikai probléma, ami kifejezetten a teljesítményétől függ.
A helyszínen várakozó újságírók körében délután némi meglepetést keltett, hogy a csúcstalálkozón az álláspontok nem közeledtek egymáshoz, ezért 6 óráig fel is függesztették a tárgyalásokat. Hosszú órák teltek el teljes bizonytalanságban, a sajtó munkatársai csak kósza pletykákból, félinformációkból értesülhettek a benti történésekről.
Este aztán kiderült, hogy a francia vezetés némi engedményt tett az EU-keretköltségvetésről folyó brüsszeli kötélhúzásban. Chirac elnök környezetéből kiszivárogtatták, hogy Franciaország – korábbi álláspontját felülvizsgálva – immár kompromisszumként elfogadná, ha a briteknek adott EU-visszatérítést csak befagyasztanák, de nem csökkentenék a 2007–2013 közötti periódusban. Brit részről azonban elutasították a felvetést, emlékeztetve, hogy a londoni vezetés a befagyasztást is indokolatlannak tartja. Francia részről elismerték, hogy a keretköltségvetés befejeződése után szó lehet a közös mezőgazdasági politika módosításáról, hiszen az ezt garantáló egyezmény csak 2013-ig szól.
Női jogok Romániában. Az Európai Parlament nőjogi és esélyegyenlőségi bizottsága június 16–17-én háromfős tényfeltáró küldöttséget küld Romániába, amelynek célja annak vizsgálása, teljesíti-e a tagjelölt állam a tagfelvételhez szükséges feltételeket, különös tekintettel a nemek közötti esélyegyenlőségre. A küldöttség tagjai: Bauer Edit szlovákiai magyar néppárti képviselő, Gurmai Zita szocialista magyar képviselő, valamint Rodi Kratsa-Tsagaropoulou görög néppárti képviselő. Gurmai Zita elmondta, Romániában változatlanul gond az embercsempészet és a fiatal nők szexuális kizsákmányolása. A nők számarányukhoz mérten kevesebben képviseltetik magukat a politikában, a kormány tagjainak 17, a parlament tagjainak pedig12 százaléka nő. (MN)
