A Mi, fiatalok a magyar kutatás-fejlesztés jövőjéért – Mit akarunk, és hogyan váltsuk valóra? című konferenciát a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) szakmai és anyagi támogatásával a Tudományos és Technológiai Alapítvány szervezte. A hazánkban és külföldön tevékenykedő magyar tudósok és fiatal kutatók egyaránt lehetőséget kaptak arra, hogy a magyarországi kutatás-fejlesztés problematikáját körüljárva felszólaljanak a hallgatóság előtt. A konferencia céljának Boda Miklós, az NKTH elnöke a hazai innovációs környezet javítása érdekében tett konkrét javaslatok megfogalmazását tekintette. Mi szükséges ahhoz, hogy szakembereink hazatérjenek? Hogyan növelhetjük a kutatás-fejlesztés szerepét? Mennyire piacképesek ötleteink? A nagyvállalatok milyen szerepet töltenek be a hazai tehetséggondozásban? Beszédet mondott Magyar Bálint oktatási miniszter is, valamint előadást tartott a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium képviseletében Garamhegyi Ábel helyettes államtitkár, így ismét szó esett a kirívóan sikeres magyar gazdaságról.
Nyitó előadásában Boda Miklós felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar állam az európai uniós átlaghoz hasonlóan a GDP mintegy 0,7 százalékát fordítja kutatás-fejlesztésre, a nagyvállalatok pedig árbevételük egy százalékát, ebből a szempontból tehát nem maradunk el a Nyugattól. Ám ilyen szempontok alapján nem is érdemes összehasonlításokat végezni. Ha például azt vesszük figyelembe, hogy a felsőoktatásban évről évre egyre kevesebb diák végez a természettudományi karokon, s Magyarországon húszezer kutató 28 ezer kutatási témát tanulmányoz, akkor sokkal nagyobb okunk van az aggodalomra – sejteti Boda Miklós. Egy adott téma hatékony vizsgálatát körülbelül tizenöt kutató végzi. A lényegesen kevés szakember ráadásul a mobilitás lehetőségét is megnehezíti, egy kutató hosszú időn keresztül egy adott területet vizsgálva, egy adott helyen kényszerül dolgozni. Ennek egyik legfőbb oka az, hogy a külföldön végzett tanulmányaik után a tehetséges magyar fiatalok nem hajlandók hazatérni. A külhoni tapasztalatszerzés természetesen kívánatos, de a végén itthon is meg kell teremtenünk a biztos megélhetést jelentő munkahelyeket.
Magyar Bálint oktatási miniszter kifejtette, hogy a kutatás-fejlesztés és a magyar kutatók megfelelő képesítése érdekében az oktatási rendszerben a problémamegoldásra kell helyezni a hangsúlyt. Az általános iskolai neveléstől kezdődően a gyermekek információdömpinggel találják szemben magukat, az érettségit követően pedig már nem biztos, hogy a tanultakra valaha is emlékezni fognak, azokat az életben használni tudják. A diákok ráadásul azzal is kénytelenek szembesülni, hogy az oktatási intézményben az egyéni gondolkodásnak, szemléletvilágnak nincs helye, az iskola devianciának minősíti a más véleményen lévő fiatalokat. Ezen változtatni kell – vélekedett az oktatási miniszter.
A hazatérés és az itthoni környezetbe való reintegrálódás problémáiról a külföldön dolgozó és tanuló fiatal kutatók értesültek a legjobban, nem csoda tehát, hogy rövid előadásaikban ők maguk is ismertethették a külföldön tartózkodás előnyeit. Elsőnek Végh Sándor, a washingtoni székhelyű Magyar Amerika Alapítvány elnöke szólalt fel. Elmondása szerint alapítványa egy olyan on-line portálból és adatbázisból álló rendszert (HunEx portál) fejlesztett ki, amely elősegíti a „hazatérést”, a fiatal magyar kutatók és szakemberek egymás közötti kommunikációját, valamint a munkaerő és a tudás kétirányú áramlását Magyarország és az Egyesült Államok között. Internetes felületen keresztül éppen azt az Észak-Amerikában élő, dolgozó, illetve tanuló magyar professzionális réteget tudja elérni, akire magyarországi cégeknek és az amerikai piacra betörni kívánó magyar vállalatoknak szükségük lehet. Végh Sándor a hazatérés akadályaként elsősorban nem a megfelelő pénzügyi hátteret, hanem az otthoni kapcsolatrendszer hiányát említette. Megoldásként a szakmai kapcsolatok megőrzését, konferenciák szervezését és a kulturális gyökerek megerősítését javasolja.
