Az unió intézményeiben az alkotmány ügyében a francia, majd a holland nem után a még Thatcher brit miniszterelnök által kiharcolt, Londonnak járó költségvetési viszszatérítés ügyében fellángolt viták nyomán mintha valóban a pattanásig feszült idegek pihentetésére vágyna szinte minden érdekelt: „nyugalmi periódusról”, „megfontolásról” és „várakozásról” beszélnek a brüsszeli politikusok és bürokraták.
*
Hogy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök honnan meríti a hazai szocialisták majdnem mindegyikétől egyébként megszokott, a tényeket laza kézmozdulattal félresöprő „csodavárását” most éppen abban, hogy Magyarország szerepeljen az első öt állam között, amely a 25 tagország közül a legtöbb egy főre jutó támogatást nyeri el, nem egészen érthető. A lapunknak név nélkül és névvel nyilatkozó uniós tisztségviselők ezt a derűlátást korántsem osztják – sőt hangsúlyozták, gyakorlatilag senki nem tudja, hogy mit hoz a holnap. A Magyar Nemzetnek nyilatkozó Szájer József néppárti képviselő éppen azt hangsúlyozta, hogy a magyar kormánynak rendkívül keményen kell dolgoznia még azért is, hogy ne csökkenjen a nekünk jutó összeg, amely – az Európai Parlamentben a küldöttek egy éven át kifejtett munkája eredményeként – nem csökkent a javasolt mértékben. Szájer elmondta: pártjának, a Néppártnak az europarlamenti frakciója úgy gondolja: a francia és holland kudarc után az alkotmány ratifikációs folyamatát egy évre fel kellene függeszteni. Egyébként Brüsszelben ez nemcsak néppárti, hanem általános vélemény, vagyis a csúcson ilyen irányú döntés születik majd.
Tegnap a nyugati lapok gyakorlatilag mindegyike hangsúlyos helyen közölte, hogy a régi tagországokban a keleti bővítéssel szemben kialakult nem éppen bővítésbarát hangulat mindenképpen késleltetheti, sőt meg is akadályozhatja az Európai Unió további bővítését.
Tony Blair brit miniszterelnök már Európa egész jövőjének kérdéséről szóló alapvető vita szükségességéről tett említést, beleértve a globalizáció és az atlanti kapcsolatok teljes témakörét. Londoni vélemény szerint ugyanis Európának az Egyesült Államok első számú partnerei közé kell tartoznia, nem pedig különálló hatalomként kellene fellépnie egy több pólusú világban. „Gondolkodásra és szünetre” buzdította a tagországokat José Manuel Durao Barroso, az Európai Bizottság elnöke is tegnapi sajtókonferenciáján, amelyben egy újságírói kérdésre még azt a Budapest számára sem igazán sok gazdasági jóval kecsegtető megjegyzést is tette, hogy egy későbbi bővítésből az unió minden tagállamának ki kell vennie a részét.
Meggyengült francia–német „tengely”. Az Európai Unióban első számú beszédtéma még a meggyengült francia–német „tengely” is, szemben a megerősödött britekkel. Tony Blair brit miniszterelnök nem is mulasztotta el ezzel kapcsolatban beledöfni európai „barátaiba” a mérgezett tüskét, amikor Párizsban kijelentette, hogy a különleges francia–német kapcsolatoknak megvolt a maga idejük, de ez már a múlté. Hogy a brit miniszterelnök e szavai mennyiben segítenek majd országának megőrizni a költségvetési visszatérítést, az meglehetősen kérdéses, főként az erős francia agrárlobbi nyomását figyelembe véve. Chirac elnök hangsúlyozta is, hogy a briteknek teljes mértékben részt kell venniük a bővített EU finanszírozásában, ami „franciára fordítva” azt is jelenti, hogy Párizs hallani sem akar a 21 évre kialkudott 4,6 milliárd eurós brit visszatérítés érintetlenül hagyásáról. (L. I.)