Babcsán Norbert, a berlini Hahn-Meitner Institut kutatója szerint Magyarország versenyképességének növeléséhez szükséges a külföldön élő magyar kutatók adatainak összegyűjtése és az egymással, illetve az anyaországgal való kapcsolattartásuk megszervezése. Ezenkívül szükségesnek találja, hogy a PhD fokozat megszerzése után kutatásmenedzseri képzésben vegyenek részt a magyar fiatalok annak érdekében, hogy számukra a cégalapítás megvalósítható legyen. A legnagyobb problémát azonban továbbra is a fizetések és a munkahelyek hiánya jelenti. Magyarországon kevés a regionális érdekeltségű nagyvállalat – véli Babcsán –, ezek sem költenek tehetséggondozásra, ellenben a „100 leggazdagabb magyar” mecénási szándékára szükség lenne.
Orosz Gabriella, a Svédországban élő magyar kutatókat tömörítő stockholmi Peregrinus Klub titkára elmondta, hogy a magyar oktatási rendszer magas színvonalú, ennek ellenére maga az oktatás túl elméleti, a fiataloknak nincs lehetőségük, hogy a tehetségüket kibontakoztassák. Nagyobb hangsúlyt kellene a csoportmunkára fektetni, a diákoknak a szimpla oktatás mellett több gyakorlati órára és kutatási időre lenne szükségük. Fontos a külföldi tapasztalatszerzés is, valamint az, hogy az angol ma már mindenhol alapvető munkanyelvnek számít. A versenyképesség javítása érdekében interdiszciplinaritás szükséges, s együttműködést javasol Orosz Gabriella az itthoni csoportok között. A külföldi magyarokat sem szabad elhanyagolni, ápolni kell velük a kapcsolatokat, és minél több tudományos konferenciát kell szervezni. „Még azok a kutatók is, akik nem tudják elképzelni, hogy a közeljövőben visszaköltözzenek, a rájuk irányuló hazai figyelmet kitüntetőnek érzik, és nagy örömmel működnének együtt a magyar tudományos intézményekkel, vállalatokkal rövid távú vagy távprojektekben. Ennek feltétele, hogy mindkét fél többet tudjon egymásról, legyen nemzetközi nyilvántartás, továbbá hatékony kommunikáció és koordináció” – mondja a Peregrinus Klub titkára.
Radnai Márton a kutatás-fejlesztés terén színvonalbeli különbséget vél felfedezni hazánk és a külföld között. A Pro Scientia Aranyérmesek Társaságának elnöke szerint a különbség csökkentése érdekében támogatnunk kell a hazatérést, s ha lehet, ez ne a PhD fokozat megszerzése után történjen meg, hanem néhány évi kintlétet követően. A kutatók akkorra már publikációkkal, kapcsolatokkal rendelkeznek, a tudományos világban elismerésekben részesülnek.
A Richter Gedeon Rt. képviseletében Thaler György fejlesztési igazgató a hallgatósággal ismertette azt a megdöbbentő adatsort, amely szerint a budapesti műszaki egyetem vegyészmérnöki karán 1990-ben körülbelül két tanuló jutott egy oktatóra, ma már legalább tizennégy! Ez jelzi azt is, hogy az itthon végzett szakemberek nem jól képzettek – mondta Thaler. Nem szabad csodálkoznunk azon, hogy megoldásként a nagyvállalatok gyakran külföldi kutatókat alkalmaznak, esetleg kutatási projektjeiket egyszerűen külföldre telepítik. A magánvállalatoknak éppen ezért részt kell venniük a kutatók kiképzésében. Tennivaló tehát bőven akad.
origo.hu
Elindult Szijjártó Péter YouTube-csatornája
